Agrártudományi Egyetem Tanácsának jegyzőkönyvei, 1971
1971. április 9.
- 16 -A közgazdasági eszközökkel történő gazdaság irányítás alapvető változtatást kívánt a tárgy tartalmában és oktatásának módszerében is. Az eddigi empirikus tapasztalatok általánosítására törekvő és az operativ termelési folyamatok megszervezésére korlátozódó hagyományos üzemtan oktatását 1969-ben már abbahagyta a Tanszék. Ezzel szakított a hagyományos német üzemtani iskolával és az azt a szocialista gazdálkodás megtervezésével megtoldó hagyományosan termelésszervezés centrikus üzemtannal. Ezért 1968-69 óta a Tanszék munkaközössége által irt Mezőgazdasági Üzemtan c. könyvet nem tekinti tananyagnak, hanem csak segédkönyvként használja. Az uj tanagyag a mezőgazdasági vállalatot alapvetően árutermelő gazdasági egységnek tekinti, amely az árutermelés révén minél nagyobb vállalati jövedelem elérésére törekszik. Ennek következtében a termelésszervezés elsődlegessége megszűnik és azt az elérendő gazdasági célkitűzés megvalósítása eszközének tekintik. A gazdasági döntésben a jövedelem tömege mellett rendkívül nagy szerepet tulajdonítanak a jövedelmezőségi színvonalnak, a jövedelemigénynek, a kettő egymáshoz való viszonyának, a legkisebb gazdasági költségre tervezésnek. A hagyományos jövedelmezőségi kategóriákat /önköltség, költségszint, rentabilitási ráta, beruházások megtérülési ideje stb./ csak segédmutatóként használják. A vállalati gazdálkodás ökonómiai alapjai terén tehát sajátosan uj koncepciót vallanak és dolgoztak ki. A szervezés elmélet mezőgazdasági vállalatokra történő adaptálását a vonatkozó szakirodalom felhasználásával megkezdték és oktatási anyagként kezelik. A természeti tényezőknek, az álló- és forgóeszközöknek, a munkaerőnek és az üzemi adottságoknak eddigi leiró jellegű ismertetése helyett, azoknak mint a termelés tényezőinek vállalati gazdálkodás gazdasági eredményeire gyakorolt hatását ismertetik.
