Zalai Magyar Élet, 1943. október-november (4. évfolyam, 222-255. szám)
1943-10-20 / 237. szám
1943 október 20. hAco^Rnrr 3 Nem puskát forgató amazonokat, hanem a honvédő széliemben fegyelmezett nőket akar nevelni a leventeleánymozgalom Vitéi Sofymossy Ulászló vezérőrnagy előadásával végétért a leventeparancsnokok központi iránytadó tanfolyama A Horthy Miklós nemzeti sport- csarnokban végétért a járási leventeparancsnokok és levente körzetparancsnokok központi iránytadó tanfolyama. A tanfolyam utolsó napján több szakelőadás után dr. Kokas Eszter egyetemi magántanár, a levente- leányok országos vezetője a leventeifjúság százezreit irányító parancsnokok előtt ismertette a fiúifjúság nevelését kiegészítő leánynevelést. A múltban a magyar leányifjúság tömegeinek nevelése befejeződött a népiskolával és csupán kis töredéke került a különböző társadalmi egyesületek szórványosan érvényesülő nevelő hatása alá. Az iskolán kívüli leány- ifjúság tömegei mindezideig intézményes nemzetnevelésben nem részesültek. Összehasonlítva a leányifjúság sorsát a fiúifjúságéval', meg kell állapítanunk, hogy férfiaink 12 éves kortól a katonai szolgálatig a levente intézményben, majd a honvédség szervezetében csaknem egész életükre kiterjedő honvédelmi irányú nevelést kaptak. A leányifjúságunknak a honpolgári és honvédelmi kötelességeikre nevelése ezzel szemben lényegében az iskolákra szorítkozik. Szükséges tehát, hogy ezen az aránytalanságon intézményesen segítsünk és a nemzetnevelés munkáját a leányifjúság tömegeire is kiterjesszük. Ezért indult meg két évvel ezelőtt a kultuszminisztérium fennhatósága alatt, vitéz B é 1 d y Alajos altábornagy irányításával az önkéntes levente leánymozgalom. A mozgalom már eddig is igen szép eredményeket ért el. A másfél milliónyi magyar leányifjúságból mintegy 203 ezer leány jelentkezett önkéntes munkára. A levente leánymozgalom célkitűzéseinek tengelyében a vallásosság, a hazaszeretet, a család és az embertársaink Istennek tetsző szolgálata áll. — A magyar anyáknak nincs la félelemre okuk, — folytatta az előadó — nem puskát forgató amazonokat akarunk nevelni, hanem ügyes, talpraesett, érző szívű és mindenkor segíteni kész magyar leányokat. A leventeélet bizonyos zártabb formáit azért vesz- szük át, mert lelki szempontból igenis honvédő szellemben akarjuk a leányifjúságot nevelni és főképpen a fegyelemre nevelést tartjuk igen lényegesnek. Ma, amikor a fegyelemnek nemzetek sorsát eldöntő jelentősége van, létkérdés, hogy leányaink tökéletes fegyelemmel álljanak őrhelyükön és feleljenek meg a velük szemben támasztott követelményeknek. Vitéz Solymossy Ulászló vezérőrnagy, a leventék országos parancsnoka összegezte az elhangzott előadások lényegét, kifejtette, hogy El kell már egyszer mondanunk, hogy nemcsak Napoleon verte meg Alvinczy magyar tábornokot, az osztrák hadsereg egyik fővezérét, hanem egy alkalommal magyar ember is visszavonulásra kényszerítette a Bonaparte vezette francia sereget. Dévay Pálnak hívták ezt az embert. Fegyverneken élt a színmagyar eredetű Dévay-család. 1735-ben született ebből a családból Dévay Pál, a későbbi hadvezér, a Mária Terézia-rend lovagja és tábornok. Testvére, Dévay János, különben ott, Fegyverneken élt haláláig, mint egyszerű tiszttartó. Amikor Dévay Pál, aki a szomszédos Gyöngyösön látta meg a napvilágot, már híres ember volt és báróságot kapott Ferenc császártól, az osztrák és francia életrajzírók elkezdték ám emlegetni, hogy a híres tábornok tulajdonképpen a főnemes Vay-család sarja és nem más, mint Vay Ádám gyermeke. Csakhogy nemesi jelzővel »de Vay«-nak írta magát. Természetesen egy szó sem igaz ebből a le*- gendából. A gyöngyösi anyakönyvekben már rég megtalálták Dévay Pál születésének eredeti bejegyzését. Azonban a Mária Terézia- rendi lovagolt lexikonában és egyebütt még így áll. Szóval Fegyvernekről Gyöngyösre kerülvén a Dévay-család, a gyerekek is már középiskolába járhattak. Sok függött a régi világban attól, ki milyen városban élt és így ott helyben egyáltalán létezett-e iskola. Dévay Pál, Gvadányi generális kortársa, tizennyolcéves korában állt be katonának. Közkatona volt, aki a hétéves háború