A Hét, 1925 (2. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-03 / 1. szám

12 A HÉT FARSANG Molnár Ferenc darabja a Cort Theatre-ben. Nem minden nagy művész tud megrendelésre alkotni. Nagyot, mű­vészit, örökbecsűt. Munkácsi megren­delésre készült vásznai messze mö­götte maradnak azoknak, amelyek belső inspirációra készültek. Az író­nál is igy van ez. A Farsang, ame­lyet a Cort Theatreban mutattak be f'rohmanék, megrendelésre készült színdarab. Molnár Ferenc az ember rendelte meg Molnár Ferencnél, a drámaírónál egy nagy magyar szí­nésznő, Fedák Sári részére. Az ő egyéniségére szabta a darabot. Vagy egy olyan színésznő egyéniségére, mint amilyen akkor Fedák volt. Az egész darab egy szerep,, amely köré cselekményt kellett csinálni: ügyes mesterséges, hatásokat kereső, izgal­mas cselekményt. Van egy asszony. A vidéken él az urával, aki erős, szigorú, komoly, a becsület férfia és már nem fiatal. Minden esztendőben Pestre jönnek hálózni. Az asszonyt körülrajongják a nyegle, írakkos, társaságbeli, ka­szinó erkölcsű férfiak. Szép ez az asszony, nagyon szép. Nem kellenek neki az udvarlók. Pedig nem hideg Féktelen szenvedély lobog benne. Szilaj lovakon vágtat a pusztán. Vak­merő, keresi a kockázatot, robogó vo­naton ugrat keresztül, mert valahogy ki kell élnie az életét, valahogy ki kell robbanni fiatal szép testéből az elfojtott vágyaknak, a házasság bi­lincseivel leláncolt szenvedélyeknek. Egyszer akar csak élni, egyszer akar csak szeretni, féktelenül, vadul és en­nek az egyezernek az ideje elérkezett. Újra Pesten vannak. A Vigadóban, nagy bál vau, táncol. Táncol avval a férfival, aki két éve ostromolja. Meg­inog, haboz, érezzük — éreznünk kel­lene, — hogy most fog történi vala­mi. És történik is valami. A főherceg­nő, aki ott van a bálon, a diadémjá­­ból elveszti a legragyogóbb a legérté­kesebb gyémántot. Az asszony talál­ja meg. Ott tartja a kezében, de nem szól, hallgat, óriási a felfordulás, ke­resik a gyémántot, megmotozzák a nőket, de ő nem szól, a kezében tart­ja, nem adja vissza, nem, nem, mert ezzel a gyémánttal — nem az értéké­vel — a boldogságát, az uj életet akarja megszerezni. És Kornády Mik. lósuak, aki két esztendeje súgja a fü­lébe, hogy szereti, hogy kész meghal­ni érte, hogy szökjön vele, a vad gyengeség egy pillanatában bevallja, hogy ő is szereti és kérdi tőle lázas izgatottsággal, csókra, ölelésre, szere­lemre szomjuhozó remegéssel, vájjon jönne-e vele, messze, nagyon messze, minden körülmények között, botrány­nyal, társadalmi előítéletekkel nem törődve, akkor is, ha rossz lenne, ak­kor is, ha tolvaj lenne, igen, ha tolvaj lenne, ha ő vitte volna el a gyémán­tot, és bevallja, hogy nála a gyémánt, meneküljenek. De a férfi gyáva, ha­bozik, fél, arra próbálja rábeszélni, hogy kerülje a botrányt, adja vissza a gyémántot, váljon el az urától és úgy legyen az övé. Nem, nem ez kell az asszonynak, nem ez az a férfi, aki­ről ő álmodozott hosszú éjszakákon, vergődve, a párnáját harapva..És ott hagyja a férfit, a gyémántot elhajít­ja, hadd találja meg a rendőrfőnök, ő pedig megy, halványan, fehéren, mint egy szép halott, vissza az urá­val a falusi birtokra, rabságba, örök. re kiábrándultán, szerelem nélkül, az uj élet minden reménysége nélkül. Ez a Molnár darab. Az asszonyt Elsie Ferguson játszotta. Szép volt, Elsie Ferguson de nem volt benne elég szenvedély. Szépen beszélt, de a beszédje nem perzselt, nem lobogott benne elég tűz. Dekorativ volt, de nem volt eléggé féktelen, eléggé vad. Nehéz ez a sze­rep annak, aki természettől fogva nem olyan, mint amilyennek ezt az asszonyt Molnár formálta. Elsie Fer­guson kétségtelenül nagy művésznő, az alakítása rendkívül érdekes, a kö­zönségnek nagyon tetszett, az ameri­kai sajtó az ő kiváló tehetségének tudja be a darab posszibilitását, — de mégsem