Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Szelestei N. László: Sartoris János (1695-1756) nemescsoi lelkész élete és működése

Nem érdektelen az az adat, amely a Szenicei Bárány György és János, továbbá Sartoris János által fordított és kibocsátott 1754. évi magyarázatos Újszövetség-fordítás elöljáró beszédében található. Eszerint „Bél Mátyás Uram, némely helyeken meg-jobbítván 1727. észt Lipsiában az Új Testamentomot kibotsátotta". Ha nem sajtóhiba az 1727-es évszám, akkor lehetséges, hogy a Bél-féle változatból több kiadás is létezik, s az 1727. évihez (esetleg az 1717. évihez is) Sartorisnak köze van. Eddig három példányt sikerült megnéznünk, s feltételezésünket mintha igazolná az a tény, hogy az azonos címlapmetszet és lapszám ellenére két szedésről, azaz két kiadásról beszélhetünk.

45 A Sartorisék által kiadott Újszövetség (Laubán, 1754) nyomtatása hosszú ideig tarthatott: „ ... a nyomtatás meg-tsökkent, és azon kívül-is más dolgok adták elő magokat ... sok helyekhez bővebb magyarázatot ragasztottunk." „ Végtére a nyomtatás mind tsak késedelmesebben folyván, az Apostoli levelekre sokkal több fejtő jegyzéseket rakhatnánk, mint az első könyvekre." De nemcsak a nyomdával volt nehézségük, „a könyv-nyomtatónak távol lété"-n kívül „az együtt munkálkodóknak is egy-mástól messze voltok" hátráltatta munkájukat.

46 Értékelték a korábbi fordításokat: „Mindenkinek a szeretet szerint bötsületét megadjuk. Ki-ki az ő tehetsége szerint a közönséges jót előbb akarta mozdítani; a későbben nyílt szem az elsőnél többet lát, és a magas ember vállán álló törpe a legnagyobb embernél messzebb ér." E szerény hang mindenütt jellemzi a Sartoris-kiadványokat. E kiadványokkal, miként az elöljáró beszédekből is kiderül, a pietizmus gyakorlatának megfelelően a bensőséges áhítatra és nem a hitvitákra helyezte Sartoris a hangsúlyt. „A tudós és gyakorlotjab elméjű embereknek hagyom a vetélkedést" - írja. Óvja a szülőket: képtelenség nevelni „az ő botránkoztató, gonosz, feslett 's részeges, káromkodó és egyéb vétkekkel meg-tzégéreztetett életekkel". A gyermekek neveléséről több kötetet is kibocsátott a tanítóknak. A keresztyén élettel összefüggő magaviseletre, az otthon és az utcán való viselkedésre is regulákat ad köteteiben, hogy „a ti jól viselt ifjúságtoknak hasznát mind lelki mint világi életetekben szüntelen s örömmel arathassátok". A tanítók magatartásának fontosságát mindenütt kiemelte: „Nem arról vagyon a szó, ha vagyon-e mélységes tudományod, voltál-e a fő Oskolákon, melyek Akadémiáknak neveztettetnek ... hanem bírsz-e természetszerént való ajándékokkal, mellek a Tanítóknak á/talyán fogva szükségesek". Úgy kell élni, hogy „kegyességben meg holt emberek"„például tétessenek az élők eleibe".

47 A magyar nyelvű kegyességi könyvek szaporítását tudatosan szorgalmazta, s ő maga járt jó példával elöl. Egy-egy kötet újra kiadásakor értékes adatokat közöl önmaga kiadói tevékenységéről, a kiadott kötet előző megjelenéseiről, kiadásairól. Megemlíti a reformátusok kegyességi kiadványait is. Ám a felsorolt, korábban kiadott könyvek már akkor „annyira megritkultak az emberek között, hogy azok közül németieknek már tsak a titulusokat tudjuk". Johann Arnd Wahres Christentum című művének fordításához

48 írt előszava valóságos irodalomtörténeti tanulmány. A magyarországi kegyességi könyvek felsorolása után Arnd életével, majd műveinek fordításaival foglalkozik. Bél Mátyás „tót nemzetnek hasznára kiadott" fordítása

49 mellett megemlíti az egyéb nemzeti nyelvű kiadásokat (pl. török, orosz), aztán a magyar nyelvű fordításokra tér át. 113