Új Szó, 2022. szeptember (75. évfolyam, 203-226. szám)
2022-09-20 / 217. szám
www.ujszo.comj 2022. szeptember 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Elöl ül a masiniszta? A világvége megbetegít V endégmarasztalónak is nevezhetném a békés határ menti várost, ahonnan „sürgősen” el kellett jutnom a reggeli órákban a fővárosba. Meglepően sokan álltak a vasútállomáson. Egy idősebb házaspártól megtudtam, nem indították el az egy órával korábban induló szerelvényt. Igencsak méltatlankodtak, mert időpontjuk volt az egyik fővárosi klinikán, fél évig vártak erre a vizsgálatra. A mellettük álló fiatalasszony nyugtalan, ugyancsak orvoshoz készült, de a reggeli vérvizsgálatról már lemaradt. Akadt olyan, akit állásinterjúra vártak. Kicsit arrébb somfordáltam a peronon, ahol egy középkorú férfi társalgó» a vasúti karbantartóval. Állítólag nem volt mozdonyvezetőjük, emiatt nem indult el a kora reggeli vonat. A vasutas fejét lehajtva, a síneket pásztázva megjegyezte, még az sem biztos, hogy ez a vonat elindul. „Nem olyan könynyü mifelénk mozdonyvezetőt találni a mai világban!” - tette hozzá. Mintegy ötven szempár kísérte figyelemmel a munkálatokat, ahogy a hajnali szerelvényt a vonatunk mögé kötötték. Végtelenül hosszú játékvonatként kanyarodtunk ki a vasútállomásról. A jelzett menetidő szerint két óra alatt be kellett volna érnünk személyvonattal a fővárosba, végül két kisvárosban is vesztegeltünk vagy húsz percet. Volt, aki kiflit majszolt, mások a közelgő választást, a háborús helyzetet, vagy az energiaválságot oldották utazótársaikkal. Három óra múlva láttuk meg Pozsony első ipari negyedét és kertvárosát. Az utasok kimerültén, kedvetlenül kászálódtak le a vonatról, mi a kollégával versenyt futottunk, nehogy a villamos elillanjon az orrunk előtt. Az út hazafelé is viszontagságos lett. Masinisztánk szerencsére volt, de valamiért a gyorsvonat is tartotta a reggeli járgány formáját, és három óra alatt jutottunk vissza a határvárosba. Akadt utas, aki többször hazatelefonált, mondván, egyenek azt, amit otthon találnak, ma már nem tud bevásárolni, és a javítóműhelyben sem áll meg, mert addigra bezárják. Végül ismét telefonált, és rendelt a vonatról egy pizzát az otthoniaknak, volt rajta csípős kolbász, ropogós hagyma, parmezán, a rendelés hallatán sokunknak korogni kezdett a gyomra. Az egyik tanonclegény hosszasan mentegetőzött a telefonba, hogy nem érvényes a késő délutánra megbeszélt program, örül, ha egyáltalán ma még hazaér. Az idős kalauz talált egy földit, akinek hosszasan ecsetelte, milyen nehéz az élet egyedül, de öregségére főzni kezdett, így mindig van meleg étel a kislábasban, amikor hazaér. Néhány új receptet is megtanulhattak tőle az egyre éhesebbek. A reggel orvoshoz indulóktól megtudtuk, elhúzódtak a vizsgálataik, mert a megbeszélt időpontról lecsúsztak. Száz kilométerre van a főváros a határvárostól, mégis hat órába telt, mire megjártuk oda-vissza az utat. A munka előtt, majd utána békésen szunyókálók, vagy a számítógépen dolgozók látszólag belenyugodtak a helyzetbe, mi alkalmi utasok nem annyira. Mi lett az álláskeresővel? Azt mondta, ezek után távmunkát keres, de vonatozni biztosan nem fog! (Lubomtr Kotrha) Küszöbön a klímakatasztrófa Szép sorban felborulnak a Föld fontos rondszerei a klímaváltozás miatt: kát jégtakaró, a korallzátonyok jelentős része és a permafroszt is veszélybe kerülhet 1,5 fokos felmelegedésnél, 2 foknál pedig a magashegyi