Agrártudományi Egyetem rektori tanácsának jegyzőkönyvei, 1956-1957
1957. május 10.
4 Rektor: Hálásan köszönöm Szekeres professzor rendkívül nagyjelentőségű és fontos , és bizony nagy mulasztást pótló, ezt helyrehozni kivánó javaslatát. Hasonlóképpen igen érdekes és értékes, köszönet illeti Kosáry elvtársat is javaslatáért. Ha nem is tartozik szorosan a tárgyhoz és ha Horn és Szekeres profesz szórók között egy kis differencia keletkezett is, ez nagyon hasznos volt. Hasznos volt pedig azért, mert rávezetett bennünket egy égető kérdés remélem helyes megoldására. Nagyon jó, hogy a régi évkönyvrendszert elejtették, annak ismert hátrányai miatt. Utóbbi rendszernek viszont eléggé sajnálatos hátránya, hogy ezek a kis füzetek bizony elkeverednek és ha cserepéldányt kérnek az Egyetemtől, az ilyen kicsi füzeteknek nincs meg a kellő komolyságuk és az utóbbi időben eléggé elszaporodott brossurákra emlékeztetnek. Ennél a kérdésnél az a javaslatom, hogy volna egy évkönyv, ami egy kiadvány-sorozat lenne lényegileg, oldalszámmal, amely minden kis kiadványon végigfutna. Lehetne külön borítólappal ellátni, akkor külön-lenyomat jellege lenne. A folyamatosan megjelenő dol- * gozatok, értekezések, tanulmányok ebbe az összekötendő évkönyvbe kerülnének és e tekintélyes évkönyv megfelelő előszóval és végszóval ellátva, határozottan nyomós cserepéldányt képviselne. Azt hiszem, ez lényegesen közelebb segit bennünket a két megoldásnak az előnyeit egyesitő, és a hátrányait pedig kiküszöbölő megoldáshoz. Ehhez talán csak az a kifogás merülhet fel, hogy egy 19 oldalas füzetnek furcsának látszik a 300 és 319-es oldalszám, de ezt letompitja az az^ értéke, hogy az óv végén folyamatosan összefűzhető. Nagyon hálás lennék, ha esetleg ellenvetés támadna, azt volnának szivesek a Tanács tagjai most megemliteni. Horn professzor emlitette, hogy egyetemünket gyakran éri az a vád, hogy tudományos munkája nem olyan széleskörű, nem jelent akkora tartalmat, mint egyes kisérleti, illetve kutató intézeteké. Először is intézményünk fiatal, ahhoz, hogy etekintetben teljesen lendü- I letbe jöhetett volna. Másodszor pedig oktatási kötelezettségeink annyira túlzottak, hogy szépen, csendesen csak belenézünk a magunk műhelyébe. Önelégülteknek nem kell és nem szabad lennünk, de azért olyan egészen súlyosnak mégsem tdcinthetjük a helyzetet az említettek ellenére sem. Különösen ha nemcsak mennyiségű, hanem minőségi összehasonlítást is végzünk. Még talán annyit, hogy meggyőződésem, hogy a tudományos gyakornoki rendszer, ha hasznosítjuk, lehetőség szerint helyes irányba fejlesztjük, igen komoly lépés lesz előre ezen a téren és ezt az alkalmat fel is használom arra, hogy hálás köszönetét mondjak egyetemünk vezetősége nevében a Szakoktatási és Kisérletügyi Fő- igazgatóságnak azért az igen komoly, nagyjelentőségű intézkedésükért, áldozatkészségükért, illetve az előlegezett bizalomért, amit irántunk ezen a területen tanúsítottak. Mindent elkövetünk, hogy a legteljesebben megkapja népgazdaságunk, amit ezen a területen tőlünk vár. Heckenast József: Tudománypolitikai kérdés volt az, hogy az Egyetem most gyakornokokat kapott. Rájöttek végre fent is arra, hogy végeredményben történetileg is a mezőgazdasági kutatás
