Agrártudományi Egyetem Tanácsának jegyzőkönyvei, 1980
1980. szeptember 5.
Állattartó épületek egyes klímatényezőinek energiatakarékos szabályozása l)r. Vasady Éva egyetemi adjunktus Agrártudományi Egyetem, Gödöllő A nagyüzemi állattartásban ma már széles körben alkalmazott korszerű könnyűszerkezetes épületek épületfizikai sajátosságai, valamint az intenzív tartással járó növekvő környezeti követelmények miatt az állatok számára megfelelő klíma egyre inkább csak automatikus vezérlő- és szabályozóberendezésekkel biztosítható. Az automatizálást ezen túlmenően a napjainkban mind fontosabbá váló energiatakarékosság ugyancsak indokolja, amit egyébként a klímaszabályozási folyamatba történő beavatkozás megfelelő helye és mértéke jelentős mértékben befolyásolja. Ezen a területen felmerülő kutatási-fejlesztési tevékenység egyik fontos feladata, hogy az állattartó épületekben jelenleg alkalmazott klímaszabályozó berendezések üzemi viszonyok közötti vizsgálata alapján meghatározzuk a különféle korú és fajú állatok differenciált igényeinek kielégítéséhez szükséges klímaparaméterek szabályozási hibatárait. Vizsgálataink során a szellőző és fűtőberendezések automatikáinak a hőenergia-fogyasztás alakulása szempontjából történő vizsgálatához az alábbi legfontosabb paramétereket mértük: — a külső és belső hőmérséklet időbeli változása, — a szellőző levegő mennyisége, — a relatív páratartalom időbeli változása. A fenti tényezők mérését egy-egy héten keresztül regisztráló műszerekkel végeztük. A különböző istállók levegő hőmérsékletének alakulását kifejező görbékbőlplanimetrálássalnapi bontásban határoztuk meg az istállóépületekre jellemző tényleges átlag hőmérséklet értékét. Ezen értékek, valamint a további számításokhoz szükséges épületgépészeti és tartástechnológiai adatok ismeretében megvizsgáltuk, hogy a különböző tartástechnológiai célra szolgáló épületekben alkalmazott szellőzés és fűtésszabályozási rendszerek milyen mértékben teljesítik az épületeken belüli hőmérsékletek előírt határok közötti tartásának követelményét, s mindez hogyan befolyásolja a kiválasztott istállóépületek üzemeltetéséhez felhasznált tüzelőolaj mennyiségét. A vizsgálatok eredményei Mérési eredményeink alapján számítással határoztuk meg, hogy a szabályozók beállítási hőmérséklete és az egyes állatfajokra előírt termelési zóna hőmérsékletértékei közötti eltérés az egy-egy hetes mérési időszakban hogyan befolyásolja a hőenergia-igény alakulását. A napi hőenergia-fogyasztás nagyságának meghatározásához Barótfi (1978) által kimunkált összefüggésből indultunk ki, amely szerint az állattartó épületek fűtésének hőenergiaigénye: = 86,6 [{ZkA + c-£)-(fbe — tJ — qBI-n] [MJ / nap] ahol: Qm — a napi előírt hőmérséklet biztosításához szükséges hőenergia (MJ/nap); "ZlcA — a falakon keresztül távozó hő mennyisége (kw/K) c — a szellőző levegő fajhője: (kJ/kgK); (e~l kJ/ kgK); L -— a szellőző levegő mennyisége (kg/s); qtín — az állatok száraz hőleadásának összege: (kW); íbe — az előírt belső hőmérséklet (C°); tki — a napi tényleges külső hőmérséklet (C°). A fenti egyenlet segítségével kiszámítjuk a napi tényleges Qnl hőenergia-fogyasztást is úgy, hogy tbe helyébe a tbl, azaz az effektiv belső hőmérsékletet helyettesítettük. A két energiaérték különbségéből (AQ)az indokolatlan többlet tüzelőolaj-fogyasztás meghatározható. A mérés és a számítás eredményeit az 1. és 2. ábrák, valamint az 1. és 2. táblázatok tartalmazzák. Egy mély almos tartási rendszerű tojóházra vonatkozóan az 1. táblázatban és az 1. ábrában közölt adatok alapján megállapítható, hogy a belső hőmérséklet a megkívánt 18 °C helyett átlagosan 20— 21 °C értékű volt, ami viszont a felhasznált tüzelőolaj mennyiségét a szükségeshez képest heti viszonylatban 277,0 kg-mal növelte meg. Ennek oka elsősorban a szellőzési és fűtési automatikák helytelen beállítása, illetve üzemeltetése volt. A 2. ábrából és a 2. táblázatból egy 5000 fh-es tojóházra vonatkozó adatokból kitűnik, hogy az egy hetes mérési időszakban csak a 6. napon lehet számottevő túlfűtésről beszélni. Ez viszont azt jelenti, hogy csupán egy nap alatt 120,0 kg volt a többlet tüzelőolaj-felhasználás. Ennek oka itt a fűtőberendezés kézi üzemeltetésére való áttérése volt. A 2. ábra diagramján időnként látható hőmérséklet-csökkenést feltehetően az olajutánpótlás kimaradása okozta. 38 Energiagazdálkodás XXI. évf. 1—2. szám
