Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.2. A „megpróbáltatások időszaka" (A rendkívüli árvizek)

Gyolcs-fenéken és a Kakat-éren keresztül a Mirhó—Kakát—Berettyó csaknem egész ősi árterületét elborította. Kunhegyes, Szalók, Bura, Roff, Tiszabő, Kenderes, Fegyvernek, Kisújszállás, valamint Karcag, Túrkeve és Mezőtúr határában mintegy 52 000 ha (90 000 kh) került víz alá. A kiömlött vizek kisebb részét a mirhái és taskonyi szakadások kimélyült medrén vezették vissza. Nagyobb részük, hosszabb tározódás után, a Berettyó és a Körösök völgyén talált lefolyást. Az említett szakadásokat az év végéig sikerült betölteni, de az újabb árhullám, nov. 22-én, Tiszabő alatt ismét gátat szakított. (Bár néhány nap alatt elzárták, az öblözet megint víz alá került.) Az Alsó-Tiszavidéket ebben az évben az ismertetett kiöntések árvízszintcsökkentő hatása mentette meg a pusztulástól. Az 1879. évi rendkívüli árvíz a Közép-Tiszán a helyreállított és megerősített bal parti töltések helyett a jobb parton, Sarud belterületének addig biztonságos magaslatán keresztül talált utat magának. Bár az átömlés helyét viszonylag rövid idő alatt elzárták a Jászkiseri Egylet árterületéből mintegy 23 000 ha (40 000 kh) víz alá került.

95 (Ez az árvíz az Alsó-Tiszavidéken pusztított: Petresnél kitört és a hosszan elnyúló öblözet keresztgátjai és vasúti töltései, valóságos duzzasztógátjai mögött feltorlódva zúdult Szegedre és helyenként több méter magas víztömegével romba döntötte csaknem az egész várost . . .) A tiszai árvizek gyakran csoportosan, egy-két éven belül megismétlődve jelentkeznek. Ilyen volt az 1879 után új maximumokat hozó 1881-es árvíz is. Csak az 1879-ben megindult töltésfejlesztési munkának köszönhető, hogy ekkor csupán egyetlen, viszonylag kisméretű, gátszakadás és árvízi elöntés történt: a Szolnok—Csongrád Tiszabalparti Társulat területén, a tiszaugi Holt-Tisza alsó torkolatánál, 2300 ha kiterjedésben. Az 1888-as árvíz

98 Az egész, mintegy kétévtizedes árvizes periódus legnagyobb árvizét 1888-ban az egyetemesség jellemezte: a Felső-, Középső- és Alsó-Tiszavidéken, éppúgy, mint a Körösök völgyében is, egyaránt nagy területek kerültek víz alá. A kereken 230 000 ha (400 000 kh) elárasztása nélkül, mint már Tellyesniczky János megállapította, az árvíz tetőző magassága — különösen a folyó alsó szakaszán — elérte, sőt meghaladta volna a három évtizeddel későbbi 1919. évi maximumokat is. Mint fentebbi táblázatunkból kitűnik, az árvíz magassága az 1876. évihez viszonyítva Tokajnál 92, Fürednél 56, Szolnoknál 63, Congrádnál 76, Szegednél pedig 61 cm-rel emelkedett. (A szegedi maximum még az 1879. évi 806 cm-hez viszonyítva is 41 cm-rel nőtt.) Az árvizet a szokatlanul csapadékos tél havának gyors olvadása okozta. Az új maximumokkal tetőző árvíz a felsőszabolcsi és a bodrogközi társulatok területét nem annyira a gátak szakadása, mint inkább a magasparti átömlések miatt borította el. Bár az árhullám magasságát ezek az átömlések mérsékelték — a Közép-Tiszára is új maximumokkal érkezett. A két terület határán — Tiszalök és Tiszadada között — ugyancsak átömlésekkel borította el az alsószabolcsi társulat mintegy 86 300 ha árterületét. (Márc. 24—27. között)

96 a A Közép-Tiszavidéken ugyancsak ilyen magasparti átömlések okozták — mindkét oldalon — az árvizet. Március 29-én Tiszabő és Fegyvernek között, ahol az addig árvízmentes „Szigor" nevű magaspartot ideiglenes nyúlgátakkal védték, a vihar és hullámverés a 9 km hosszú gát mintegy 2 km-es szakaszát elmosta és az ár is-