A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1925-02-28 / 9. szám
8 A HÉT Politikai, társadalmi és művészeti hetiszemle. Szerkeszti: DÉRI IMRE is KENDE GÉZA. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ára: Egész évre: ....................................................... Fél évre ................................................................ Egyes szám ára ................................................. $4.00 $2.00 ..—.10 Szerkesztőség és kiadóhivatal: — Edited and 205 East 85th Street, Suite 202 New York City. published at: Telefon: Lenox 3374 OT ÉVVEL, ezelőtt kihalászták a Dunából Somogyi Béla és Bacsó Béla szocialista hirlapirók összedrótozott holttestét. Huszár Károly ült ekkor Magyarország miniszterelnöki székében, Beniczk}^ Ödön volt a belügyminiszter és Nádossy Imrének hívták Budapest rendőrkapitányát. A gyáva és gaz gyilkosság példátlan felháborodást keltett nemcsak az egész országban, hanem az egész müveit világon és dacára annak, hogy a magyarországi lapok csak rendkívül óvatosan mertek irni a gaztettről, mindenfelé suttogtak róla, hogy a gyilkosok a Belváros egyik kis szállodájában dolgozó úgynevezett “^’-különítmény tagjai, akik között a rendőrség meg is találta a tetteseket. Öt év múlt el azóta; minden tavasszal friss virágok nyílnak Somogyi és Bacsó szocialista újságírók sírján; a gyilkosokat sose tartóztatták le, sose állították bíróság elé és a magyar kormány öt év óta, valahányszor valaki firtatni meri a Somogyi-gyilkosság ügyét, mindig azzal védekezik: a gyilkosokat a rendőrség nem tudta kinyomozni. És most, öt év után, jelentkezik Beniczky Ödön volt miniszter és kijelenti, hogy ő tudja, kik voltak a gyilkosok, ő megnevezi ma is ezeket a gyilkosokat, ha — Bethlen István miniszterelnök felodja őt hivatalos esküje alól. Öt évig várt ezzel a nyilatkozattal Beniczky Ödön, aki öt éven át lett ezzel a hallgatással gyilkosok bünpalástolójává; öt éven át rejtegette a gyilkosokat Huszár Károly, Nádossy Imre, sőt Horthy Miklós és Bethlen István is, akik a pesti detektivektől épugy megtudhatták volna, vagy bizonyára meg is tudták a gyilkosok neveit, mint ahogy megtudta Beniczky Ödön. Magyarországon jogrend van, hirdeti Bjfcthlen ur a külföldön és hazaárulási pert akaszt, azoknak a nyakába, akik azt merik mondani, hogy Magyarország legfőbb közjogi méltóságait gyilkosok cinkosai és bünpalástolói töltik be. Az utolsó öt év alatt Magyarországon sok száz “politikai” gyilkosság történt. E sok száz gyilkosság elkövetőit ismeri a rendőrség, a belügyminiszter, bizonyára az ország kormányzója is. Tudják, hogy a gyilkosok társaságának szervezeteik vannak, ismerik a szervezetek működését és ennek dacára egészen a Márfy-ügyig egyetlen egy gyilkost le nem tartóztattak, el nem ítéltek fel nem akasztottak. Ez az, amit ők úgy hivnak, hogy jogrend és ennek a jogrendnek a négy talpazatán állva neveznek ők ki hazaárulóknak bennünket, akik nem vagyunk hajlandók elismerni azt, hogy Magyarországot gyilkosok bűnsegédei és bűnpártolói képviselik. AN American newspaper, printed in the magyar language, promulgating American ideas and principles to a liberty loving Magyar race,” — ezt az angol mondatot hordja a homlokán az Amerikai Magyar Népszava cimü újság, amely az utóbbi napokban ismét gyönyörű példáját adta annak, hogy miként kell hirdetni az amerikai eszméket a szabadságszerető magyar népnek. Amikor Károlyi Mihály megérkezett Amerikába, az Amerikai Magyar Népszava bizonyos kérdéseket intézett hozzá. Ezekre a kérdésekre, amelyekben itt-ott gyáván megbújt, ittott szemérmetlenül előretolakodott a gyanúsítás, választ kért Károlyitól ez az “American newspaper, printed what they consider for being the Magyar language,” abban a biztos tudatban, hogy Károlyi semmiféle politikai nyilatkozatot nem tehet. Most immár egy hét óta Károlyi szólásszabadságának az ügye a nagy amerikai napilapok első oldalán szerepel; Borah idahoi szenátor sürgős tanácskozásra hívta össze a szenátus külügyi bizottságát, amely elhatározta, hogy számonkéri Hughes államtitkártól, miért tiltotta el Károlyit a beszédtől; amerikai közügy lett Károlyi ügye, amelynek a hullámai egyre szenzációsabbá dagadnak, — ellenben