A Hét, 1924 (1. évfolyam, 1-42. szám)
1924-12-27 / 42. szám
6 A HÉT NYÍLT levél A HÉT szerkesztőségéhez amiben megokolom, hogy miért nem Írtam cikket a Karácsonyi szám részére. Kedves Kende Szerkesztő Uram:— A napokban telefonon beszélgettünk és Ön megkért engem arra, hogy írjak egy cikket “A Hét” karácsonyi számába. Telefonon beszélgettünk és a telefonon tett kérést nem lehet megtagadni. Tudom tapasztalásból. Ahányszor egy édes kicsi lánnyal beszélgetek telefonon és ő megkér arra, hogy holnap este találkozzam vele — mindig megígérem neki és — mindig meg is tartom az ígéretemet. Tudom, hogy ahányszor telefonon beszélgetek valami színházigazgatóval és ő megkér arra, hogy az aznap estére a pénztárnál nevemre eltett két jegyet vegyem át és nézzem meg a darabot — megígérem neki, és meg is tartom az ígéretemet. Valahogy c vérembe ment át, hogy telefonon keresztül minden kérés teljesítését megígérem, még a hitelezőimnek is megígérem, hogy még a legközelebbi órában postára teszem a csekket (igaz, hogy ezt ritkábban szoktam megtartani) — hát természetes dolog, hogy önnek is habozás nélkül megígértem, hogy a karácsonyi cikk pár igen rövid nap leforgásán belül a kezei között lesz. Tudja, ha személyesen tette volna a kérését, és mondjuk fenn az irodámban, akkor egy nyugodt, de fölényes gesztussal rámutathattam volna az Íróasztalomra, és felhiva figyelmét a tornyosuló válaszolatlan levelekre, kitérhettem volna a kérés teljesítése elől azzal, hogy: “íme, látja, menynyi dolgom van, hát hogy kívánhatja, hogy karácsonyi cikket írjak?” avagy felmutatva Önnek egy üres iv papirost, azt mondhattam volna, hogy:: “íme, itt van saját lapom legközelebbi száma, ezt még mind tele kell Írnom, hát hogy kívánhatja, hogy még “A Hét” hasábjait is én Írjam tele ?” De minthogy telefonon kért meg, és (súlyosbító körülmény) ÉN hívtam önt fel — mit volt mit tenni, megígértem. Néhány napig felelőtlenül éltem : még van időm. Aztán egy napon ismét felhívtam (ó, mily meggondolatlanság vala ama tett!) és ön azomial mellemnek szegezte a telefonkagylót: “Nos, mi van a cikkel?” Nem volt más tennivaló, leültem az írógép elé és el kezdtem írni a cikket. Mint jólnevelt szerkesztőhöz illik, legelső dolgom volt leírni a címet. Jó dm — fél siker, — ezt már Salamon király is tudta, amikor zsoltároskönyvének a világ eddigi legjobb mozidráma címét adta: Az Énekek Éneke-t. Tehát leírtam a címet. Először egy szép, klaszszikus, a magyar irodalom legszebb idejéből; a nyelvújítás korából vettem egyet és legépeltem: KARÁCSONYI ELMEFUTTATÁS. Pár percnyi gondolkozás után habozás nélkül megállapítottam, hogy ennél bárgyübb címet még a “Bridgeport” cimü világlapban sem láttam. Mi az, hogy: elmefuttatás? Ló futtatásról már hallottam, de elme futtatásról? — Ugyan kérem. A papírlapot azonnal kivettem a gépből és belevágtam a papírkosárba. A második cim már szebb volt: KARÁCSONYI GONDOLATOK. Ebben van valami mélység, annyi szent. Van benne valami, ami Nietzschére emlékeztet vagy Schopenhauerra, esetleg Arthur Brisbane-ra, avagy legrosszabb esetben Dr. Szabó Nemtudomkicsoda trentoni plébánosszerkesztő urra. Pár másodpercnyi ön-kutatás után azonban arra jöttem rá, hogy inkább a legutóbbira emlékeztet, mint akármelyikre az előbbi három közül és a cim azonnal el volt vetve. Most már igazán kevés cim maradt hátra. KARÁCSONYI AJÁNDÉKOK cim tékozlásra való felhajtás és gyilkosságra való ingerlés miatt még gondolatban töröltetett. AMERIKAI KARÁCSONY — ilyet csak “zöldek” írhatnak. Dobva. KARÁCSONYI MÁMOR, KARÁCSONYI ÉNEK, KARÁCSONYI HIMNUSZ — nem vagyok “szimbolista költő.” Maradt egy: szimplán, minden nélkül KARÁCSONY. Ez lesz azonban minden karácsonyi vezércikknek a cime, — ha jól sejtem, még “A Hét”-ben is fogok találni legalább egy írást ezzel a címmel — tehát elhatároztamhogy előbb megírom majd a cikket és aztán (hogy ne veszítsek sok időt) térek majd át a cim-irás fantasztikusan nehéz feladatára. Igen ám, de most jött a dolog nehezebbik része. Mi a csudát lehet írni? írjak egy szép, zaftos, érzelmességtől csöpögő sóhajt, hogy: ó, milyen rossz egyedül lenni az idegenben szép karácsony ünnepén, távol a hazától és az enyéimtől? Ugyan kérem, hiszen mindenki tudja, hogy itt a családom, hogy rengeteg barátom van (talán több is mint kellene). Hiszen az kész nevetség lenne! Avagy írjam talán, hogy: milyen boldogság szent karácsony estéjén otthon ülni, a családi tűzhely körül? Ez aztán direkt közröhej lenne, mert aki engem ismer, az. úgy is tudja, hogy nem leszek otthon karácsonykor. írjak aforizmákat? Nem, azokat fenntartom a darabom számára. Politikát? Idea embrió formában megölve. Maradt egy dolog. (Érdekes, hogy ez nem jutott előbb eszembe.) Muszáj nekem karácsonyi témáról írni a Karácsonyi Számba? Hogy volna, ha valami másról, mondjuk a tavasz szépségéről zengenék egy ódát? Mert hiszen nem fontos, hogy MIRŐL irok, hiszen az egész játék csak arra megy ki, hogy legyen VALAMI írva, akármi, amivel meg A HÉT VA / A J ff^'T1 barátai s olvasói körében rokonszenves ** * aLLé 1 visszhangra talált az az ^ötletünk, hogy intim összejöveteleken, vacsorák keretében ösmerkedjünk jobban össze és cseréljük ki egymással gondolatainkat. Az olvasók minden oldalról megnyilatkozó kívánságának engedve megkezdjük A HÉT vacsoráit. Az első A HÉT vacsora csütörtökön, január hó 8-án este 7 órakor lesz a Létán-féle Union Hall-ban, 1591 SECOND AVE., (82 és 83-ik utcák között) emeleti külön termében. A VACSORA ÁRA EGY DOLLÁR. Előre kell tudni, hogy a vacsorán hányán vesznek részt és igy nagyon kérjük olvasóinkat, töltsék ki az alábbi szelvényt és küldjék azt be címünkre vagy levelezőlapon értesítsenek. Olvasóink hozzák magukkal barátaikat. Hölgyeket nagyon szívesen látunk. A VACSORA ÁRÁT NE TESSÉK HOZZÁNK BEKÜLDENI, AZT A VENDÉGLŐBEN FOGJÁK KOLLEKTÁLNI. A HÉT Szerkesztőségének 205 East 85th Street, New York. Résztvesziink A HÉT január 8-iki vacsoráján és kérjük szíveskedjék ............................ személy részére helyet fenntartani. Név ................. Cim ............... Telefon szám:
