Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.2. A „megpróbáltatások időszaka" (A rendkívüli árvizek)

jén, korábban soha nem tapasztalt körülmények között kényszerült nemcsak a mentesített területek, hanem az addig biztosnak hitt települések, sőt nemegyszer puszta élete védelmére. Annyival is inkább, mert a lefolyási viszonyokban bekövetkezett, tartós és előre látott (csak arányaiban előre ki nem számítható) változásokat néhány, a munka tervszerűtlenségéből eredő mozzanat is befolyásolta. Különösen a meder kialakulatlanságának hatása és a szabálytalan hullámtér okozta torlódások, keresztirányú áramlások árvízszint emelő szerepe. De a meder és az árhullámok mederbeli levonulásának változásaival egyidejűleg jelentősen megváltoztak az egész vízgyűjtő hidrológiai, települési és művelési viszonyai is. Az utóbbiak közül a legnagyobb hatása a szántóföldi termelés térhódításának volt — fentebb az erdők, lejjebb a rétek és legelők rovására. A lefolyó víz növekedésével megindult a talaj is: megkezdődött ill. megerősödött a talajerózió, talajpusztulás, kopárosodás — spontán fejlődés esetén irreverzibilis — folyamata, aminek növekvő hatása volt a folyók hordalékosságára, medrének és így árhullámainak alakulására is. Az új körülmények között az árvizeket kialakító tényezők fellépése, és különösen kedvezőtlen találkozása — nemcsak az átmeneti években, de azután és ismételten is — addig nem ismert méretű árhullámokat, rendkívüli árvizeket okozott (és okozhat napjainkban is). E hidrológiai változások hatása főként az egyensúly megbomlásának átmeneti időszakában, legélesebben 187ó—1888 között, (de kisebb mértékben 1867—1895 között is), érvényesült. Bár helyi vízszintemelkedések később is előfordultak, az árvízszintemelkedés üteme, a meder fejlődésének hatására a századfordulótól kezdve jelentősen mérséklődött. (A szolnoki vízmérce maximumainak alakulását elsősorban az Alcsi—Tenyő—Kengyeli Társulat 1904—1906. évi 4200 ha-os, a Szolnok—Zagyvarékas—Újszászi Társulat 1923 utáni 5580 ha-os ármentesítése és a fegyvernek—alsóréti öblözet 2260 ha-jának a hullámtérbőí való kirekesztése (1925) befolyásolta.) Az elmondottakból kitűnik az is, hogy az árvízszín-emelkedések reális bemutatásánál és értékelésénél nem szorítkozhatunk az 1876—1888 közötti időszak árvizeire, hanem a közép-tiszai árvizeket is legalább százéves adatsor összefüggéseiben kell vizsgálnunk. A tiszai árvizek alakulását 1830-tól már számos vízmércén kísérhetjük figyelemmel. Hogy ezt minél nagyobb összefüggésben tehessük területünk három (felső, középső és alsó) pontjának adatai mellé felvesszük a két határos szakasz egy-egy vízmércéjének (Tokaj és Szeged) adatait is: 9. sz. táblázat Év Tokaj Tiszafüred Szolnok Csongrád Szeged 1830 715 631 683 610 613 1845 — — — — 642 1853 — — 685 643 657 1855 768 675 739 672 691 1876 784 686 755 758 786 1879 755 683 745 805 806 1881 810 671 746 820 845 1888 872 742 818 834 847 1895 785 733 827 867 884 1915 825 708 808 731 790 1919 860 781 882 929 916 1932 856 750 894 924 823