volt az, akinek lennie kel­lett volna. A pártnere, a szerelmese, egy Tom Nesbit nevű szinész, minden illúziót tönkre tett. Azt igazán nem lehetett elhinni, hogy pont ebbe az emberbe szeressen bele egy szilaj, nagy nő, hogy egy ilyen emberért szálljon szembe az egész világgal. Nem volt ennek a színésznek egy tér. mészetes hangja, ordított, amikor nem kellett volna, szavalt, énekelt, hadart — csak férfi nem volt, csak szinész nem volt. A harmadik felvo­nást teljeseen tönkretette, a nézők idegeire hatott kellemetlenül, olykor komikusán. Nem tudtak erre a szerep­re más szinészt szerződtetni? Még mindig nem késő. Ki kellene cserél­ni és száz percenttel jobb lenne az előadás, kétszáz percenttel jobban hatna Elsie Ferguson játéka, akinek nemcsak a kockázatosán mesterkélt, trükkös cselekménnyel, de ezzel a le­hetetlen partnerrel is meg kellet küz­deni. Amikor a második felvonásban a lesötétitett szobában egy hosszú csókban forr össze az ajkuk, de sze­rettem volna ezt a szinészt az Elsie Ferguson gyönyörű, ölelő karjaiból kiszakítani és arra a bizonyos helyre küldeni, amelyet az amerikai hypok­­rizis nem tart illőnek kinyomatni. Az előadás még igy is nagyon ér­dekes, aminthogy minden Molnár da­rád érdekes, még a most bemutatott Farsang is, amely pedig nélkülözi mindazt, ami a Molnár darabokat vi­lágsikerhez segítette: a molnári szel­lemességet, a finom szatírát, a dialo­gok pajzánságát, a szépítés nélkül való életet és a frappáns meseszövést. Ismételjük: sokkal jobb lehetett volna az előadás, ha a szereposztás, a rendezés hozáértőbb lett volna. Elsie Fergusonon kívül csak egy szi­nész volt a maga helyén, csak egy szi­nész adott karaktert a szerepének: Berton Churchill, aki a férjet játszot­ta. A premiérnek külsőségeiben is ma­gyar jelleget adott Frohmanék egy figyelmes újítása, ösmertebb, intel. lektuel magyarokat meghívtak a be­mutatóra. A sok közül ott láttuk a következőket: Konta Sándor és me­nye, Keszler Gyula, Halmi Artur és felesége, Kober Leo és felesége, Ma­jor Henrik és felesége, Winter Ká­roly főkonzul, Alexi konzul, Ludwig Ernő, Pivány Jenő, Alexander Ernő, Molnár Lipót és felesége, Raskó Au­rél, Sámson Mária és nővére, Galam­­bosné, Márk Lajos és felesége, Manu­­heimék, Dr. Takaró Géza, Hartmann Gusztáv és leánya, Déri Imréné, Fel­legi Lola, Cukor Mór és felesége, Blau Vilmos biró, Braun C. N., Bo­rostyán Gyula, Deutsch József, Dr. Klein Sándor, Dr. Horn és felesége, Feleky Károly és felesége, Vajda Já­nos, Kende Géza és felesége, Boross Jenő és családja, Horváth J. Ödön, Vécsey Armand, Vécsey Annus, Fodor Nándor és felesége és még sokan má­sok. Szalay Sándor zenekara nagyon szépen játszott, de ez sem volt elég kárpótlás a hibás előadásért. Kende Géza. POGÁNY BELLA! felléptével LOUIS MANN! a ! Milgrims Progress: című nagysikerű, három felvonásos vígjátékban. ijWallack’s Theatre: West 42nd St. New York. i MINDEN ESTE 8.30-kor Matiné szerdán és szom­baton délután 2.30-kor, MOLNÁR FERENC ÚJABB SIKERE! A TF^TOR most a Booth t\ lEiűlVm Theaterben (45-ik utca, West of Broadway) kerül színre. Mint a többi magyar daraboknak, ennek is óriási a si­kere. “A TESTŰ R” nemcsak rendkívül mulatságos darab, de egész New York róla beszél, róla gondolkodik. A témája jellegzete­sen “Molnári”: vájjon ösmeri-e egy asszony a saját férjét. Ezrek­nek, akik látták, megoszlik a vé­leményük. Menjen, nézze meg a darabot, alkossa meg a maga vé­leményét. Esténként 8 óra 30 perckor. Matiné szerdán és szombaton. BOOTH THEATRE 45 St. West of Broadway MOLNÁR FERENC egyik leg izgat óbb, legérdekesebb darabja A FARSANG (Carnival) ELSIE FERGUSON A NAGY AMERIKAI SZÍNÉSZNŐ FELLÉPTÉVEL CORT THEATRE 138 W. 48th Street NEW YORK. MINDEN ESTE. — MATINÉ SZERDÁN ÉS SZOMBATON. JEGYEK EGY DOLLÁRTÓL FELFELÉ A PÉNZTÁRNÁL

Next

/
Thumbnails
Contents