Agrártudományi Egyetem Tanácsának jegyzőkönyvei, 1967-1968

1968. január 31.

- 16 E/ AZ ÜZEMGAZDASÁGI A&RÁRMÉIMÖKÖK TÁVLATI LÉTSZÁMIGÉNYE

Az előbbiekből nyilvánvaló, hogy az üzemgazdasági agrármérnökök zöme a mezőgazdasági vállalatoknál, a felsorolt munkakörök valamelyikében helyezkedik el.

Ilyenformán a távlati igények meghatározásánál legcélszerűbb a gazdaságok várható számából kiindulni. A gazdaságok várható összevonását is szem előtt tartva 198o-ra mintegy 25oo-3ooo gazdasággal számolhatunk, ami 35oo~4ooo kh szántóterülettel rendelkező üzemeket jelent átlagosan.

Ekkora üzemben - átlagos intenzitási szinvonalat feltételezve - a felsorolt tipikusan üzemgazdasági feladatkörök betöltésére már ma is szükségesnek látszik üzemenként átlagosan egy fő üzemgazdasági agrármérnököt beállítani. A jövőben azonban az igy számított szükséglet minimálissá válik, hiszen időközben

— a termelés intenzitása jelentősen növekszik;

— a gazdálkodá-s ökonómiai funkciói gyarapodnak, bonyolultabbá válnak, ugyanakkor a megoldások színvonala iránti igények jogosan növekednek;

— a mezőgazdasági vállalat tevékenységi köre jelentősen bővül, másrészt a vállalat az üzemgazdasági agrármérnökök által kezelt u,n6 "külső” vagyis J*nép- gazdasági” kapcsolatai is gyarapodnak, mert a mezőgazdaság egyre szorosabban integrálódik az élelmiszergazdaság szerves komplexumába.

Akkor tehát, amikor a magyar mezőgazdaság üzemgazdasági agrármérnök igényét 198o„ évre minimálisan 275o főre becsüljük, annál kevésbé tévedhetünk, mert a vállalatokon kivüli igényeket nem is vettük számitásba0 /Ez utóbbi “kiegészítő" létszámigény elhagyását egyrészt a számítás