Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-31 / 259. szám, szerda
SIKEREKBEN GAZDAG NEGYEDSZÁZAD a közbiztonsági testület füvöszenekarAnak jubileuma A Csehszlovák Rádió zsúfolásig megtelt bratislavai hangversenytermének közönsége az elmúlt napokban nagy figyelemmel kísérte a fúvószenekar, a fúvósötös és népi zenekar kétórás, színvonalas hangversenyét, amellyel a Közbiztonsági Testület fúvószenekara, a Szlovák Belügyminisztérium központi zenekaraként fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte. A lelkes közönség a jelentős jubileumhoz méltó légkört teremtett. A fúvószenekar megalakulása dolgozó népünknek a reakció felett 1948 februárjában aratott győzelme történelmi nevezetességű időszakába esik. — Mintha csak tegnap lett volna — emlékeznek vissza többen — emlékezetünkben élnek a testület műkedvelőkből álló fúvószenekarának kezdeti nehézségei. Ezek közé tartozott a város utcáin végzett szolgálat, ahol mint járőrök szolgáltunk az útkereszteződéseken, különböző közbiztonsági feladatokat teljesítve, és csak ezután — a kevés szabad időnkben — a zene iránt érzett nagy szeretettel, tele fiatalos lendülettel és optimizmussal vettük elő hangszereinket. Kölcsönösen buzdítottuk egymást, behatoltunk a zeneművészet titkaiba, azzal az igyekezettel, hogy egyszer művészetünkben a többiek is gyönyörködhessenek majd. És azután így lépésről lépésre az eredeti műkedvelőkből álló fúvós- zenekar 50-tagú nagy zenekarrá fejlődött. A zenészkollektíva összekovácsolásában nagy érdeme volt az SZLKP alapszervezetének. A zenekar a közbiztonsági testület és népi milícia gyakorlatain, díszszemléin, különböző ünnepségek alkalmából, a május elsején nyilvános nagygyűléseken és más rendezvényeken lépett fel. Ha szükség volt rá, Oravára és Kysucára is elmentek brigádmunkára, hangszereiket kaszával, gereblyével cserélték fel, és ilyen módon is szilárdították a dolgozókkal való együttműködést. A zenekar tagjai a jubileumi hangversenyen. A különböző fellépések tapasztalatai megmutatták, hogy a fúvószenekaron kívül szükséges egy esztrádegyüttest is létrehozni, amely népi énekekkel és élőszó útján férkőzik a hallgatók szívéhez. így létrejött egy kis esztrádegyüttes. Ez alkotta alapját a nagy, ma már 80 tagú együttesnek. A zenekarnak szép számban vannak jubilánsai is. Jozej Tur- čan, Benedik Miklovié, Fran- tišek Kálovec, Anton Milko, Michal Hrobár, Michal Števula, Ján Černáček, Jozef Brna, Ján Prihula és Rudolf Herceg ott álltak a fúvószenekar „bölcsőjénél“ és a mai napig is hűek maradtak az együtteshez. Elismerést érdemelnek kitartásukért, becsületes munkájukért, áldozatkészségükért és mindazért, amit az elmúlt negyed évszázad alatt a zenéért tettek. Az igényes jó szórakozást szem előtt tartva, amely a mai szocialista ember jellemét formálja, megnövekedtek az igények a fúvószenekarral szemben is. Sokoldalúságot, változatosságot, magas fokú művészeti és eszmei színvonalat várnak az együttestől. Ezért a zenekar mostani vezetősége, élén Jaroslav Bláha ezredessel olyan távlati tervet dolgozott ki, mely az összes műfajban alkalmazkodik eszmei és szakmai követelményekhez. A fúvószenekar tagjai az elmúlt 25 év alatt minden igyekezetükkel a dolgozókkal és az ifjúsággal való jó kapcsolatok megteremtésén, valamint ezeknek elmélyítésén, megszilárdításán fáradoztak. A zenekar hazánkban mindenütt fellépett és külföldön is nagy sikert aratott. A zenekar eddigi 3300 hangversenyét 1 650 000 ember hallgatta meg. Természetesen a sokmillió tv-nézőn és rádióhallgatón kívül, akiknek részére csehszlovák és külföldi szerzőktől több száz művet játszottak. Művészeti, kulturális és aktív politikai-nevelő munkájukkal