Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-11 / 220. szám, csütörtök

Védekezés a zivatar és a jégverés ellen Évről-évre jelentős károkat okoznak a zivatarok, valamint a zivatarokat kísérő felhőszakadá­sok és jégverések. Az emberek ezért már régóta próbálkoznak vé­dekezni ezekkel az elemi csaná­sokkal szemben. Különböző módon megkísérelték a közeledő zivata­rok elhárítását. A védekezés ősrégi módja a harangok félreverése. Az emberek eleinte ezzel figyel­meztettek a közelgő zivatarra. Ké­sőbb úgy képzelték, hogy az így keletkező és terjedő hanghullámok rezgésbe hozzák a levegőt és szét­oszlatják a viharfelhőket. Láthat­ták az ilyen védekezés hiábava­lóságát és később bebizonyosodott, hogy a harangok zúgása követ­keztében keletkezett energia túl­ságosan jelentéktelen a viharfel­hők eloszlatásához. A zivatarok ugyanis összehasonlíthatatlanul nagyobb energia hatására kelet­keznek. Másképp is próbálkoztak az em­berek, Különleges mozsarakkal főtték a viharfelhőket. Erős moz­gásba akarták hozni a levegőt, hogy meggátolják a zivatar kelet­kezését. Ez is azonban eredmény­telen kísérlet volt. Nem járt nagyobb sikerrel ja­pánban és az Amerikai Egyesült Államokban sem az a próbálkozás, hogy hidrogénnel megtöltött gu­migömbök segítségével különféle robbanóanyagot juttattak a vihar­felhőkbe. Az erős robbanások sem tudták szétoszlatni a viharfelhő­ket. Évtizedünkben néhol nemcsak a mesterséges eső előidézésével kísérleteznek, hanem a zivatarok káros következményei­nek, elsősorban, a jégverésnek az alháritásával ls. Megfelelő vegy­szereket „Injekcióznak" a viharfel­hőkbe, hogy meggyorsítsák a zi­vatart. A vegyszerek ugyanis siet­tetik a viharfelhőkben keletkező jégdara súlygyarapodását", úgy hogy a jégeső az előre kiválasztott terület fölött hamarabb hull le, s Igy károkat nem okoz. Az em­lített vegyszereket legeredménye­sebben rakétákkal lehet a vihar­felhőkbe juttatni. A Szovjetunióban első ízben 1960. júliusában lőttek fel ilyen „viharelhárító" rakétákat éspedig a szőlőtermesztéséről híres Kelet-Grúziában. A rakétákat ezüstjodiddal töltötték meg. Né hány kísérlet sikerült, a rakéták meggyorsították a jégesőt, amely aem veszélyeztette a szőlőket mert a hegyvidéken hullt le. Más országokban is végeztek basonló, részben eredményes kí­sérleteket. Mindez azonban nem vet véget a zivatarok elleni küz delemnek. Egyelőre hatásosan nem tudjuk megakadályozni a zivatar keletkezését. Ez csak azzal válna lehetővé, ha óriási hőenergiát jut­tathatnánk a levegőbe, ezzel meg­akadál -óznánk a vízpára sűrűsödé­sét s a viharfelhők keletkezését. Dr. PETER FORGÁC TUDOMANNYAL az éhinség eiien IN MM AZ ALGA A JÖVŐ TÁPSZERE ® SZÍNE A PARAJÉHOZ, ILLATA A FRISS SZÉNÁÉHOZ HASONLÓ • BIOLÓ­GUSAINK HELYTÁLLNAK A NEMES VERSENYBEN 1958-ban történt. Dr. Ivan Set­lík, a tudományok kandidátusa abban az időben a Szlovák Tu­dományos Akadémia košicei bo­tanikus kertjének biokémiai osztályán dolgozott. Már akko­riban néhány tudományos ku­tatómunka állt mögötte, mely­nek során figyelemmel kísérte a japán biológiában elért sike­reket, sőt, az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és Izrael idevágó szakirodalmát is átbön­gészte