gleccserek elolvadása fenyeget - állítja egy, a Science-ben nemrég közölt tanulmány. Armstrong McKay, a Stockholmi Egyetem kutatója és kollégái 9 globális és 7 regionális jelentőségű éghajlati fordulópontot (climate tipping points) határoztak meg, a hozzájuk tartozó átbillenési hőmérséklet-tartománnyal és hőmérsékleti középértékkel. A kutatók által vizsgált fordulópontok jelentősen hozzájárulnak az egész Föld-rendszer működéséhez, és szerintük a küszöbén állunk annak, hogy bolygónk legfontosabb rendszerei megváltozzanak. A szakemberek úgy vélik, hogy a ma már túlszárnyalt, 1 fokos felmelegedés lehet a Földnek a jelenlegi holocén kor körülményeit megtartó biztonságos éghajlati értéke, ami minimalizálná bármely fordulópont átlépésének lehetőségét. A jelenlegi 1,1 fokos felmelegedésnél a kutatók szerint azt sem lehet kizárni, hogy a nyugat-antarktiszi és grönlandi jégtakarók fordulópontjait már átléptük, ami 1,5 fok felett válik valószínűvé. Ehhez azt a kulcsfontosságú kitételt társítják, hogy a jégtakarók összeomlása elkerülhető, ha sikerül viszonylag gyorsan a 1,5 fokos határ alá vinni a globális felmelegedés mértékét. Hangsúlyozták: a klímaváltozás 1,5 foknál való megállítása biztonságosabb, mint a 2 fokos határ elérése, amely tovább növeli a jégtakarók, a permafroszt, a korallzátonyok és a magashegyi gleccserek fenyegetettségét. Ha viszont sikerül a net zero vállalásokat teljesíteni, a felmelegedés az üvegházhatású gázok légköri szintjével együtt nagyrészt megállhat. Ezután a szén-dioxid-szint és a hőmérséklet is lassú csökkenésnek indul évszázados és évezredes távlatban. A klímaváltozás minimalizálásával és az üvegházhatású gázok szintjének csökkentésével - például a szén-dioxid légkörből való nagymértékű kivonásával - esélyünk lehet arra, hogy a klímaváltozásra lassabban reagáló jégtakarókat még éppen megmentsük. (qubit hu) KÜRTHY JUDIT gyszerűen nem lehet úgy élni, hogy mást sem csinálunk, mint a világvégét várjuk. Bocsánat, javítom, egészségesen élni nem lehet úgy. A hurrikánok, az özönvizek, a felforrósodás, a túlnépesedés, az ivóvízkészleteink elapadása, a tűzvészek, az éhínség és az állatfajok kihalása miatti folyamatos stressz mellett testi és lelki egészségünk egyszerűen nem fenntartható. Vagy szomatizáljuk a végtelen bánatot, vagy egyszerűen megbolondulunk, de akad olyan is, aki felveszi a totális ignorancia páncélját, melyről csak lepereg az égő világ pernyéje. Köztes megoldás nincs, vagy van, de akkor meg gerincünk nincs. Annyian keresték már és keresik most is a kiutat. Sokan magukban, de még többen a másikban. Okolják a kormányt, a hazát, a szomszédot, a háborút, a Covidot, az anyóst. Egyszerűen mindenkit, hogy a felelősséget hárítsák. Miközben csak azon igyekeznek, csak azért küzdenek és erejüket megfeszítve harcolnak, ügyeskednek és veszekednek, hogy meglegyen a maximális kényelmük. Hogy hideget csináljanak a melegből, aztán meleget a hidegből, hogy azonnal legyen étel az asztalon, a feleség kiszolgáljon, a kocsi alulfogyasszon, a kertes háznál legyen klíma a falon és térkő az udvaron. De rögtön ám! A türelem és a környezettudatosság hiányzik ezekből az emberekből. Valóban hajlandóak vagyunk mindent feláldozni a kényelemért? De mi lesz akkor, ha ezek, a kényelmünket kiszolgáló források már nem lesznek? Ha nem lesz gáz és nem lesz villany? Mert, ugye, ettől hangos most a sajtó, ettől rettegnek a családtagjaink, a barátaink, ezt halljuk a fodrásznál, a