jelentős mértékben hozzájárultak a közbiztonsági testület és a dolgozó nép barátságának megszilárdításához. „Énekkel a szívhez — szívvel a hazához" jelszó jegyében, amelyet megalakulásukkor tűztek ki, a dolgozóknak a köz- biztonsági testület iránti bizalmát akarják még szélesebb alapokra helyezni és megerősíteni. A „Kiváló munkáért" kitüntetés, amelyet a köztársasági elnök adományozott ez alkalomból a kultúra és a nevelés terén végzett sokéves sikeres munkájukért, nemcsak a hála megnyilatkozása, hanem egyúttal kötelezettséget is jelent a további jó munkához. MARTIN HRÜZ A VALÓSÁG TISZTELŐJE MATILDA ČECHOVA JUBILEUMI TÁRLATA • Matilda Cechová jubileumi kiállítása a bratislavai Dosztojevszkij sori bemutató termekben egy negyedszázadot átívelő alkotó tevékenységéről ad számot, önvallomásszerű megnyilatkozás egy szívós akarattal, kitartással végigjárt útról, mely a Martinban végzett tanítóképzőtől a bratislavai Iparművészeti Iskolán keresztül a Szlovák Műszaki Főiskola rajz-, és festészeti szakosztályáig vezetett, majd a római Szépművészeti Akadémián folytatott tanulmányokkal fejeződött be. Cechová az ország népművészeti szempontból egyik legeredetibb falujában, Ciömanyban látta meg a napvilágot 1908- ban. Gyermekkorától élt azon a tájon, ahol ember és természet harmonikusan kapcsolódik egymáshoz. A körülvevő valóság, a hegyek közt színesen kanyargó falusi utca pazar népi ornamentikával ékes házai, s festői népviseletben járó lakosai voltak ihletői. Szerette ezt a valóságot. S ennek leszűrt tartalmát törekedett vizuális eszközökkel megjeleníteni. Nyilvánvaló, hogy egész művészete a szlovák folklórban, annak tiszta képleteiben gyökerezik. Saját énjére találva, alkatával, érzékenységével, veleszületett fejlett, diszítményező érzékével a nemzeti s a népi hagyományt fejleszti tovább. Távol áll a puszta dokumentációtól. Művészi rövidítéssel, sűrítéssel, a jelkép sugallatára hallgatva bontakozik ki sokágú művészete. Alkotásának gerince, legértékesebb fejezete rajzai és grafikái. Tussal, szénnel, ceruzával, szépiával, rajzolt tömör kompo- zíciójú lapjain a szépen lendülő vonal egyszerű, tiszta formákat zár körül, s érzékenyen jeleníti meg Zázrivát, s szülőföldje mindennapi és mégis nagyvonalúan ható festői részleteit. Oldott tusrajzokban tér vissza M. Cechová: Velencei részlet Jugoszlávia sugalmazó tájaira. Néhány szűkszavúan is sokat mondó, kifejező vonással idézi az Adriát, a kikötőket. Ceruzája Leningrád tengerpartját, Kijev újonnan épített házsorait s a város peremét lapidárisan rögzíti. Másik erőssége a grafika, a kortársi művészet egyenértékű kifejezői lehetősége. Az SZNF és a Felszabadulás linometszet- sorozatában világnézete is kifejeződik. Eljut a kor hősi arculatának éreztetéséhez. Ugyanezzel a technikával életképekben eleveníti fel a szlovák falu népének évszázados, földet megművelő munkáját, a szénagyűjtést, és a pásztorkodást. Megkapó emberi melegséggel fogalmazza a jellegzetes arcmásokat. Határozott körvonalak, nagy felületek, sűrű árnyalások vallanak a Ciőmanyi Madonna, az Anya, a Gyapjúlcendös-, s a Trnavai asszony egész életéről, sorsáról. A természet is érző kifejezőre talál Cechovában. 1948-as vásznai az olasz táj derűs szépségét adják vissza. 