Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1969-1970
1970. április 10
V- 2 A mezőgazdasági mérnökképzés ismeretanyaga az előbb emli- tettek miatt rendkívül szerteágazó. Emelhlt a mezőgazdaságban dolgozó mérnökök tevékenységüket többnyire a mezőgazdaság egjr-egy részterületén fejtik ki.. Ezért a mezőgazdaság egész áttekintését biztositó ismeretek mellett szükséges, hogy mérnökjelöltjeink - a mezőgazdasági munka irányításának differenciálódása szerint - egy-egy részterületen is elmélyültebb ismerteket kapjanak. Ezek a részterületek: a növénytermesztés, az állattenyésztés, a növényvédelem és az agrárökonómia lehetnek. <r A mezőgazdasági üzemek fejlődése, az egyes üzemek termelési irányának változása, valamint a társadalmi és egyéb okok szükségessé tehetik, hogy a mezőgazdasági üzemben egy-egy sziikebb területe / dolgozó szakember életének tevékenysége során mérnöki képesítése alapján szükség szerint más munkaterületre mehessen át. Ennek megfelelően az oktatás tervezésénél szükséges egyrészt véglegesen egy munkaterületen dolgozó special3 sták, másrészt oljran általános mérnökök képzése, akik egy-egy irányban többé-kevésbbé részletesebb ismereteket sze ceznek, de akiknél több irányú képzettségük alapján tevékenységük során feltételezhetik az egyik ágazatból a másikba való átlépés lehetőségét és a postgraduális továbbképzést is. A Mezőgazdaságtudományi Kar a korábbiakban - a jóváhagyott Üzemszervezési Szak mellett - növénytermesztési, állattenyésztési és növényvédelmi szakirányúidéra tett javaslatot. A szakirányulás csak a harmadik évtől kezdődik a hallgatott tárgyak bizonyos arányeltolódásával, megőrizve azonban az általános agrármérnökképzés alapelveitv Az előzőek alapján a szakosodással és szakirányulássál kapcsolatban az tűzhető ki célul, hogy — az üzemszervezési szakon képzett üzemszervező agrármérnök rendelkezzék a sziikebb értelemben vett mező- gazdasági termelés mérnöki szintű ismeretanyagával, 1!>
