Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-09 / 221. szám, csütörtök

Eddig nem kösölt Lenin-dokumentumok Megjelent a Kommunyiszt 1956. évi 9. számában Az alábbiakban közöljük Lenin 1922 decemberében — 1923 januárjában lediktált feljegyzéseit. Köztük szerepel: a „Lenin végrendelete" néven ismeretes „Levél a kongresszushoz", levél „Az Állami Tervbizottságnak adandó törvényhozási funkciókról", levél „A nemzetiségek kérdéséről, vagyis az »autonomizálásról«". Ezek a dokumentumok Lenin program-jelentőségű utolsó müveihez kapcsolódnak: „Naplójegyzetek", „A szövetkezetekről", „Forradalmunkról (N. Szuhanov feljegyzéseivel kapcsolatban)", „Hogyan szervezzük át a MunkásParaszt Felügyeletet (Javaslat a XII. pártkongresszusnak)", „Inkább kevesebbet, de jobban", melyeket 1923 január-februárjában diktált le, s akkor a Pravdában jelentek meg. A „Levél a kongresszushoz"-ban Lenin hangoztatja, hogy meg kell őrizni a Kommunista Párt egységét. A párt egységét, a Központi Bizottság tekintélyének emelését és a pártapparátus megjavítását biztosító intézkedésként azt javasolta, hogy növeljék a Központi Bizottság tagjainak számát 27-ről 50-re, 100-ra. Levelében jellemrajzot adott a párt Központi Bizottságának egyes tagjairól. Rámutatott mind pozitív, mind negatív jellemvonásaikra. Trockijról azt írta, hogy híján van a bolsevizmusnak, emlékeztetett a Központi Bizottság ellen folytatott harcára, és rámutatott, hogy Trockij az az ember, akiben „túlteng az önbizalom, és túlzott előszeretettel foglalkozik a munka tisztán adminisztratív oldalával". Kiemelte továbbá Lenin, hogy Kamenyevnek és Zinovjevnek az októberi fegyveres felkelés előkészítésének időszakában elfoglalt pártellenes álláspontja nem volt véletlen. Felhívta a figyelmet arra, hotiy Buharin elméleti nézeteinek maradéktalan marxista volta erősen kétségbevonható. Pjatakovot az adminisztrálással és a munka adminisztratív oldalával túlzott előszerettel foglalkozó embernek jellemezte, akire ennélfogva nem lehet építeni komoly politikai kérdésben. Lenin rámutatott Sztálin hibáira, arra, hogy durva, szeszélyes, nem lojális, nem elég figyelmes az elvtársakhoz. Arra utalva, hogy Sztálin mint a párt Központi Bizottságának főtitkára mérhetetlen haťalmat összpontosított kezében, abbeli aggodalmát juttatta kifejezésre, vajon képes lesz-e Sztálin mindig eléggé óvatosan élni ezzel a hatalommal. Azt javasolta, vegyék fontolóra Sztálinnak mint főtitkárnak kicserélését más elvtárssal. A levelet Lenin kívánsága szerint felolvasták a VIII. pártkongresszus küldöttségeinek, amelyek megtárgyalták Sztálinnak mint főtitkárnak leváltását. A küldöttségek úgy döntöttek, hogy Sztálin tartsa meg tisztségét, tekintettel arra, hogy meg fogja szívlelni Lenin bíráló észrevételeit, és ki fogja tudni javítani hibáit. Lenin halála után a Kommunista Párt a Központi Bizottság vezetésével eszmeileg szétzúzta a trockistákat, zinovjevistákat és buharinistákat, megvédte a leninizmust. Lenin végakaratának megvalósítása útján vezette a szovjet népet, és biztosította a szocializmus felépítését országunkban. A trockisták és buharlnisták ellen vívott harcban nagy szerepe volt Sztálinnak. Sztálin negatív jellemvonásai azonban, amelyek Lenint aggodalomra késztették, idővel, különösen életének utolsó éveiben erősödtek, s a párt és az állam szempontjából súlyos következményekre vezettek. Sztálin kezdte durván megszegni a kollektív vezetés lenini elvét, önkényeskedett és