Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ADATTÁR - Szerdahelyi Pál: A körmendi és a muravidéki szlovén evangélikusok kapcsolatának története

artikuláris templomot jelöltek ki az evangélikusok számára, Nemesdömölköt és Nemescsót. A körmendi és környékbeli, valamint a mai burgenlandi és muravidéki evangélikusoknak a nemescsói templomot jelölte ki ez a törvénycikk. Külön figyelmet érdemel, hogy Nemescsóban három evangélikus templom állott rendelkezésükre. A kőből épített templomba a magyar evangélikusok jártak, a másik két, pajtákból átalakított templomot (fatemplomot) a német, illetve a szlovén (vend) anyanyelvű hívek látogatták. De ez az „elkülönülés" egyáltalán nem valami „nemzetiségi ellentétet" takart, hanem egyrészt az az egyszerű magyarázata, hogy nem fértek volna el egyetlen helyen, olyan kicsi volt (és ma is az) a nemescsói templom. Másrészt pedig ez az „elkülönülés" a reformáció egyik sarkalatos tanításának gyakorlati megvalósítása volt, hogy ti. mindenki saját anyanyelvén hallgathassa Isten igéjét. Ezért hallgatták külön az evangéliumot, énekelték saját énekeiket és tartották külön istentiszteleteiket a magyar, a szlovén és a német anyanyelvű evangélikusok. így volt ez kereken egy évszázadon át, 1681-től 1781-ig. t A Türelmi Rendelet után II. József 1781. októberében adta ki az „edictum tolerantiae"-t, a „Türelmi Rendelet"-et, melyben engedélyezte, hogy ahol legalább száz evangélikus család lakik helyben, ott templomot építhetnek és szabadon gyakorolhatják hitüket. Körmenden a Türelmi Rendelet utáni első templom már másfél év múlva, 1783-ban felépült. Említésre méltó, hogy a körmendi evangélikus gyülekezetben ebben az időben többségükben német, horvát és szlovén anyanyelvűek voltak a hívek, magyarok csak elenyésző számban akadtak köztük. A templom megépítése után hamarosan elkészült a lelkészlakás is, és a gyülekezet újra lelkészt tudott fogadni. Ezután csak egy kis lélekzetvételhez akartak jutni, és már néhány esztendő elteltével megépítették az új iskolát is, még ha ez nem is lett olyan híres, mint a reformáció korabeli „főiskola". Az iskola 18Ö4. szeptember 14-én nyitotta meg kapuit. Egészen más módon szerzett magának messze földön elismerést és hírnevet, mégpedig egy nagyszerű alapítvány révén. Alapítvány a szlovén diákok számára A régi iratok, jegyzőkönyvek az egyházközség levéltárában, véletlen szerencse folytán,

11 megőrizték ennek a második iskolának nemcsak a megszületése körülményeit, hanem működését is. Az akkori körmendi evangélikus lelkész, Gombocz Miklós saját vagyonából alapítványt tett a körmendi evangélikus iskolában tanuló, szegénysorsú, elsősorban szlovén anyanyelvű, muravidéki evangélikus diákok megsegítésére. Gombocz Miklós 1736. október 20-án született, és 71 éves korában, 1807. január 13-án halt meg. Emlékét egy, a régi, majd a mostani, 1888-ban épült templom déli falába beépített epitáfium őrzi. Sajnos, az idő vasfoga nem kímélte meg a feliratot, de annyit még ki lehet betűzni rajta: „Nobilis Dominus Nicolaus Gombocz, natus 20. oct. 1736. obiit 13. jan. 1807." Nem hiába él még ma is emlékezete a templom falában és a gyülekezet szívében! Ugyanis ez a Gombocz Miklós körmendi lelkész 709, azaz hétszázkilenc arany Forint és 21 krajczár összegű alapítványt tett a körmendi evang. iskolában tanuló szegénysorsú szlovén diákok számára. Külön szeretném nagyon kihangsúlyozni, hogy magyar származású és magyar anyanyelvű lelkész tette ezt az alapítványt szlovén anyanyelvű diákok rendszeres támo45