az “Amefican newspaper, promulgating American ideas” egyszerűen minderről nem vesz tudomást. Mikor tudta, hogy Károlyi nem beszélhet, nem válaszolhat, akkor kiváncsi volt, akkor nyilatkozatra akarta bírni Károlyit, de kíváncsisága egyszerre elcsendesedett abban a pillanatban, amikor volt rá lehetőség, hogy Károlyi valóban válaszoljon. Károlyi szólásszabadságának az ügye ezt az ‘‘American newspapert” nem érdekli, még anynyira se érdekli, hogy közölje olvasóival azt a harcot, amely Károlyi személye körül folyik. Az Amerikai Magyar Népszava olvasói nem tudhatják meg, hogy az egész amerikai sajtó számára ‘front page news item” lett Károlyi dolga. Ez az amit “amerikai szellemnek” nevez az Amerikai Magyar Népszava: belerúgni a megkötözött emberbe és befogni a szájat akkor, amikor az ellenfél vissza is tud ütni. Ők ezt amerikai szellemnek hívják. Mi — az amerikai szellem legvakmerőbb meggyalázásának. KÉT NAGY napilapja van az amerikai magyarságnak és az amerikai magyarság A HÉT hasábjairól tudta meg, hogy Károlyi ügye az amerikai politika elsőrangú szenzációja lett. A HÉT volt az első és egyetlen magyar újság, amely az elmúlt hét folyamán a World akciójáról és az amerikai sajtó kámpányról kimeríti tudósítást közölt. Nem büszkeséggel szögezzük le ezt a tényt, hiszen nem a mi feladatunk lenne a napi híranyag közlése a magyar közönséggel. Mi fájdalmas szomorúsággal állapítjuk meg, hogy a magyarságnak nincs napilapja ma Amerikában. Nem lehet magyar lap az, amely értelmetlenül és érthetetlenül elhallgatja az amerikai közélet magyar vonatkozású szenzációit, nem lehet magyar napilap az, amely a kétsoros “Innenonnan — hírekkel traktálja az olvasóit akkor, amikor egy magyar államférfi ügye áll az amerikai nyilvánosság előtt. Ecce Am. Magya. Népszava. Mecénás kerestetik A világ valamennyi magyar lapszerkesztője között — Miklós Andort, G. D. B.-t, sőt Dr. Cherna Andort is beleszámítva — ma kétségtelenül Zámbory Sándor a legirigyeltebb. Zámbory Sándornak lapja van Perth Amboy városában. Az újság neve: Híradó. De azért, hogy Hiradó cimmel lapot szerkeszt, nem irgyli senki. Ellen-* ben Csipő Lajos perth amboy-i bankár röpiratot adott ki Zámbory Sándor ellen, amelyben többek között azzal vádolta meg, hogy rendőrspicli volt és mint ilyen több magyar munkást börtönbe juttatottWell, ezért sem okvetlenül kell Zámboryt irigyelni. Ámde Zámbory rágalmazásáért bepörölte Csípőt, a pör megjárta az összes fórumokat és most a legfelsőbb biróság kimondotta, hogy Csipő Lajos Tizezer Dollár kártéritést köteles Zámborynak fizetni. Ha most még megjegyezzük, hogy Csipő Lajos vagyonos ember és van tízezer dollárja, ugye beláthatja mindenki, hogy Zámbory Sándor csakugyan a legirigyeltebb lapszerkesztő a világon. Tessék csak jól megérteni: egy kis rágalmazásért tizezer dollár. Tiz darab ezres. Még pedig ezer dolláros. Óriási pénz. Koronákban ki se fejezhető. Ki hitte volna, hogy a rágalmazás ily óriási értéket képvisel. Hogy ez a szó “rendőrspicli” tizezer dollárt ér. Hányszor “megrágalmazták” G. D. B.-t, hányszor vádolták meg sokkal súlyosabb dolgokkal és egy vörös centet se kapott. És ez a Zámbory most tizezer dollárt kap. Hát bizony irigyeljük ezt a Zámbory Sándort. Mennyivel reményteljesebben néznénk például mi is a jövendőbe, ha ilyen kilátásaink lennének. Ha akadna egy jóindulatú, vagyonos barátunk, aki szives lenne bennünket A HÉT szerény szerkesztőit egy kicsit megrágalmazni. Biztosítjuk már eleve is névtelen jótevőnket — engedje meg, hogy annak nevezzük, — hogy azért a kis rágalmazásért nem fogunk megharagudni, sőt ellenkezőleg hálásak, nagyon hálásak leszünk és a bírósági Ítélet, illetőleg a kártérítési összeg kifizetése után gyönyörű díszoklevelet, ezüst serleget, életfogytiglan való tiszteletpéldányt és hat százalék kamatot biztosítunk neki. Sok-sok barátja van ennek a lapnak. Bizakodva fordulunk hozzájuk és kérjük őket: rágalmazzanak meg bennünket. Hiszen mi ketten vagyunk szerkesztők. Válogathatnak — csak elő azzal a kis rágalommal. De sürgősen, minél előbb és meglátják, hogy egy ilyen tizezer dolláros rágalom mennyire fellendítené anyagi helyzetünket. Vájjon akad-e igazi mecénás az olvasóink között?