visszaélt a hatalommal, megsértette a szocialista törvényességet, komoly hibákat követett el a mezőgazdaság irányításában, a katonai ügyekben és a külpolitika területén. A párt határozottan felvetette a sztálini személyi kultusz és következményei felszámolásának kérdését. A Központi Bizottság intézkedéseket tett a szocialista törvényesség és a pártélet lenini szabályainak helyreállítására, a pártdemokrácia fejlesztésére, a kollektív vezetés elvének betartására. A Központi Bizottságnak a párt sorainak még erősebb összefogására irányuló intézkedéseit az SZKP XX. kongresszusa és az egész szovjet nép teljes egészében maradéktalanul helyeselte. A kongresszus a leninizmus elvei által vezéreltetve, útmutatásokat adott a szovjet szocialista demokratizmus továbbfejlesztésére vonatkozóan. Lenin „Az Állami Tervbizottságnak adandó törvényhozási funkciókról" írt levelében rámutatott a Tervbizottság nagy szerepére, hatásköre kiszélesítésének szükségességére, és kifejtette, milyen politikai és szakmai képességekkel kell rendelkeznie az Állami T#rvbizottság vezetőinek. Nagy jelentőségű Lenin „A nemzetiségek kírdtséről, vagyis az »autonomizálásról«" írt levele. E levél világosan jellemzi Lenint, mint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének ihletőjét és megalapítóját, megmutatja, hogyan gondoskodott Lenin a helyes nemzeti politika végrehajtásáról, a Szovjetunió erősítéséről. Az első országos szovjetkongresszus köz-' vetlen előkészítésének és lebonyolításának napjaiban Irt levelében Lenin követelte a proletár internacionalizmus elveinek érvényesítését, a Szovjetunió nagy és kis népei közti barátság erősítését. Élesen bírálta a nemzeti politika kérdéseinek eldöntését illetően a sietséget és az adminisztratív intézkedéseket, különösen Sztálin hibáit, aki „autonomizálási" tervezetet nyújtott be, amelynek értelmében nem az egyenjogú szovjet köztársaságok egyesülése formájában jött volna létre a Szovjetunió, hanem úgy, hogy az egyes szovjet köztársaságok mint autonóm köztársaságok belépnek az OSZFSZK-ba. Élesen bírálta azt, hogy Sztálin elnéző volt a nagyhatalmi sovinizmus megnyilvánulásaival szemben. Lenin erélyesen elítélte a nemzeti kérdésben a nagyhatalmi soviniszta elhajlást, amely az akkori viszonyok között a fő veszély volt. Hangoztatta, hogy a szovjet köztársaságok egyesülési eszméjének nagyhatalmi soviniszta eltorzltása káros. Öva intett e téren a túlzott centralizmustól és bürokratizmustól. Hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a nemzetek teljes, tényleges egyenjogúságát, a nemzeti oolitika ésszerű végrehajtását, a különböző nemzetek sajátosságainak és érdekeinek figyelmes kezelését s minden egyes köztársaság szuverenitásának megszilárdítását, ami a népek összefogásának és testvéri barátságának elengedhetetlen feltétele. Kifejtette: nemcsak a szovjetország, hanem a? ázsiai, keleti százmilliók szempontjából is óriási jelentőségű, hogy a nemzeti kérdést helyesen oldják meg a Szovjetunióban. A Szovjetunió Kommunista Pártja következetesen végrehajtja a lenini nemzeti politikát, erősíti a soknemzetiségű szovjetállamot, országunk népeinek barátságát, biztosltja a Szovjetunióban élő népek gazdaságának és kultúrájának további felvirágzását. Az alább közölt Lenin-dokumentumokat az SZKP Központi Bizottságának határozata alapján ismertették a XX. pártkongresszus küldöttei előtt, majd megküldték a pártszervezeteknek. A Kommunyiszt e számában az SZKP Központi