már. — Még mindig keveset tu­dunk róluk — elégedetlenkedik a biológus —, hiszen a tízez­rekre, talán százezrekre is rú­gó moszat fajtákból alig néhá­nyat ismerünk. Ezért a kutatás nálunk n-'nn e 1v nlnv'án mely Scenedesmus quadricanda — ezt a algafajtát tenyésztik most az in­tézetben szerint néha a kevesebb többet Jelent, egyelőre mindössze egyetlen algafajta a Scenedes­mus guadricanda tenyésztésére szorítkozik. A košicei kutatóintézet meg­szűntével Ivan Šetllk néhány munkatársával 1960-ban átköl­tözött a Treboö melletti Opato­vicei Malomba. A Csehszlovák Tudományos Akadémiának Itt létesített mikrobiológiai osztá­lyán az algatenyésztés techno­lógiájának fejlesztésével bízták meg. Joggal megkérdezhetné vala­ki: mik az algák vagy a moszatok, milyen célt szolgálnak és miért oly fontos, hogy minél nagyobb mennyiség álljon belőlük ren­delkezésre? Köztudomású, hogy az algák­kal mindennapi életünkben is gyakran találkozunk. Nincs is talán, aki ne ismerné ezt a vi­lágosság és napfény hatására a vízben képződő, pl. az akváriu­mok falán lerakodó sikamlós zöld anyagot, melyről ponto­sabb részleteket csupán a mik­roszkóp árul el. A színe a pa­rajéra, illata pedig a friss szé­náéra emlékeztet. Kiszárítva a legfinomabb porhoz hasonlít. Mindez azonban csak külsőség, amivel nem sokra mennénk rendkívül hasznos tulajdonsá­gai nélkül. Ezek közül a legfon­tosabb óriási tápértéke. Ezért vannak az algákkal oly nagy terveik a biológusoknak. Setlik elvtárs nem is fukar­kodik a magyarázattal. Fejtege­téseiben a népesedés problé­máiból indul ki. Az átlagos em­beri életkor meghosszabbodá­sáról és arról beszél, hogy az emberiség egy emberöltő eltel­tével majdnem megkétszerező­dik. — Ha ez így folytatódik — mondja —, akkor a számí­tások szerint a század végén földtekénket több mint 6 mil­liárd ember lakja majd. A bio­lógusok feladata, hogy már most gondoskodjanak megfelelő és elegendő élelemről, hogy megkíméljék az emberiséget az éhínségtől, mely sok helyütt, sajnos, ma sem ismeretlen fo­galom. Ezért próbálkoznak a biológusok szerte a világon a rendkívül szapora algákkal, melyekből bármely más növény­nyel összehasonlítva, ugyan­azon a területen tízszerte na­gyobb mennviség termelhető. Emellett — 50 % fehérjét, bő­séges A vitamint, szónhidráto­kat és zsiradékokat tartalmaz­va — tápértékük túltesz a me­laszén. — Ha az algák nagyüzemi tenyésztése eredménnyel fár­na, nem egy problémánk ol­dódna meg — utalnak az opa­tovicelek aránylag nagyméretű kísérleti munkájukra. Az erre a célra szolgáló 1000 m 2-nyi terü­leten — egy üvegház kaszkád­szerű,' lépcsőzetes tetején — a szabadban mintegy öt hónapon keresztül az időjárástól, vilá­gosságtól, napfénytől és meleg­től függően zuhog a zöld víz a tartályokba. Az érdekes látványnál csak az önmaguk helyett beszélő szá­mok érintik kellemesebben a lá­togatót. — A hozam tartós jó idő esetén 1 m 2-nyi területen naponta átlagosan 12—14 gramm, 1000 m 2-en őt hónap alatt pedig 1,5—2 tonna szárí­tott alga — tájékoztatnak a szakemberek. