Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
rézsűkkel, a veszélyesebbenek ítélt helyeken árvízszintig felnyúló 3 m-es koronájú padkával építették. Az 1919-es árvizet követően a 20-as években magasították, erősítették és részben meghosszabbították, majd az 50—60-as években a kunszentmártoni MÁV-híd feljárótöltéséig építették ki. A Hortobágy—Berettyó-főcsatorna torkolata alatti 26 km-es szakaszon 4 m, helyenként 5 m széles koronával, az alatt 2 m-es koronával 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel építették ki és mintegy 3 km hosszon a padkát árvízszintig magasították. A védvonalak fejlesztése során legsúlyosabb árvízkatasztrófa a területet 1876-ban érte. Az árvíz a Mirhó-gátat megkerülve, a taskonyi és gyen- dai szakaszon a töltést átszakítva 830 km2 területet öntött el. Taskony—Ti- szabő és a köztük fekvő Tisza menti községek területén kívül elöntötte Kunhegyes, Kenderes, Karcag, Kisújszállás határának nagy részét, átszakítva a MÁV Szolnok—Püspökladány közti vonalát, Túrkeve—Mezőtúr, Dévaványa határa egy részének elöntése után érte el a Körösök árterét. 1879-ben a taskonyi és gyendai szakaszokon történt szakadásokból 40 km2, 1888-ban Tiszabő és Fegyvernek közötti átömlésekből 150 km2 terület merült meg. 1888 óta gátszakadásból, átömlésből a terület árvizeket nem kapott. 1.244 A Szajol—Köröstorok közötti Tisza-balparti és a Kunszentmárton alatti Hármas-Körös-jobbparti területek ármentesítésének fejlődése A Nagykunság déli részén a címben jelzett szakaszon a Törökszent- miklós—Csépa közötti fennsík lábvonala előtt a Tisza—Körös menti ártéren négy ártéri öblözet alakult ki: A Tisza, Szajol—Rákóczifalva, illetve 342—323 fkm közötti szakaszának bal partján az Alcsiszigeti öblözet. Ártere 69,9 km2, amiből ármentesített 61,8 km2, ártéri sziget 8,1 km2. Az ártérbe Rákócziújfalu felett félszi- getszerűen nyúlik be a tiszaföldvár—szolnoki út két oldalán elterülő hátság; a Rákóczifalva—Rákócziújfalu, illetve a 322—312 fkm közötti szakaszon a Bivaly tói öblözet. Armentesített területe 14,4 km2; a Martfű—Nagy- révi, illetőleg 303—283 fkm közötti szakaszon a Cibakházi öblözet. Ártere 52,1 km2, ármentesített terület 48,9 km2, ártéri sziget 3,2 km2; a Tisza Nagyrév—Köröstorok, illetve a 281—243 fkm közötti Tisza-szakasz bal partján, a Körös kunszentmártoni MÁV-híd alatti, illetve a 0—22 fkm közötti szakaszának jobb partján a Köröszugi öblözet. Ártere 139,0 km2, amiből ármentesített 126,1 km2, ártéri sziget 12,9 km2. A terepszint Szajolnál 86 m A.f., a Körös-toroknál 81 m A.f., Kunszentmárton környékén 83 m A.f. körül van. A védművek építése előtt az elöntéseket a Tisza, illletve Körös árvizei okozták. Az ármentesítés munkái a Tisza-szabályozás megindultával alakult nagy Hevesi Társulatból a Rákóczifalu—Tiszaug közötti szakaszon kivált és Szolnök—Csongrád közötti Tisza-balparti Társulat néven megalakult három kisebb érdekeltség indította el. Az 1860-as évek első felében a rá- kóczifalui szakaszon 9 km, Martfű—Cibakháza között 12 km, Nagyrév—Ti10 145