1950-től 1970-ig olajképei a Liptói hegyek, a Roháčnk balladás megjelenítői. Az 1972-es év négyöt kiérlelt összegező kompozíciója, mély kékre-züldre fogott tónusai alól a föld geológiai formálódása hullámzik elő. Az idei falikárpitok, Art Protisok s gobelinek a belső architektúra szerves részei. Cechová haladó elkötelezettségére, társadalmat építő munkájára utalnak. Rendező elvek, ritmikus ismétlések, az anyag eleven ereje, a népművészet keveretlen színei és derűje s egészséges életkedv jellemzi az Anyát, a Pásztort, a Favágókat, a Vidám nótaszóra táncolókat s a legelső maradandó élményeket adó Cičmanyt. Ez az új keletű termés a szlovák képzőművészetben őt megillető helyet kapott. Cechová rugalmasságáról, friss alkotó kedvéről ad hírt. BÁRKÁNY JENÖNÉ Oj környezetbeli - eresfiesiyesen A barátság hónapjára készülnek Hétköznapi délelőtt. Levice (Léva) főterén ilyenkor nem nagy a forgalom, azonban a járási ' könyvtárba most is elég gyakran nyitnak be a látogatók. Ezúttal mi is oda igyekszünk. Nem azért, hogy könyvet kölcsönözzünk, hanem hogy a könyvtárról, pontosabban: a könyvtár dolgozóinak a csehszlovák—szovjet barátság hónapjára való felkészüléséről érdeklődjünk. Róringer József elvtárs, a könyvtár igazgatója derűs arccal fogad bennünket. Hogy miért, nyomban kiderül, ugyanis a következőket újságolja: — Legutóbbi látogatásuk óta sok minden megváltozott itt. A jnb művelődésügyi osztályának új vezetője felmérte a járás kulturális életének, illetve kulturális létesítményeinek a helyzetét, s a fogyatékosságokat igyekezett elhárítani. A könyvtárunkat bővítették és — mintegy 300 000 korona költséggel — tatarozták. Méltó helyen rendezhettük be tehát a könyvtár valamennyi részlegét, természetesen a politikai részleget is, melyet a múlt év decemberében nyitottunk meg. Ezt a részleget ez év augusztusában az új kultúrházba helyeztük át, ahol olvasó-, illetve tanulóterem is áll az olvasók rendelkezésére. — S az eredmények? ... Milyenek? — Nem kell miattuk szégyenkeznünk. Jelenleg 57 350 kötettel rendelkezünk, s ennek 35 százaléka politikai vagy szak- irodalom. A könyvtár olvasóinak a száma a harmadik negyedév végén 3456, a könyvkölcsönzés pedig 70 830 volt. Hogy a számokat beszédesekké tegyem, megemlítem, hogy a város lakosainak a száma körülbelül 18 000. A könyvtár politikai részlege jő kapcsolatokat épített ki a Szocialista Akadémia járási titkárságával, a lektorokkal, a politikai nevelés járási otthonával, az iskolákkal és a tömegszervezetekkel. Ennek tulajdonítható, hogy az olvasók számának ez idei tervét már szeptember végén teljesítette. — Hogyan készültek fel az NOSZF 56. évfordulójának a megünneplésére és a barátság hónapjára? — A Szovjetunióhoz fűződő barátság ünnepi jellegének a kidomborítása céljából az előző évekhez hasonlóan az idén is részletes tervet dolgoztunk ki a járási könyvtár egyes részlegei és a járás más könyvtárai részére. A kitűzött feladatok megvalósítása érdekében igyekszünk minél nagyobb mértékben i együttműködni a CSSZBSZ-szel, az iskolákkal és a tömegszervezetekkel. A részletekről Rozália Fehé- rovát, az előkészületek fő szervezőjét kérdezzük. — Elsősorban irodalmi és ismeretterjesztő vetélkedőket, irodalmi esteket, könyvekről szóló és információs jellegű beszélgetéseket terveztünk — magyarázza. — A barátsági hónapot az NOSZF 56. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő irodalmi esttel nyitjuk meg. Ezt követően számos más jelentős akcióra kerül sor. Ilyen lesz például „A Szovjetunió békepo- litikája" című előadás, melyet a Szocialista Akadémia járási bizottságával közösen rendezünk meg, „A Szovjetunió térképe fölött" című vetélkedő, melyet a már említett intézménynek és a CSSZBSZ járási bizottságának a segítségével bonyolítunk le, valamint a Miroslav Válek költeményeiből összeállított irodalmi műsor, melyet november végén mutatunk be. Mivel ebben az évben ünnepeltük Majakovszkij születésének 80. évfordulóját, az ő műveiből is rendezünk egy irodalmi estet. A filmszínházzal való együttműködés eredményeként sor kerül néhány szovjet író könyve alapján készült film