Bizottságának utasításaival összhangban közli Lenin leveleit. Az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxista-Leninista Intézet I. LEVÉL A KONGRESSZUSHOZ Nyomatékosan tanácsolnám, hogy ezen a kongresszuson hajtsanak végre egy sor változtatást politikai rendszerünkben. Szeretném közölni önökkel azokat az elgondolásokat, amelyeket a legfontosabbaknak tartok. Elsősorban arra gondolok, hoqy a Központi Bizottság taglainak számát több tucatra, sőt akár százra kellene emelni. Azt hiszem, hogy ha ezt a reformot nem hajtanők végre, Központi Bizottságunkat nagy veszedelmek fenyegetnék abban az esetben, ha az események számunkra nem teljesen kedvezően alakulnának (amit pedig előre nem számíthatunk ki). A kongresszus figyelmébe kívánom ajánlani továbbá, hogy bizonyos /eltételekkel adjanak törvényerőt az Állami Tervbizottság határozatainak, bizonyos fokig é6 bizonyos feltételekkel Trockij elvtárs nézetéhez közeledve ebben a tekintetben. Ami az első pontot, vagyis a központi bizottsági tagok számának felemelését illeti, úgy gondolom, hogy ez szükséges mind a Központi Bizottság tekintélyének emeléséhez, mind az apparátusunk megjavítását célzó komoly munkához, mind pedig azért, hogy elejét vegyük annak, nehogy a Központi Bizottság kisebb csoportjainak konfliktusai túlságosan nagy jelentőséget nyerjenek a párt egész sora szempontjából. Ogy vélem, hogy pártunk joggal kívánhat a munkásosztálytól 50—100 központi bizottsági tagot, és meg is kaphatja, anélkül, hogy ez a munkásosztálynak túlzott erőfeszítésébe kerülne. Ez a reform jelentősen növelné pártunk szilárdságát. és megkönnyítené számára az ellenséges államok környezetében vívott harcot, amely véleményem szerint az elkövetkező években sokkal élesebbé válhat és kell hogy váljon. Azt hiszem, pártunk szilárdsága ezerszeresen nyerne ezen az intézkedésen. Lenin 1922. december 23. M. V. feljegyzése. II. A feljegyzések folytatása 1922. december 24. A Központi Bizottság szilárdságán, amiről fentebb szóltam, a szakadás elleni Intézkedéseket értem, amennyiben egyáltalán lehet ilyen intézkedéseket tenni. Hiszen a Russzkaja Miszl-beli fehérgárdistának (azt hiszem, Sz. F. Oldenburg volt az) természetesen Igaza volt, amikor Szovjetoroszország elleni játékukban először pártunk szakadására, másodszor pedig — ennek a szakadásnak az érdekében — a pártban levő igen komoly nézeteltérésekre tette tétjét. Pártunk két osztályra támaszkodik, s ezért ingatagsága lehetségessé, bukása elkerülhetetlenné válik, ha e két osztály között nem tud létrejönni a megegyezés. Ebben az esetben hasztalan ilyen vagy olyan intézkedéseket tenni, sőt egyáltalán Központi Bizottságunk szilárdságáról elmélkedni. Ebben az esetben semmiféle intézkedés nem képes elhárítani a szakadást. De én remélem, hogy ez túlságosan távoli jövő és túlságosan valószínűtlen eshetőség ahhoz, hogy beszéljünk róla. A szilárdságot úgy értem, mint biztosítékot arra, hogy a közeljövőben nem következik be szakadás. És itt néhány, tisztán személyi Jellegű elgondolást szándékozom kifejteni. Ogy gondolom, a szilárdság kérdésében ebből a szempontból a Központi Bizottság olyan tagjai a legfontosabbak, mint Sztálin és Trockij. Kettejük viszonya véleményem szerint nagyobbik felét teszi ki a szakadás-veszélynek, amelyet kí lehetne kerülni, s amelynek kikerülését kellene, hogy szolgálja szerintem, egyebek közt, a központi bizottsági tagok számának felemelése 50-re, 100-ra. Sztálin elvtárs, miután