Agrártudományi Egyetem Tanácsának jegyzőkönyvei, 1973
1973. március 16.
11 vagyis mindenkor érzékeltetni kell az adott részismeretek közös képzési jelentőségét. A szakmai nevelés egyik legfontosabb feladata ugyanis a jövő feladatainak megoldására való sokoldalú felkészítés, A felgyorsult fejlődés és az információ-robbanás egyre kevésbé teszi lehetővé a "kész" szakemberek képzését: önálló gondolkodásra, lényeglátásra, a problémák megoldásának módjaira kell nevelnünk hallgatóinkat. A gyakorlati érzék kifejlesztése mellett mindenekelőtt nagyon alapos elméleti képzést kell adnunk, hiszen ez teszi lehetővé, hogy a jövő, ma még nem ismert kérdéseiben kellően tudjanak tájékozódni. A természettudományi és műszaki kérdések megoldásának logikája rendkívül hasonló és ezek ismerete a későbbiekben felmerülő kérdések megértését is elősegíti. Ennek érdekében kell nevelnünk hallgatóinkat a - hazai és idegennyelvi - szakirodalom önálló tanulmányozásának technikájára. Az első év után egyre több szeminárium jellegű foglalkozást kell tartanunk, ahol a véleménycsere, a vita lehetőségének biztosítása minden hallgatót aktiv részvételre ösztönöz. Lényeges szerepe van a feszes, de nem embertelen követelményrendszernek, a tehetséghez szabott, szorgalommal elért teljesítményeknek. E tekintetben hullámzás tapasztalható: a Gépészmérnöki Kar követelmény-rendszerét a hallgatói közvélemény magasabbra értékeli a másik karénál. /Lényeges itt, hogy az agrármérnök-képzés komplexitása egyben súlyos belső ellentmondások forrása, mert a végzett agrármérnök sokmindenhez ért, de nagyon alaposan nincs módja elmélyülni./ Ki kell alakítani a gyakorlati szakeraberideál tipusát, legalábbis a negyedik évfolyamtól kezdve, amelyet elsősorban az üzemi gyakorlatokon lehet elérni.
