A magyar történeti ötvösmű-kiállítás lajstroma (Budapest, 1884)

HARMADIK TEREM: Világi tárgyak a XII-XVII. századokból

Asztali szerek a XV., XVI. és XVII. századokból.

21

egyesülve a fedél csavart csúcsát képezik. A csúcson alul keresztvirág- párta s egy kunkorodott, zöld levelekből álló koszorú. Ebből szabadon álló galy nő ki, melyen két pofázó mókust, két kakast és egy sast látunk. Tetején nyiló gránátalma. Ebben ágacska rajta, sólyom ül. E fedőn belül

i. szám.

tagolt gyűrűvel környezett kerek lap, benne vésett alapon, sötétkék, áttetsző zománczon, a magyar czímer. A korona keresztje át nem látszó sárga zománcz. A korona maga áttetsző bíbor. Átnemlátszó világoskék zománcz, példázza az ékköveket. A czímerpaizsban a pólyák és a kereszt mezője zöldeskék. A kereszt arany, arany koronán és át nem látszó zöldre zománczolt dombon áll. A paizs közepén kisebb paizs, benne sárgás fehér zománczban, fekete holló ; csőrében arany gyűrű átnemlátszó kék carbun- kulussal. A felírat átnemlátszó világos zöld zománczban van. A czímer, mely nem Mátyás korabeli, valószínűleg a 17. században lett utólag készítve. Talpán e bélyeg beütve. 15-ik század. Magas- § sága 0*48, átmérője 0M7.

Kiállítja hg. Eszterházy Miklós.

2 Go. Serleg.

Ezüst, aranyozva. Öntött, vert és vésett munka. Négy lába, négy szakállas, talpazaton ülő szentet ábrázol. Ezek között még négy, talpazat nélküli, a serleg talpához erősítve. Ezt merőlegesen lefelé álló szél környezi, legalúl szabadon álló áttört, e felett szintén áttört pártával. A kővetkező homorú gyűrűn, két erős sodrony között: virágokat látunk sodrony zománczban. A lábakat képező szentek mögött pedig e tagon, még három, csavart sodronynyal kereteit médaillon is látható: koronás szenttel, nyúlat marczangoló kutyával és egy lépkedő lóval. Végül áttört liliom párta.