Agrártudományi Egyetem rektori tanácsának jegyzőkönyvei, 1957-1958
1957. szeptember 27.
Sajnos az utóbbi időben nemcsak kint folyik ádáz küzdelem, de még egyetemi berkekben is. Az energiám ás tevékenységem ezen a területen a védelemre pazarlódik, márpedig ha azok a tanszékek, melyek ellenlábas tevékenységet fejtenek ki, legalább a semlegesség lényegesen emelkedetéebb szint jere ,emel kednének , ez a roppant fontos ügy lényegesen előbbre lehetne. Én türelmesen, de azért szomorúan kérem a tanácsülés résztvevőin keresztül mindazokat, akiket illet, hogy most még igazán meg lehet győződni a munka hatalmas értékéről, vegyék azt a fáradtságot és tekintsenek bele. A legutóbb Franciaország részéről érkezett érdeklődés, se szeri, se száma a Szovjetunió részéről megnyilvánuló figyelemnek. Teremtsünk tehát a magunk portján példamutató együttműködést . Tudományos konferenciákról még álmondni sem lehetett az elmúlt időszakban. Annál fontosabb, hogy most minél intenzivebben hozzáfogjunk. De mindenekfelett legyen a múlt esztendő tapasztalata iránymutató arra, hogy sokkal keményebb határozottsággal kell kézbevenni minden területen az oktató-nevelő munka minden területén az eszmei-politikai nevelést, hogy a határozott, gerinces, feltétlen megbízható magatartás kibontakozzék minden egyes tanítványunkban. Ezzel a visszatekintést, amelybe egyúttal értékelést is iparkodtam beleszőni, befejezem. Kérem az Elvtársakat, hogy esetleges reflekcióikat legyenek szivesek elmondáni. Bálint Andor: Véleménye szerint ez óv februárban jól megindult az okt at ók között a nyelvtanulás. Kár volt utána egy rendelkezéssel megszüntetni a munkaidő alatti nyelvtanulást. Az oktatóknak nincs kötött munkaideje, másrészt a nyelvtanulás hozzátartozik az oktatói-kutatói munkához. Felvetődik az adm.dolgozók és laboránsok nyelvtanulásának problémája. Ezek nyelvórájának kérdése a tanszéken meglévő munkafegyelem kérdése. Az a véleménye, hogy nem megengedhető, hogy napokon át nyelvet tanuljon, de véleménye szerint egy tanszéknek sokkal több haszna van abból, ha egy laboráns nyelvet tud, mégha 2 óra kiesik is a heti 43 órából. Nem kell tehát ilyen mereven venni. Az a javaslata, hogy inditsuk meg újra az oktatók nyelvoktatását. Szekeres László; Kern egészen egyezik véleménye Bálint elvtárssal. Budapesten olyan volt akkor a helyzet, hogy nyelvóra miatt élcserélgették az órákat, sőt el is halasztották. Ezért kell d.u. 1/2 4-re szabályé zni a nyelvórát. Ezek azért szűntek meg, mert a lektorátus nem vállalta tovább az órák megtartását. Pedig a ix.aará lektorátus dolgozóinak sincs kötött munkaideje. Én magam is azt tartom, hogy fontos a laboránsok és más dolgozók részére is a nyelvtudás, de nem hinném, hegy ezt csak munkaidőben tartott nyelvórán lehet megtanulni. Tóth Mihály; A szakszervezet olyaa irányú munkáj'át érinti röviden, ami szorosan kapcsolódik. A politikai nevelés kérdéséről elmondja, hogy ebben ő maga ás az 3zB tagjai is kezdetben bizonytalanságban voltak. Ebből a kivezető utat a később megalakult pártszervezet segítségével meg is találták, illetve a pártszervezettől megnyugtatást kaptak,, hogy helyes irányban kezdték meg a munkát, ha még nem is teljesen kielégítően. Úgy érzi, ebben a tekintetben azonban a Szakszervezet korántsem tett annyit, mint ahogyan el lehetett várni.