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy az üvegház a téli hóna­pokban parlagon hever. Amikor az algák tenyésztése az időjá­rás miatt a szabadban lehetet­lenné válik, az intézet dolgo­zói hidropónikus növénytermesztéssel gyarapítják a télen is nélkü­lözhetetlen vitaminokat. Ugyan­akkor az algatenyésztést a la­boratóriumban folytatják. Az Ezeknek az algáknak a tenyészté­sére is rövidesen áttérnek (Marié Nováková felvételei) önműködő üvegkultivátorok csö­vein keresztül áramló mester­ségesen megvilágított algáktól zöldre festett vízben hasonló folyamatot idéznek elő, mint az üvegház tetején. A különbség mindössze annyi, hogy itt a ho­zam 1 liter vízből 2 gramm, és naponta pedig fél kg szárított alga csupán. önkéntelenül ls felvetődik a kérdés: hogyan értékesíthetők a ma még kísérletképpen te­nyésztett algák? — A mezőgazdasági üzemek, a kísérleti intézetek jó hasznu­kat veszik az állattenyésztésben —válaszolja Šetlík elvtárs. A kísérletek eredményei bizonyít­ják, hogy a zöld anyaggal ve­gyített takarmánytól szépen híz­nak az állatok. De az algák óriási tápértékükön kívül még más oknál fogva sem elveten­dők. Széndioxid-fogyasztó és oxigéntermelő tulajdonságukért az űrrepülésben is jó hasznukat veszik. Az utóbbi időben a dél­csehországi Táborban a Jordán­étterem dolgozói mutatnak é­lénk érdeklődést a zöld anyag iránt, melyből a vendégek köré­ben máris népszerű, Igen ízletes ételek készíthetők. A tápanyag összetétele sem teljesen ismert még. Ha a kí­sérletek folyamán erre a kér­désre is fény derül, minden bi­zonnyal kiküszöbölhetők lesz­nek az állatoknál ma még gyak­ran jelentkező emésztési zava­rok is. Ezért nem tűr halasz­tást az új törzsek tenyésztésé­nek a bevezetése. Az összeha­sonlítások révén lehetővé vá­lik az éghajlatunknak és adottságainknak megfelelő legjobb minőségű és legnagyobb mennyiségű hozamot biztosító gazdaságos termelés. Az opatovlcei szakemberek céljaik elérésében biztos tá­maszt látnak külföldi kollégáik­ban. Bizalommal fordulnak hoz­zájuk tanácsért, ugyanakkor azonban készségesen állnak a segítségükre rászorulók rendel­kezésére. A KGST keretén belül szoros kapcsolatokat tartanak fenn a jugoszláv és lengyel biológusokkal is. A világ tudósai ma már tisz­tában vannak az algatenyész­tés mérhetetlen előnyeivel. Ez­ért a lázas munka, ezért nem fukarkodnak a mi biológusaink sem idejükkel, sem a fáradság­gal. KARDOS MARTA Nagyarányú gépesítés a szovjet mezőgazdaságban ŰT Ev ALATT 1 MILLIÓ 790 EZER TRAKTORT KAP A SZOVJET MEZŐ­GAZDASÁG ® 40 TEHERAUTÓ EGY MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMBEN 9 NAGYOBB TELJESÍTMÉNYŰ, CÉL­SZERŰ GÉPEK 9 KÖNNYEBB KAR­BANTARTÁS ® AUTOMATA IRÄ­NYlTIA A TRAKTORT ® AZ AUTO­MATIKUS VEZETŐ KÉTSZERTE GYORSABBAN CSELEKSZIK AZ EM­BERNÉL. Tiz évvel ezelőtt a szovjet mező­gazdaság négyszer kisebb traktor­parkkal rendelkezett, mint ax amerikai. Az Egyesült Államokban akkoriban 4,8 millió traktor dol­gozott míg a Szovjetunióban csu­pán 870 ezer erőgépet tartottak nyilván. Ma már 1 millió 700 ezer traktor dolgozik a Szovjetunió földjein, és az ötéves tervben — amint az SZKP XXIII. kongresszu­sának irányelvei hangsúlyozzák — további egymillió 790 ezer trak­tort kap a mezőgazdasági terme­lés. A következő öt évben bővül a szovjet falu autóparkja is. Ma egy mezőgazdasági üzemre (nagyobb kiterjedésfiek, mint