Agrártudományi Egyetem Agronómiai Kar kari tanácsának jegyzőkönyvei, 1953-1954
1954. november 8.
- 2 eredményeit, illetőleg azt nem tükrözi kellően. Emiatt azután éppen a talajmüvelés alapelveit tárgyaló részek elszakadnak a hazai gyakorlattól és hiányoznak belőlük azok a főbb vezérelvek, amelyeknek hazai viszonyaink között a talajmüvelés minden mozzanatán végig kell huzódniok. Gyakran találunk a jegyzetben neves kutatóktól megállapításokat egymás mellé fel- aorakoz atva anélkül, hogy a szarző a vitatott tudományos kérdés tekintetében állást foglalna. Általában hiányzik a tudományos, de még nem igazolt megállapítások bírálata, értékelése, igen sok egyéb kérdésben is. Éneikül ugyanis az a felfogás alakul ki a jegyzet olvasójában, hogy az isaartett tudományos megállapítással egyetért a szerző. Didaktikai szempontból bírálva a jegyzetet, megállapítható, hogy a szerző nagy gondot fordított az ismeretek elsajátítását megkönnyítő helyes felépítésre, tagolásra. Az anyag tagolása tekintetében azonban túlzásba megy. Túlságosan sok csoportot, kategóriát áliit fel. Megnehezíti a tanulást, hogy nem azonos kategóriába tartozó fogalmakat sorol egy- egy csoportban. A vetésforgó és a talajerózió kérdését tárgyalva pl. a felsorolt 3 szempont közül a 3. más kategóriába tartozik. Ugyancsak hiba, hogy ugyanazok a kérdések fölöslegesen, többször ismétlődnek a jegyzetben. Az anyag rendszerezése sem mindig teljesen átgondolt. így pl. a réti- és szintó- földi vetésforgók megszervezése és elhelyezése a földművelési rendszereket ismer* tető fejezetben foglal helyet, az inkább a ifetésforgőtanba illenék be. Didaktikai szempontból tárgyalva a jegyzetet, ki kell emelni a sok jő ábrát, vázlatrajzot, táblázatot. *■* A Jegyzet nyelve általában világos, de fogalmazása igen gykkran nem kellően pontos, szabatos. A jegyzet átdolgozásakor erre különös gondot kellene fordítani. Gyakori sz idegenből átvett és nem helyesen fordított szskkiSSJezés. Ezek alkalmazása az éztietőség rovására megy. Külön kívánok foglalkozni néhány olyan szakkifejezéssel, amelyik szakirodalmunkban az utóbbi időben kezd elterjedni, illetőleg aaelyet a jegyzet használ. Elsőnek említem a szántáéi-, vagy szántott réteg kifejezést. Szakirodalmunk e fogalom megjelölésére a feltalaj szót használja. E kifejezés a közhasználatban jól meggyökerezett ée tudományos szempontból is teljesen megfelelő. így egyáltalában nem szükséges azt helytelenül lefordított szóval helyettesíteni. A 231» oldalon az ugarok tárgyalásával kapcsolatosan a szarző felelevenít szakirodalmunkból ma már éltünk fogalmakat. így pl. a áron lekerülő növény után folyamatosun követk*. ző talejel5ké8zitósi időszakot, ha őszit vetünk a táblába nyári ugarnak, mig ha tavaszit, félugarnak nevezi. Dolgozó parasztságunk ma is gyakran használja a kar -- lóhántást, az őszi mélyszántás és egyéb talajművelő munkával kapcsolatosan az t , ugarolás kifejezést. Szakirodalmunk azonban egyszerűen talajelőkészitésről beszél. Véleményem szerint az ugarolás ilyen értelmű használata zavart okozhat, azért meggondolandónak tartom, célszerü-a feleleveníteni, illetőleg dolgozó parasztságunk nyelvhasználatából átvenni. Meg kellene vizsgálni, célszerü-e szakirodalmunkba bevezetni számos ilyen szakkifejezést, mint amilyen pl. tarlóbarázdaszelet, gyepbarázdaszelet, lágybarázdasze- let, vagy a gyep alapmüvelési módja, továbbá füves gyepszint, mohos gyepszint, rostos gyapszint, földes gyepszint, stb. A jegyzet átdolgozása, továbbfejlesztése során, amint az az elmondottakból is kitűnik, különösen fontosnak tartanám a magyar mezőgazdaság gyakorlatához és tudományos eredményeihez közelebb vinni a jegyzet anyagát és nagyobb mértékben támaszkodni haladó hagyományainkra. Peeznlk János tanszékvezető agy, docens, dékánhelyettes: Megköszöni a bírálatot és kéri a kari tanács tagjainak hozzászólását. 1