főtitkár lett, beláthatatlan hatalmat összpontosított kezében, és nem vagyok biztos affelől. hogy mindig elég körültekintően tud-e majd élni ezzel a hatalommal. Másrészről, Trockij elvtárs, mint már a Közlekedésügyi Népbiztosság kérdésében a Központi Bizottság ellen folytatott harcd megmutatta, nem csupán kiváló képességeivel tűnik ki. Személyileg ugyan ő a legtehetségesebb ember a jelenlegi Központi Bizottságban, de túlságosan sok benne a magabiztosság és túlságosan vonzza őt a munka tisztára adminisztratív oldala. A jelenlegi Központi Bizottság két kiváló vezetőjének ez a két tulajdonsága esetleg szakadáshoz vezethet, és ha pártunk nem tesz intézkedéseket, hogy ezt megakadályozza, a szakadás váratlanul bekövetkezhetik. Nem jellemzem tovább személyes tulajdonságaik szerint a Központi Bizottság többi tagját. Csupán arra emlékeztetek, hogy Zinovjev és Kamenyev októberi epizódja

2 természetesen nem volt véletlen, de éppoly kevéssé lehet személyes bűnéül

3 felróni, mint Trockijnak azt, hogy híján van a bolsevizmusnak. A Központi Bizottság fiatal tagjai közül Buharinról és Pjatakovról szeretnék néhány szót szólni. Szerintem ők a legkiválóbb erők (a legfiatalabbak köfíil), s velük kapcsolatban szem előtt kellene tartanunk a következőket: Buhar'n nemcsak hogy a párt legértékesebb és legnagyobb teoretikusa, hanem joggal tarthatjuk az egész párt kedvencének is; elméleti nézeteinek teljesen marxista volta azonban erősen kétségbevonható, mert van benne valami skolasztikus (sohasem tanulta és azt hiszem, sohasem értette egészen a dialektikát), December 25. Következik Pjatakov, Kétségkívül erős akaratú és igen tehetséges ember, de túlzott előszeretettel foglalkozik adminisztrálással és a munka adminisztratív oldalával, ennélfogva komoly poliťkai kérdésben nem lehetne rá építeni. Természetesen egyik észrevételemet is, másik észrevételemet is csak a jelenre vonatkoztatva teszem, feltételes érvénnyel, ameddig ez a két kiváló és odaadó funkcionárius nem talál módot, hogy bővítse Ismereteit és levetkőzze egyoldalúságát. Lenin 1922. december 25. M. V. feljegyzése. KIEGÉSZÍTÉS AZ 1922. DECEMBER 24-1 LEVÉLHEZ Sztálin túlságosan durva, és ez a fogyatékosság, amely teljes mértékben elviselhető közöttünk, kommunisták között, tűrhetetlenné válik a főtitkár tisztségében. Ezért javasolom az elvtársaknak gondolkozzanak Sztálin áthelyezésének módján, és nevezzenek ki erre a helyre míi3 embert, aki semmilyen tekintetben nem különbözik Sztálin elvtárstól, csupán egyben rejlik fölénye vele szemben, éspedig abban, hogy türelmesebb, lojálisabb, udvariasabb és figyelmesebb az elvtársakkal, kevésbé szeszélyes stb. Ez a körülmény jelentéktelen csekélységnek tűnhet. Én azonban azt hiszem, hogy a szakadás elkerülése s a fentebb Sztálin és Trockij viszonyáról írottak szempontjából ez nem csekélység, vagy ha igen, olyan csekélység, amely döntő jelentőségű lehet. Lenin L. F. feljegyzése, 1923. január 4. III. A feljegyzések folytatása 1922. december 26. A központi bizottsági tagok számának 50-re. vagy egyenesen 100-ra emelése, szerintem kettős vagy hármas célt kell, hogy szolgáljon: minél több tagja lesz a Központi Bizottságnak, annál kiterjedtebb lesz a Központi Bizottságban végzendő munkára való oktatás, és annál kisebb lesz annak veszélye, hogy valamiféle elővigyázatlanság folytán szakadás történik. Ha sok munkást vonnak be a Központi Bizottságba, könnyebb lesz nekik megjavítani apparátusunkat, mely