bemutatására is, melyek után könyvekről szóló beszélgetést rendezünk. A legkisebbeknek vasárnaponként diafilmeket fogunk vetíteni. Az említett akciókon kívül kiállításokat rendezünk, illetve faliújságokat készítünk, és propagáljuk a szovjet írók eredeti alkotásait. — Hány orosz nyelvű könyv van a könyvtár egyes részlegeiben? A kérdésre Huraj Jánosné válaszol. Pontosan ismeri az adatokat, ugyanis ő dolgozza fel az új könyveket. — Ezerszázhatvannégy — mondja. — Nem sok, azonban valamennyi nagyon értékes. Lenin művei például mind megvannak eredetiben. Erről nemsokára a helyszínen győződhetünk meg, ugyanis távozásunk előtt Róringer elvtárssal többek között megtekintjük a könyvtárnak a „Barátság" nevű kultúrházban berendezett politikai részlegét is. A tágas és világos termekben a könyvespolcokon sorakozó magyar, szlovák, orosz és más nyelvű könyvek olyan érzést keltenek a látogatóban, amelyet csak a művelődési ház nevével lehet megmagyarázni. TÖZSÉR LAJOS Ä ZENf MÉM ISMER HATÁRT Japán hegedűművész és bolgár dirigens Bratislavában Sizuka Isikava személyében igen kellemes művészt ismertünk meg. Fiatal japán vendégünk Mozart-tolmácsolása egy érzékeny muzsikuslélek szép megnyilatkozása volt. A 219-es Köchel-számú A-dúr hegedűversenyt adta elő. Játékának legnagyobb erénye az őszinte átélés. Folyékonyan, mintegy elbeszélve hegedül, ez a természetes dikció csak a vérbeli muzsikusok erénye. Említést érdemlő jelenség, hogy a kis japán művésznő teljesen beleélte magát □ Angliában József Attila- verskötet jelent meg. A verseket John Bátki amerikai költő fordította, a könyv szerkesztői George Gömöri és James Atlas. A versek mellett a Curriculum vitae, néhány levél és József Attila angol bibliográfiája is olvasható a könyvben. KULTURÁLIS hírek □ Az NDK színházi évadjának érdekességei: Drezdában lesz Peter Hacks új darabjának, az Adam und Évának az ősbemutatója. Ugyancsak Drezdában mutatják be Sarkadi Imre Oszlopos Simeonját is. □ Bécsben német helyesírási kongresszust rendeznek a közelgő reformot előkészítendő. (Ogy hírlik, hogy kisbetűvel fogják írni a főneveket!). A kongresszuson az NDK, az NSZK, Ausztria és Svájc képviselői vesznek majd részt. 0 Móricz Virág Gúnyos mosoly című kisregényéből Nemere László tévéfilmet forgat. A készülő alkotás egy fiatal patikus — orvos házaspár történetét meséli el. A főbb szerepeket Rajz János, Bara Margit, Szemes Mari, György László, Drahota Andrea és Pécsi Ildikó játsszák. az európai érzelem- és kedélyvilágba. Megint egyszer öröm» mel tapasztaltuk: a nagy va- rászló, a zene nem ismer határt és összekapcsolja az embereket. Az est vendégdirigense, Kons- tantin lljev, a bolgár zenei élet egyik vezető egyénisége. Mint ember és mint muzsikus egyaránt szerény és pózmentes, nem barátja a külsőségeknek, ami igen rokonszenves vonás. Bevezetőül saját kompozícióját, vonóskarra, zongorára, xilofonra és kisdobra írt Concerto grossóját mutatta be a bratislavai közönségnek. A mai hangzásigényeket kielégítő, friss muzsikájával bebizonyítva, hogy sokoldalú muzsikus, aki kar-* mesteri munkásságán kívül figyelemre méltó zeneszerzői tevékenységet is kifejt. Hangversenyét Beethoven aránylag ritkán, hallható IL szimfóniájával fejezte be (D- dúr, op. 36.). Karmesteri működésének legerősebb oldala a kortárs zene, talán ezen a területen nyújtja a legtöbbet. így hát nem jelentett meglepetést, hogy robbanékony egyéniségének megfelelően legsikerültebben formálta meg a beethoveni alkotás dinamikai ellentétekben tobzódó Scherzóját és a robusztusán játékos, életigenlő ujjon- gásig fokozott Finálét. A Larghetto álmodozó béke-hangulatát kevésbé tudta felidézni. HAVAS MÁRTA 1973. X. 31.