pénztáros is csak nagyokat sóhajt, amikor a termékek beütése végén látja a kétségbeesett arcunkat a kasszánál. Valóban, a végösszegek sajnos hétről hétre növekednek. Már egy kisebb nagybevásárlás is elég lenne végre a felismeréshez: a vesztünkbe rohanunk. Nem kicsit, hanem nagyon, úgy kétszázzal. Igen, a marha nagy kényelmünk miatt! Fontos még, hogy a tárgyaink, melyeket használunk, lehetőség szerint a legközelebb legyenek hozzánk. Láthatatlan és látható zsinórokkal kötjük össze életünk egyes pontjait, kiszámítva a legrövidebb útvonalakat majd azokon haladunk, oda-vissza mozgunk, mint a bábuk, amiket dróton rángatnak. Hurokkal a nyakunkon járunk, még ha nem is tudunk róla, és ha egy kicsit távolabb megyünk, már fulladunk is, mert már nincs meg a megszokott kényelmünk. Minden azt sugallja: ne térj le a megadott útról! Kövesd a többit, légy fogyasztó, végy földet, építs kerítést, portát, zárd ki a másikat! Ámi a tied, az a tied! Ne osztozz, csak ha nyersz is belőle! Ezek a földi Biblia parancsolatai. S mint lelkes hívők, sorra építjük a házakat a betonkerítésekkel, kamerákkal és riasztórendszerekkel, büszkén, és oly eszetlenül. Csak öt perccel, öt hónappal, öt évvel kellene előre gondolkodnunk, és már beljebb lennénk, de még az az öt perc sem megy. Letesszük a csinos térkövet, aminek az első eső után borzos haja nő. Majd mit teszünk? Hát ez az. Amit eddig. A nagy semmit. A haj meg csak nő, sokasodik a bozót a betontükrön, szépen osztódnak a megkövült kavicspocakokon. S egyszer csak megfojt minket az egykevdű nemtörődömség. Ha mindebbe belegondolunk és fáj, attól leszünk betegek, ha pedig nem fáj, akkor a közönytől vagyunk azok, amitől a szívünk kong. FIGYELŐ Az orosz díva idegen ügynök akar lenni Álla Pugacsova, minden idők első számú orosz dívája arra kéri a hatóságokat, hogy minősítsék idegen ügynöknek. „Kérem, hogy vegyenek fel szeretett hazám idegen ügynökeinek sorába, mert szolidáris vagyok a férjemmel, egy becsületes, tisztességes és őszinte emberrel, Oroszország igaz és becsületes hazafijával, aki hazájának jólétet, békés életet, szólásszabadságot kíván, és azt, hogy gyermekeinket ne kelljen megöletni illuzórikus célokért, amelyek országunkat páriává teszik, és polgáraink életét megnehezítik” - ezzel a közleménnyel fordult az orosz igazságügyi minisztériumhoz minden idők legnépszerűbb és legismertebb orosz énekesnője, Álla Pugacsova. Pugacsova férjét, Makszim Galkin komikust a minap minősítették idegen ügynöknek, mert nyilvános szereplésein bírálta az Ukrajna elleni háborút. Pugacsova az Instagramon tette közzé levelét, orosz nyelvű írását Kevin Rothrock, a száműzetésben működő független orosz híroldal, a Medúza angol nyelvű kiadásának vezető szerkesztője tette közzé a Twitteren. (The Guardian, 444.hu) Kárpátalja legyen ismét a magyaroké! Vissza kell adni Kárpátalját a magyaroknak - mondta Ándrei Marga, Románia egykori oktatási és külügyminisztere a gyulafehérvári könyvvásáron, Á demokrácia sorsa című új kötetének bemutatóján. A 76 éves Herder-díjas filozófus szerint Ukrajnának Magyarországnak Kárpátalját, Lengyelországnak Galíciát, Romániának Bukovinát, Oroszországnak pedig Donbasszt és a Krímet kellene átengednie, mert természetellenes határok veszik körül. Hozzáteszi: sosem lesz béke, ha az Egyesült Államoknak, Oroszországnak, Németországnak, Ukrajnának és Kínának nem sikerül valamilyen megállapodásra jutni a mostani konfliktus kapcsán. (24 hu)