szerfelett rossz. Lényegében a régi rendszertől örököltük, és merőben lehetetlen volt átalakítani ilyen rövid idő alatt, főleg, mert háború, éhség volt stb. Ezért nyugodtan válaszolhatjuk azoknak a „kritikusoknak", akik csúfondárosan vagy rosszindulatúan célozgatnak apparátusunk defektjeire: egyáltalában nem értik meg a jelen forradalom körülményeit. öt év alatt egyáltalában nem lehet megfelelően átalakítani az apparátust, különösen olyan körülmények között, amilyenek közt nálunk ment végbe a forradalom. Elég, hogy öt év alatt új típusú államot teremtettünk, amelyben a munkások a parasztság élén a burzsoázia ellen mennek; ez az ellenséges nemzetközi környezet körülményei közt roppant nagy dolog. Ennek tudata azonban nem szabad hogy elhomályosítsa előttünk azt, hogy az apparátust lényegében a cártól és a burzsoáziától vettük át, s hogy most, miután beköszöntött a béke. 2 Zinovjevnek és Kamenyevnek a párt Központi Bizottságának 1917. október 10-i (23-i) és 16-1 (29-i) ülésein tanúsított kapituláns magatartásáról van szó. Ellenezték Leninnek a fegyveres felkelés haladéktalan előkészítésére előterjesztett határozati javaslatát, és ellene szavaztak. Miután a Központi Bizottság mindkét ülésén erélyes elutasításba ütköztek, október 18-án a Novaja "Zsizny című mensevik lapban cikket írtak a bolsevik felkelés előkészítéséről, és kijelentették, hogy a felkelést kalandnak tartják. Ezzel elárulták Rodzjankónak és Kerenszkijnek a párt nagy titkát — a Központi Bizottság arról szóló határozatát, hogy a legközelebbi jövőben megszervezik a felkelést. Lenin még aznap a párt tagjaihoz írt levelében (Levél a bolsevik párt tagjaihoz) elítélte Zinovjev és Kamenyev eljárását, s azt hallatlan sztrájktörő cselekménynek nevezte. 3 Nyilvánvalóan elírás: „bűnéül" helyett, értelem szerint „bűnükül" olvasandó. (— A; SZKP Központi Bizottsága mellett működő MarxistaLeninista Intézet.) és megvan a minimális biztosíték az éhség ellen, egész munkánknak az apparátus megjavítására kell irányulnia. Olyasféleképpen képzelem el a dolgot, hogy néhány tucat, a Központi Bizottságba belépő munkás bárki másnál jobban megfelelhet az ellenőrzés gyakorlására, apparátusunk megjavításába és újjáalakítására. A Munkás-Paraszt Felügyelet, amely eleinte gyakorolta ezt a funkciót, nem -'Olt képes vele megbirkózni, s csak mint a Központi Bizottság e tagjainak „függeléke" vagy segítőtársa használható, meghatározott feltételek mellett. A Központi Bizottságba belépő munkásoknak, véleményem szerint, nem azok közül kell kikerülniök elsősorban, akik hosszú időt töltötte^ szovjet szolgálatban (levelem e részében a munkásokhoz sorolom mindenütt a parasztokat is), mert ezeknél a munkásoknál már kialakultak azok a bizonyos hagyományok és előítéletek, amelyek ellen kívánatos felvenni a harcot. A Központi Bizottság munkástagjai között tűlnyomólag olyan munkásoknak kell Ienniök, akik a nálunk öt év alatt a szovjet tisztviselők sorába emelkedett rétegnél alacsonyabb sorban vannak, s az egyszerű munkásokhoz és parasztokhoz állnak közelebb; nem lehetnek azonban olyanok, akik közvetlenül vagy közvetve kizsákmányolók voltak. Azt hiszem, hogy az ilyen munkások, ha részt vesznek majd a Központi Bizottság és a Politikai Iroda valamennyi ülésén, s olvassák a Központi Bizottság összes dokumentumait, a szovjet rendszer odaadó kádereivé válhatnak, alkalmasakká arra, hogy: 1. stabillá tegyék magát a Központi Bizottságot; 2. hatékonyan dolgozzanak