A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-03-15 / 1. szám
1 10-ik oldal A H ÉT * * Őszinteség A HÉT számára irta: REMÉNYI JÓZSEF, Cleveland. RASKÓ AURÉL rajzaival. Rázuhant az élet s összelapitotta a lelkét, amitől megmerevedett az arca is. De az arc merevségét azok, akik a kivasalt szépséget keresik, nem vették észre. A huszonnyolc éves arc csinos volt, semmitmondó, tehát vonzó azokna ka szemében, akik a nőt csak ideiglenes játékszernek akarják. Hatott azokra, akik csupán azzal a nővel állanak szóba szívesen, akiről eleve tudják, hogy előbb-utóbb a teste megszűnik titok lenni a részükre. Az öröm cinikus lovagjai üres kék szemének nem bókoltak, lenyirt szőke haját nem látták el gyöngéd jelzőkkel, érzékiségfelkeltő, begyakorolt mozdulatait nem díszítették fel az elragadtatás szavaival. Megfizették, tehát ragaszkodtak ahhoz, hogy a nőnek tiszta legyen a fehérneműje, parfümös a teste, nem vitatták el a jogát, hogy szeszélyes legyen, de semmiesetre sem a jelenlétükben, mert a pénz ellenére szeszélyes a feleségük is, ennélfogva attól a bosszantó nyugtalanságtól kímélje meg őket az időszakos szerető. Fizikai gyönyörök forrása volt azok részére, akiknek életében meztelenül didergett a fantázia, a nő pedig igazolva látta a hivatását azért, mert a vendégek száma nőttön nőtt, a bank könyv meghízott, a divat uralkodó Ízlésével sem kellett megalkudnia, miután tellett a testét szolgáló fényűző szempontok kielégítésére s szemrehányásokkal sem illethtete senki, mert new yorki környezetében olyanok hazudtak az életnek és saját maguknak, akik jelen sorsáért a közöny áldásával kedveskedtek neki és múltját nem ismerték. Három évvel azelőtt Budapesten még méltóságos aszszonynak nevezték. Özvegy lett, Budapesten nem akart vig özvegy lenni, mert a konvencionális hazugságok rámeresztették beteg szemüket s ettől a tekintettől megijedt; vonzotta az amerikai mágnes s a távoli amerikai rokon nehezen szerzett dollárjaival ki is jutott az Ígéret földjére. Vézna érzésvilágával is megsejtette, hogy az amerikai élet üres mosollyal fog rá. . . Töredezett angolsággal bejelentette, hogy a mosodából hozta a fehérneműt... nézni, amiből okulni kell, még pedig úgy, hogy neki viszont üres mosollyal kell néznie a férfiakat, ha nem akarja őket elidegeníteni magától. A férfiak nem akarnak szenvedélyt, mert az a fölösleges fájdalmak örvényébe kergeti; problémamentes élvezetet akarnak, megvásárolható gyönyörűséget és amit a méltóságos asszony Budapesten elképzelt, azt New Yorkban megvalósította. Az amerikai rokont, tapasztalatlan, egyszerű szivü nagynénit, a new jerseyi városkában lerázta a nyakáról; megígérte, hogy a hajójegy árát visszafizeti, de sohasem fizette meg és lelkében, miután müveltséges önzéstáplálék volt, nietzschei morális szempontokkal erősitgette a fölénytudatot a nagynénivel szemben, aki bizony szivargyárban< dolgozott, és a háta belegörbült abba, hogy a szivarok közül az őt megillető dollárokat is felemelhesse. Vendégei csak amerikaiak voltak, jórészt pocakos, szuszogó üzletemberek, akikben akkor is didergett az érzés, amikor annak idején szerelmet vallottak a mennyasszonuknak. A nőtől elvárták, hogy velük együtt leigya magát, a pénzt néha borítékban nyújtották át, mert azt hallották, hogy ez gentleman-mozdulat; ha leitták magukat, durvák voltak és a polgári életükben eltitkolt kétértelmű szavak gyanús erejét ezen a nőn próbálták ki; józan fővel majdnem diákos együgyüséggel közeledtek a nőhöz, azonban diákos hiszékenység és kedvesség nélkül. A nőtől elvárták, hogy csevegjen, mert nekik nem volt mondanivalójuk; mulattatta őket a nő kezdetleges angol nyelve, a furcsa gesztust követelő kifej ezni-akarás, de igy is álmélkodva állapították meg, hogy rövid amerikai életében mennyire beletanult abba az angol nyelvbe, amely hivatásának kísérője. A nő észrevette, hogy egyik-másik vendége meghatódott attól a megjegyzéstől, hogy múltja előkelő, hogy valamikor grófok is kezet csókoltak neki, azért ilyen esetben kiélezte előkelőségét, arisztokratikus csipkével díszítette fel a múltját és