nálunk) 22 teherautó jut. Az ötéves terv vé­gén egy-egy üzemnek 40 autó lesz a tulajdonában. Az erő- és szállítógépeken kívül szerszámgépekből is egyre több kerül ki a gyárakból. Míg tavaly 1.4 milliárd rubel értékű szer­számgépet vásároltak a szovjet mezőgazdasági üzemek, 1970 ben 2.5 milliárd rubel értékű gépi esz­közzel bővítik alapeszközeiket. Még az idén megkezdik 60 új tí­pusú mezőgazdasági gép gyártását. Az új gépek tervezői mindenek­előtt a teljesítmény fokozására tö­rekednek. Nem kevésbé fontosnak tartják azonban azt is. ho"v a gépeket lehetőleg többféle mun­kára lehessen használni. Jelenleg azzal foglalkoznak, hogy minden munkaszakaszon egyetemes gép­sort állíthassanak munkába. A legújabb traktorokon néhány konstrukciós újítást hajtanak vég­re, amely megkönnyíti a karban­tartást. Eddig minden tlz órai üze­meltetés után egy érát a gén ke­nésének kellett szentelni. Az új típusú gének csanágyát ellenben egy idényben csak egyszer. Illet­ve a továbblakat még ennél la hosszabb időközökben kell kenni. Nagy figyelmet keltenek az új Belarusz és DT-7Ü traktorok, ame­lyek automata irányításúak. Kü­lönleges tapogatózó berendezés fi­gyeli a barázdát vagy a vetéssoro­kat, és jelzéseket továbbít a hid­raulikus irányító berendezésbe, amely helyes I-ányba tereli a traktort. Az új Belarusz traktor «z automata Irányító berendezés segítségével csaknem kétszer olyan mnnkasebességet ér el, mint ax ember által irányított gép. Ezek a gépek jelentős mértékben meg­könnyítik a traktorvezető munká­ját. Az új traktorok és gépek terve­zése, illetve gyártása óriási beru­házást igényel. Az 1966-1970-es években az állam a kolhozokkal együtt hektáronként 309 rubelt fek­tet be. Ebből is láthatjnk, a Szov­jetunióban mily nagy jelentőséget tulajdonítanak a mezőgazdasági termelés fellendítésének. (pH Jó megoldás Gyakori s jogos a kertészek panasza, hogy nem minden alkalommal tudják értékesíteni a kitermelt zöldséget. Duba Jánosnak, a fegyverneki szövetkezet ker­tészének ilyen gondjai már nincsenek, pedig 20 hektáros területen náluk is sok zöldség terem. Igaz, a leszerződött áru kitermeléséhez szükséges parcellák te­rületét nem növelik. S ha mégis vala­mely zöldségféléből több terem a várt­nál, a Léván nyitott üzletükben kiárusít­ják a fölösleget. Jó megoldás a zöldségárusítás, hiszen nagy mértékben növeli a bevételt. Van hónap, amikor az üzletes 40 ezer kpro­na értékű árut ad el, ami nem Is lebe­csülendő összeg. Az üzlet azonban fele­lősséget ls rő a fegyvernekiekre, gon­doskodnlok kell arról, hogy bőséges le­gyen a választék. — Az évadban 22 féle zöldségfajtát árusítunk — mondja Duba elvtárs •—, s a zöldségen kívül néhány fajta gyü­mölcsöt is. Hogy ennek eleget tudjon tenni a ker­tész, fél-fél hektáron olyan zöldségfé­léket is termeszt, amelyekre a szövetke­zet nem kötött szerződést a felvásárló üzemmel. Szóval többletmunkát jelent az üzlet ellátása — s bár a vásárló sok —, némi kockázatot ls. Előfordul, hogy egy-egy áruból nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ez a kockázat persze Pillanatképek a kertészetből nem olyan lesújtó, mint mikor a felvá­sárló üzem azt mondja, hogy egyáltalán nem kell az