az apparátus megújításán és megjavításán. Lenin L. F. feljegyzése, 1922. december 26. IV. A feljegyzések folytatása 1922. december 27. AZ ÁLLAMI TERVBIZOTTSÁGNAK ADANDÓTÖRVÉNYHOZÁSI FUNKCIÓKRÓL. Nekem úqv tűnik, ezt a gondolatot Trockij elvtárs már rég felvetette. Elleneztem, mert úgy gondoltam, hogy ebben az esetben törvényhozó intézményeink rendszerében alapvető ütközés volna. Figyelmesen megvizsgálva a dolgot azonban úgy találtam, hogy lényegében egészséges gondolatról van szó. Tudniillik: az Állami Tervbizottság nem tartozik a törvényhozó intézményeink közé, annak ellenére, hogy a hozzáértő embereknek, szakértőknek, a tudomány és technika képviselőinek gyűjtőhelye, s lényegében a legtöbb adottsága van az ügyek helyes megítéléséhez. Mi ugyanis eddig abból az álláspontból indultunk ki, hogy az Állami Tervblzottsá?nak kritikusan taglalt anyagot kell szolgáltatnia az állam számára, s az államügyeket az állam' intézményeknek kell intézniük. Ám a jelenlegi helyzetben — amikor az államügyek rendkívül bonyolultak lettek, s lépten-nyomon vegyesen kell eldönteni hol az Állami Tervbizottság tagjainak szakértői véleményét igénylő, hol ilyen szakértői véleményt nem igénylő kérdéseket, sőt mi több, olyan ügyeket is, amelyekben vegyesen vannak ilyen szakértői véleményt igénylő "és nem igénylő pontok, úgy vélem, hogy az Állami Tervbizottság hatáskörének növelésére lépéseket kell tennünk. Ogy képzelem el az ilyen lépést, hogy az Állami Tervbizottság határozatait ne lehessen rendes eljárás útján megváltoztatni, hanem csak különleges eljárás útján, például úgy. hogy az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság ülésszaka elé uta'ják az adott kérdést, vagy rendkívüli intézkedés alá essék a döntés módosítása, oly módon, hogy rendkívüli szabályok alapján feljegyzést állítanak össze annak mérlegelésére, meg kell-e változtatni az Állami Tervbizottság adott határozatát, vagy sem; és végezetül úgy, hogy az Állami Tervbizottság határozatának megváltoztatását külön meghatározott Időponthoz kötik stb. Véleményem szerint e tekintetben elébe mehetünk és elébe kell mennünk Trockij elvtársnak, de nem mehetünk elébe abban a tekintetben, hogy az Állami Tervbizottság elnök" politikai vezetőink közül egy meghatározott személy vagy a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács elnöke legyen stb. Azt hiszem, hogy itt az elvi kérdéssel túlságosan szorosan összefonódik jelenleg a személyi kérdés. Ogy vélem, hogy azok a támadások, amelyek jelenleg kétfelől irányulnak az Állami Tervbizottság elnöke. Krizsanovszkij elvtárs és helyettese, Pjitakov elvtárs ellen (egyfelől azt halljuk, hogy" túlságosan puhák, önállótlanok, jellemtelenek, másfelől meg azt, hogy túlságosan durvák, túlzó őrmesteri allűröket vesznek fel, nincs elég alapos tudományos képzettségük stb.), a kérdés két oldalát tükrözik, szertelenül eltúlozva, s valójában arra van szükségünk, hogy a Tervbizottságban ésszerűen egyesüljön kétféle jellem, amelyek közül az egyik mintaképe Pjatakov lehet, a másiké Krizsanovszkij. Véleményem szerint az Állami Tervbizottság élén egyfelől tudományosan, méghozzá technikai vagy agronómiai vonalon képzett, s a technika vagy agronómia terén nagy, hosszú évtizedes gyakorlati tapasztalattal rendelkező embernek kell állnia, másfelől ennek az embernek nem ls annyira adminisztratív kéoesséaekkel kell rendelkeznie, mint inkább széles taÍF-Mvtatá- s S -idaion ) 0 J S 7.0 1956. auausztus Q.