Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola tanácsának jegyzőkönyvei, 1955-1956
1955. szeptember 22.
- 2 előadások megtartására* Sokoldalúsága, kiváló képessegei ós tudományos érdeklődése következtében V.P. Gorjacskinra esett a vá-. lasztás. Tanári tevékenysége megkezdése előtt 2 éves bel- és külföl di tanulmányútra küldték / Németországba ós Franciaországba/. De sehol sem találta meg a mg. gépesítési tudomány alapjait sem. Az akkori mg. gé tan a gépek leiró ismertetésével foglalkozott, a gépek beállítása, szerelése, teljesítménye, üzemköltsége tekintetében megadta a legfontosabb adatokat, de magát a technológiai folyamatot, a gép működési elvót nem is vizsgálta* Az egész "tudomány" lényegében nem volt más, mint az akkori gyári katalógusok rendszerbe foglalása kiegészítve egy-kót általános formulával: pl. a szijhajtás méretezése. Ez a tárgy távol állt a technikától, a technológiai folyamatot, a gép működését ©s méretezését nem is érintette és primitiv üzemelési jellege volt csupán. Megfelelő elméleti alapok hiányában a mg. gépek továbbfejlesztését sem szolgálhatta. Mikor V.P. Gorjacskin 1896-ban hazatért Moszkvába, ott is ilyen volt a helyzet. Elődei De la Vos és Etliman professzorok is ilyen leiró géptant adtak elő ós nem nézték jó szemmel, hogy V.P. Gorjacskin ehelyett a megoldandó termelési technológiai folyamatok tudományos elemzésén alapuló mg. géptan kifejlesztésére törekszik* így V.P. Gorjacskin ak teljesen egyedül, minden forrásmunka és segítség nélkül " szinte a nullától " kellett kiindulnia, amikor az ekétől a kévekötő aratógépig <>s a járgánytól a magtiszti tógépekig a leg őilönfólébb gépek szerkezetét és működését akarta tudományosan vizsgálni. A lehetőségek kezdetben nagyon szerények voltak: a tanszéken nem vo más felszerelés, mint az 1872-es műszaki" kiállításról megmaradt anyag, nem volt egyetlen munkatársa, egyetlen négyszögöl kísérleti tere, egyetlen lova, egyetlen napszámosa sem. Segítségre nem számíthatott. Sőt, a régi leiró géptan szakemberei, ahol tudták akadályozták munkáját, mert tekintélyüket, existeaciájukat féltette az uj tudománytól.. Szívós és szorgalmas munkával léposről-lópésre tudott csak előre haladni. 1897-98-baa. jelent meg első, litografált, előadási jegyzete. Az uj tudomány kifejlesztéséhez azonban kiserleti-merési lehetőségre volt szükség. A moszkvai mezőgazdasági társaság 1896-191o között hét alkalom .al rendezett mg. gépkiállítást nem messze a főiskolától. Ezekben V.P. Gorjacskin aktiv részt vett, bemutatókat szervezett, méréseket végzett és azokat tudományosán kiértékelte, így jelent meg 1893-ban első nyomtatott müve a kormány lemezről, majd népszerűsítő, de tudományos alapossággal megirt brosúrái az ekékről, cséplőgépekről, gabonaszárítókról., magtár! rostokról stb. 1913-ban pedig megjelent az aratógépek atlasza, mellyel Gorjacskin a leiró géptan uj, magasabb formáját fejlesztette ki. Ekkor irta egyik müvében: " A mg. gépészet, ha csak gyakorlati szakemberek művelik, nélkülözi a tudományos alapokat. Eddig nem volt sem orosz nyelven, sem idegen nyelveken egyetlen olyan könyv sem, mely a mg. gépek és eszközök szerkezeti megoldását és méretezési elveit tanulmányozná. Ezért a mg. gépgyártás általános színvonala alacsony és igen szomorú benyomást kelt." Rámutatott V.P. Gorjacskin arra is, hogy ez az uj tudomány csak kísérleti alapon és a mező azdasá - gal, a mezőgazdasági tudomány élenjáró tudósaival való szoros kirívllY^Jeilt!ZthetS “* Já hátaiéba* volt Tasz 111 l*fiobortovics Viljams szál, aki ugyanott a talajtani és földműveléstani tar szék vezetője volt. Az 6 se6lts<Mvcl stAerUlt Wzas “ IO