elején lesz csak nagynehezen zászlós. Beszélt latinul is valamit, sőt szabad idejében szépen verselt is, zamatos, ízes, magyaros katonaversekei írt. Fegyverneki barátai már látták, hogy a nagytehetségű, szép száj fiatal huszárban a jövő embere lappang, miként kell viselkednie az ifjúság élére állított katonatiszteknek, majd megvilágította a leventeképzés lényegét, szerepét és súlyát a nevelés elméletében és gyakorlatában. Hirdette, hogy a leventeképzés minőségi javításához elsősorban az oktató gárda minőségének erőteljes emelése az előfeltétel. Megállapította, hogy ennek a minőségi emelésnek a központból kiindulólag lavinaszerűen kell végigterjednie az egész leventeintézményen. A kovász az iránytadó tanfolyamon képesített vezetők növekvő tömege. Követeli a fokozott, állhatatos, szürke munkát, amely elismerését kizárólag az eredményekben keresse. — Apostolokká avatlak benneteket, — fejezte be szavait — hogy szétszóródjatok szeretett hazánk minden részébe és szent lelkesedéstől áthatott meggyőződéssel szenteljétek minden képességteket a magyar ifjúság katonai előképzésének, a magyar haza és a nemzet javára! (LHK) Ismeretes a világtörténelemből, hogy Hadik és Nádasdy Mária Terézia szolgálatában egész Poroszország kapujáig eljutottak a hétéves háborúban. Sőt, melyen behatoltak a brandenburgi területre és egy miagyar huszárcsapat magát Berlfit is rajtaütésszerűen megsarcolta. Ebben a különítményben résztvett Dévay Pál is, akkor már mint kapitány és ő is csak akkor rpgtatott ki nagy nyugalommal a magyar csapatokkal az egyik berlini városkapun, amikor egy félnappal később a másik városkapun, tajtékzó dühvei, a Sessaui herceg vágtatott be felszabadító porosz csapataival. Dévay Pál tulajdonképpeni szereplése azonban a későbbi időkre esik. Akkor a francia forradalom már lefejeztette XVI. Lajos királyt és a forradalom hadserege Franciaország határán kívül harcolt. Dévay Pált az a ritka kitüntetés érte, hogy maga Károly főherceg, a legendáshírű hadvezér, a Habsburg monarchia megmentője, írta meg Dévay szereplését az 1796 évi hadjáratról szóló nagy művében. Ami dicsérő jelzőt egy hadvezér csak kaphat, azt ez a fiatal magyar tábornok — akkor már rég a Mária Terézia-rend vitéze — mind megkapta Károly főhercegtől. A Franciaország ellen viselt első és második háború idejében Dévay már altábornagy volt és nagy seregtestek parancsnoka. Ekkoriban végződött Bonaparte Napoleon egyiptomi vállalkozása, amelyet a pápai állam elfoglalása és a svájci köztársaság megszállása, valamint Piemont annektálása követett. A magyar huszárezredek ekkoriban álltak szemben a legvéresebb csatákban Napóleonnal. Osztrák részről Károly főherceg vezette az egész sereget. Legnagyobb győzelmét akkor aratta, amikor Moreaut átszorította az ősi német határra, a Rajna túloldalára. Kehi ostromára indult, hogy a Rajna déli szakaszát Bázeltól Breisachig elfoglalja. Dévay tábornok verekedett itt a franciákkal a balszélen és neki kellett a hü- ningeni hídfőket elfoglalnia, amelyeket a franciák Napoleon lángeszű haditervei szerint makacsul védtek. A csata nem tartott sokáig. November 30-án este megtámadták a mieink a hídfőket. A franciák egyik tábornoka, Abatucci, mindjárt a roham kézdetén hősi halált halt. A franciák azonban szívósan ellenálltak. Két hónapig is eltartott, ameddig az összes hídfők február elsején megadták magukat. A franciák erre fegyverszünetet ajánlottak Károly" főhercegnek. Az egész osztrák-magyar birodalom 'föllélegzett erre a hírre. Azonban az öröm korai volt. Bonaparte az arcvonal másik szárnyán időközben elfoglalta Mantua híres várát és így szinte hiábavaló volt a rajnai nagy győzelem, amelynek egyik legnagyobb hőse Dévay Felhívjuk a nagyérdemű közönség szíves figyelmét, hogy az intézetünk bankhelyiségében működő MÁV menetjegyiroda folyó évi október hó 18-ától reggel fél 9-től délután 3 óráig tart hivatalos órát. Saját érdekében felkérjük a nagyérdemű közönséget, hogy menetjegyét a fentjelzett időben igyekezzék megváltani, mivel a MÁV pénztárainál a vonatindulások előtt igen nagy a tolongás. i Takarékpénztár RészvénytársaságEltűnő magyar árnyak nyomában... Aki legyőzte Napóleont
