Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi kar tanácsának ülései, 1969-1970
1970. február 20.
- 12 sodás után is. A következő ilyen szervezeti probléma, hogy az előadások, tehát az elméleti megalapozás mellett a gyakorlatok milyen célkitűzéssel kapcsolódnak a mérnökképzésben. A mérnöki irányitó jellegnek feltehetően első sorban az úgynevezett tantervhez kapcsolódó elfoglaltság mellett az órarenden kivüli elfoglaltságot egészében is figyelembe kell venni. Nyilván vizsgálni kell az olyan elfoglaltságokat, amelyek kapcsolatosak a hallgatók elfoglaltságával. A gyakorlati fel^észitéshez bizonyos folyamatos elsajátítást kell biztosítani. Ha van egy egységes kiinduló alapképzés, arra a különböző tárgyak kapcsolódása és kapcsolódási rendje realizálható. Az is természetesen örök probléma, ami egy általános kérdés az egyetemi képzésnél, hogy a stúdiumok számát hogyan határozzuk meg. Végül minden olyan esetben amikor feltétlenül át kell térni egy másik uj rendszerbe valahol el kell kezdeni. A tanszékek a jelenlegi képzés módja szerint egyrészt az oktatás igényeit kell, hogy kielégítsék, másrészt sajnos minden tanszék elég problémával küszködik. Adott esetben alapvető még, hogyan alakítsuk ki az átmenetet, mert ha figyelmen kivül hagyjuk, úgy gondolja ^égső soron az oktatásnál kiesést jelenthet. Dr.Stefanovita Pál egyetemi tanár, rektorhelyettes: A tervezet egyik igen örvendetes vonása, hogy az Agrokémia helyet kapott. Ezzel egy mulasztást hoztunk be. A gyakorlatok kérdése, amire röviden utal, hogy az alapozó tárgyaknál a gyakorlatoknál advan van a lehetőség, hogy a szakokban differenciáljunk, ez igen nagy előny. iS