áru. Az üzletben lehet se­gíteni a dolgon, ha valamiből sok van, leszállítják az árát és máris jobban fogy. A vásárló örül neki, és lényegé­ben véve a szövetkezet sem fizet rá olyan nagy mértékben, mint mikor kény­telen föletetni az árut. Dióhéjban össze­foglalva azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fegyvernekiek mégis csak jól jártak az üzlettel. A számok tükrében Látszatra meglepő, hogy a szövetke­zet mind ez ideig csak 300 ezer korona értékű zöldségfélét adott el. Hiszen Ilyen bevételt elértek olyan gazdaságok is, ahol csak feleannyi területen ker­tészkednek, s nem várnak zöldségből 918 ezer koronát, mint a fegyverne­kiek. Duba elvtárs azonban nem aggó­dik, s mintha ő lenne a világ leghiggad­tabb embere, nyugodtan számol be ar­ról, mi a helyzet náluk. — Mi a paprikára, a paradicsomra és az uborkára alapozunk — mondja —, és ezeknek csak aratáskor kezdődött a főidényük. Az 6v végére egy korona sem fog hiányozni a bevételi tervből — állítja magabiztosan. Végtére kiderült, hogy az elképzelé­sük szerint így is kellett lennie, korai zöldségből többet nem vártak. Paradi­csomból azonban 240 ezer korona, pap­rikából 200 ezer korona és uborkából 125 ezer korona folyik be a szövetkezet pénztárába. Ha még hozzászámítjuk a kisebb tételeket is, bőségesen meglesz az egy hektárra előirányzott 45 900 ko­rona bevétel. És amit az üzletben érté­kesítenek, még az is megtetézi néhány tízezer koronával a jövedelmet. Tehát Duba elvtársnak valóban nincs oka az aggodalomra. Egy gép 40 dolgozót helyettesít A fegyverneki szövetkezetben nem okoz gondot a munkaerő-hiány. Aratás idején is úgy küldik a piacra az árut, mint az év bármelyik szakaszában. A múlt esztendőben a palántálás mégsem ment úgy, mint kellett volna. Mindenki igyekezett a répaegyeléssel, a kertész meg hiába hajtogatta, hogy a palántá­lás is fontos, ami igaz is, ám egyszerre két helyen nem dolgozhatott a tagság. Most már ez a kérdés is megoldódott. BHHHnHmBMBMI Egy hatsoros bolgár palántáló gép 40 embert helyettesít a kertészetben. Jól dolgozik, dicsérik mind a munká* ját, mind a teljesítményét. A palánták 92—94 százalékra megfogamzanak, S hogy a néhány százalék kiesést pótol­ják, sűrűbben ültetik a palántákat. A hangsúly persze nem ls ezen van, ha­nem azon, hogy a szövetkezetben egy­időben végezhetik a répaegyelést a pa* lántálással, és sem a kertészetet, sert a növénytermesztést nem éri kár. A kísérletező kertész Az egyik parcellában a paprika ezüs­tös színű sorközei hívják föl magukrá a figyelmet. Műanyaggal takarta be A kertész, hogy kevesebb nedvesség pá­rologjon el a talajból. A kísérletezés eredményesnek tűnik, az elpárolgó víz lecsapódik a fólián, a fölgyülemlő „eső­cseppek" visszapotyognak a talajra, ä állandó nedvességben tartják. A cél ter­mészetesen a hozam növelése. A kísérlett sorokban erőteljesebbek, szebbek a bokrok, mint az ellenőrző so­rokban. S hogy a hozamok között mi­lyen lesz a különbség, az majd ősszel dől el. Duba elvtárs pontosan följegyzi a termés mennyiségét, s ha a kísérle­tezés eredménnyel jár, a Jövőben na­gyobb területen alkalmazza ezt a mód­szert BENYUS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom