Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

Io NyijgdiJasok fóruma 1988. SZEPTEMBER 3. Szeptember 26-án először Szolnok megyei nyugdíjasok Ki mit tud?-ja A házigazda Törökszentmiklós S* M KI MIT TUD-ja %• % ^'mikló S’1 Április 14-én a nyugdíjas klubok vezetőinek megyei találkozóján tették közzé a felhívást. Először hirdetnek nyugdíjas Ki mit tud?-ot Szolnok megyében. A felhí­vást a Törökszentmiklósi Vá­rosi Művelődési Központ, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, valamint a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ írta alá, s a házi­gazda szerepét a Törökszent­miklósi Városi Művelődési Központ vállalta el. Tette ezt azért is, mert 1986 óta ez a művelődési ház családi men­tálhigiénés bázishelyként működik, nagy tapasztalatai vannak a családok, az idős­korúak gondozásában. Mint Sülye Károlyné, a városi művelődési központ igazgatója elmondta, a je­lentkezés július végén lezá­rult. Mivel annak idején mi is részletesen közöltük a fel­hívást, csak megemlítjük, hogy az idős korú emberek egyénileg és csoportosan vers- és prózamondásban, ének-zenében, jelenetekben és táncban, valamint egyéb kategóriákban vetélkedhet­nek. Megtudtuk azt is Tö- rökszentmiklöson. hogy az öt kategóriában hetvenöt pro­dukcióval körülbelül kétszáz lesz a résztvevők száma. A legtöbben, huszonkilencen vers- és prózamondásban jelentkeztek, s közöttük ki­lenc olyan nyugdíjas van, aki saját versét akarja elő­adni. Ének és zene kategó­riában harmincnyolc pro­dukcióval készülnek a je­lentkezők, és nyolc olyan csoport küldte be a felhívás­ra jelentkezését. amelyek tagjai jelenetet, táncot vagy más műsort adnak majd elő. Egyéb kategóriában fotóval és rajzos aforizmákkal in­dulnak a vetélkedőn ketten. Nyilvánvaló, hogy az uta­zási, élelmezési költségek miatt szinte lehetetlennek látszott, hogy bizonyos táj­egységekben elődöntőket is szervezzenek. Így szeptember 26-án Törökszentmiklóson egész napra a nyugdíjasok Ki mit tud?-jáé a művelődé­si központ. Délelőtt 10 órá­tól a központ három termé­ben rendezik a bemutató­kat, amelyek egyben a válo­gatás tehetőségét is megad­ják a zsűrinek. A legjobb produkciókat ugyanis a mű­velődési központ nagytermé­ben 14 órától gálaműsoron mutatják be. A Törökszentmiklósi Váro­si Művelődési Központ — amely vitathatatlanul a szervezés-rendezés orosz­lánrészét vállalta magára — már készíti az első Ki mit tud? emblémáját, azokat az okleveleket, amelyet minden résztvevő csoportnak és sze­mélynek szeretnének átadni. Az igazgató elmondta azt is, hogy augusztus végétől egé­szen szeptember közepéig ké­rik és várják a megye nagy vállalatainak, szövetkeze­teinek, intézményeinek „£is” (nekik nagy) segítségét is. Szeretnének ugyanis vala­mennyi résztvevőnek pará­nyi emléktárgyakat adni, hogy kézzel fogható bizonyí­téka is legyen részvételének a Szolnok megyei nyugdíja­sok első Kit mit tud?-ján. Azt már mi tesszük hozzá, hogy talán néhány intéz­mény, akár díjat is ajánlhat­na fel a legjobb produkció­kat bemutatóknak, hiszen köztudomású, hogy kulturá­lis intézményeink pénze egy­re kevesebb. Különben ezen a Ki mit tud?-on a nyugdíjasok fóru­ma is képviselteti magát, s úgy tervezzük, tartalmas ké­pes beszámolóval tájékoz­tatjuk róla olvasóinkat is. S hogy necsak vizet prédikál­junk: az első nyugdíjas Ki mit tud? egyik győztesének szerkesztőségünk különdíjat ajánl föl. Az öregség terhén enyhítenek Munkahely a volt munkatársakért — Van még közöttünk jó néhány — bármilyen roha­mosan fogy ás a számunk —, akik ott voltunk a gyár böl­csőjénél, és mint alapítók kötődünk a város két nagy­üzemének valamelyikéhez. Vagyunk olyanok is, akik menetközben”, a már kiér­demelt elismerést kiváltó termékeket csodálva jelent­keztünk aprítósnak vagy hű­tősnek. Valamiben mégis na­gyon hasonlítunk egymásra. Amikor 55 vagy 60 esztendő- vel_a vállunkon elbúcsúz­tunk a megszeretett vagy csak megszokott munkahely­től. tudtuk, hogy az örömök­kel és gondokkal tarkított dolgos évek emlékét hagyjuk ott. Valamelyik üzemcsar­nokban, a gépek között, egy poros vagy szépen berende­zett irodában. Jászberényben az Aprító­gépgyár és a Hűtőgépgyár nyugdíjasai emlékeznek így a múltnak átadott időre, az aktív munkaviszonyt jelentő esztendőkre. Az emlékek „súlyát” elsősorban az hatá­rozza meg. hogy kinek, mi­lyen kapcsolata volt és ma­radt a munkahellyel. Az Aprítógépgyárban több mint ezerszáz dolgozót fog­lalkoztatnak, háromszáz­harmincegy nyugdíjasuk van, és minden évben szaporodik azoknak a száma, akik az évek parancsára búcsút mondanak a munkahely­nek. Kapcsolatuk a gyárral, a régi szaktársakkal azonban nem szakad meg. A szak- szervezeti bizottság a fontos feladatok közé sorolja az öregekről való gondoskodást. Segítő partnerei ebben a munkában a vöröskereszt­szervezet, a KISZ-fiatalok. a szocialista brigádok. A szokásos látogatások mellett időszakos felméré­sekkel is fontos ismereteket szerez a gyár szakszervezeti bizottsága a nyugdíjasok életkörülményeiről, szociális helyzetéről. Az utóbbi évek­ben a korábbiaknál is na­gyobb szükség volt az ilyen ismeretekre. A Mezőgép jászberényi részlegének megszüntetésével az Aprító- gépgyárhoz való csatolásával szaporodott, azoknak a gyári nyugdíjasoknak a száma, akik korábban a közeli vagy távolabbi községekből, a ta­nyákról jártak be a munka­helyükre, és most is ott — távol a várostól — élnek. Ilyen ismeretek alapján a szakszervezet javaslatára utal ki a vállalat alkalmi vagy állandó segélyeket. A segélyalap megteremtésének egyik forrása a kommunista műszak. Az itt megtermelt javak éltékének az elosztá­sáról a munkahelyi kollek­tívák döntenek. Azok az em­berek, akik legjobban isme­rik volt munkatársukat. A szakszervezet költségvetésé bői évente 70 ezer forintot fordítanak rendkívüli segé­lyezésre. Az egykori munkatársak­ról való gondoskodás, hogy a szocialista brigádok segíte­nek a rászorultaknak a la­kás felújításában, karban­tartásában. A vállalat a le­hetőségekhez mérten üdülte- ti a nyugdíjasokat, részben vagy teljes egészében fedezi a kirándulások költségeit. Közkedvelt juttatás a kará­csony előtti ajándékcsomag, a minden évben megismétlő­dő nyugdíjastalálkozó. A négyezer-hétszáz dolgo­zót foglalkoztató Hűtőgép­gyárnak ezerháromszázötven nyugdíjasa van, és itt évente újabb száz-százötven idős ember kezdi el a munkában eltöltött évek után járó pi­henést. Több mint ezren a törzsvállalattól mentek nyugdíjba, közülük nyolc- százhúsz a szakszervezeti tag. A vállalatnál a jóléti alap­ból, a szakszervezeti költség- vetésből és kommunista mű­szakból képezik évente azt a több mint 270 ezer forintot, amelyet a nyugdíjasok szo­ciális helyzetének javítására fordítanak. Ebből jut a na- vonkénti segélyezésre. a rendkívüli segélyekre. Külön támogatást — összesen közel 100 ezer forintot — ad a vállalat a rokkant nyugdíja­sok támogatására, a kirán­dulások és más nyugdíjas klubokhoz történő csereláto­gatások költségeinek a fede­zésére. Az öregséget szépítő jutta­tás-. a nyugdíjasok üdülteté­se, a minden igényt kielégítő kulturális szolgáltatás. Éven­te százan — házaspár és egyedül élő — üdülhetnek kedvezményes áron. Ennél is többen pihenhetnek a válla­lat üdülőiben önellátós ala­pon mindössze 10 forint szállásdíjért. A vállalat Munkás és Ifjúsági Házáhan kapott helyet a nyugdíjasok klubja. Hetente 3 alkalom­mal az idős embereké a mű­velődési ház. Kedvük sze­rint szórakoznak, a szakkö­rök tagjai kézimunkáznak, faragnak. Az alkotásokból évente többször is kiállítást rendeznek. „ Illés Antal Fegyverneken Évente kétmillió forint az időseknek Három csupaszív asszony- rnyal folytattunk jó hangu­latú kerekasztal-beszélge- tést a múlt héten Fegyver­neken, a nagyközségi ta­nácsnál. Bihari Józsefné vb- titkár, Becsei Istvánná igazgatási csoportvezető és Domokos Andrásné, a gon­dozási központ vezetője vállalkozott arra, hogy el­mondja, mit tesz a tanács a 7 és félezer lakosú nagy­községben a magukra ma­radt kis jövedelmű nyugdí­jasokért, tsz-járadék os okért. A legutóbbi népszámlálás szerint Fegyverneken ezer- háiomszázhatvan olyan em­ber él, aki hatvan évnél idő­sebb. Egyharmaduk nyugdí­jas, járadékos és körülbelül kétszázan vannak a falu­ban, akik teljesen magányo­sak, egyedül élnek, mert vagy nincsenek vagy messzi földön élnek leszármazotta­ik. Érthető, hogy a faluban ezért 2 idősek klubja műkö­dik, s oda összesen ötven nyugdíjas jár el naponta. Róluk jól tudnak gondos­kodni, rutinjuk is van már benne, hiszen az első klub tizenöt évvel ezelőtt ala­kult meg Fegyverneken. Ke­vés pénzért a klubtagok reggelit és ebédet kapnak minden nap és még a hét­végi gondjaikon is segíte­nek valamelyest: a fegyver- neki klubok ugyanis min­den második szombaton is kinyitják kapuikat. Nagyobb a gond azokkal, akiknek egészségi állapota nem engedi meg, hogy el­járjanak a klubba. Hatvan körüli a házi gondozottak száma, őket két hivatásos és tizennégy tiszteletdíjas ke­resi föl naponta. Ebédet visznek nekik, s elvégzik a kisebb ház körüli munká­kat, valamint megbízás alapján a bevásárlásokat is. A kerekasztal-résztvevői azt mondták, a hivatásos és a tiszteletdíjas gondozóknak minden elismerés kijár. Legtöbben a vállalt munká­nál is többet látnak el, van olyan tiszteletdíjas, aki tel­jes gondozásban részesít ma­gatehetetlen öreg embert. Különben a tanács százhat­van időskorúnak biztosítja a szociális étkeztetést. Ne­kik is csakúgy, mint az idősek klubja tagjainak, a (helyi áfész-étteremböl vi­szik az ebédet, s ezért az ebédért mindössze egyhar­maduk fizet kevés térítést, 3—6 forintot. Meglátszik a tanács min­dennapos törődése abból is, hogy a helyi három tanácsi tisztviselő fejből mondja a számokat. Évente kétmilliót költenek az időskorúakna. Ebben persze már benne van a rendszeres és rendkí­vüli szociális segélyek ősz- szege is. Huszonhét időskorú ikap havonta a tanácstól 2900 forint szociális segélyt. Évente körülbelül százötve­nen rendkívüli szociális se­gélyért folyamodnak (két- szer-háromszor tehetik egy évben) és ilyenkor 1000— 2000 forintos összeget utal­nak ki nekik, de ha „na­Ifibb nyugdíj Biztosan hallották tévéből, rádióból, ol­vasták az újságokban is. A Minisztertanács Úgy döntött, hogy 1988. október 1-jétől minden hetven éven felüli nyug­díjasnak és rokkant nyugdíjasnak 2 száza­lékkal, de legalább 100 forinttal megemeli a nyugdíját. Biztosan em­lékeznek rá, az év ele­jén a kormány azt ígér­te, hogy amennyiben az áremelkedés mértéke az idén meghaladja a 15 százalékot, a legrászo- rultalbbaknak igyek­szik pótolni valamit a megélhetéshez. Nos, ez az első konkrét ténye az ígéret beváltásának. Száz forint sose volt sok pénz és egyre in­kább nem az napjaink­ban. Mégis úgy gondol­juk, az idén a korábbi, nagyobb mértékű eme­léssel kicsit több figye­lem, gondoskodás jutott a legidősebbeknek, akik már nem tudnak nyug­díjukon toldani semmi­féle munkával. gyón nagy a baj”, 3—4 ezer forintot is kapnak. 'Fegyvernek valamiféle példa lehet az időskorúakról való gondoskodásban. Do­mokos Andrásné szerint en­nek az is az oka, hogy a megyében először itt hozták létre a gondozási közp>ontot, s így Kuncsorbán és örmé­nyesen is, együttműködve a helyi tanácsok vezetőivel és az ott dolgozó gondozókkal szervezik, segítik az idősko­rúak életvitelét. Már Kun- csorbán is működik a fegy­vernek! példa nyomán egy húszszemélyes klub. Jó, hogy a tanácsnak van autója, a gondozási központ munkatársai azonban sok­szor kismotorra vagy ke­rékpárra is ráülnek, hogy kijussanak a faluiközpxmtból a tanyán élő öregekhez is. Nem sajnálják a fáradtsá­got és nem számolják a sza­badidő munkával töltött óráit sem. A végrehajtó bi­zottság titkára azt mondja: egyszerűen azért, mért sze­retik, tisztelik az idős em­bereket. Az emberben már szinte akaratlanul is felvetődik a kérdés: ha évtizednél is ré­gebbi már a gondozás, a gondoskodás, vajon a ma­gányos öregek hagytak-e már ingatlant, ingó vagyont a tanácsra, a gondozási köz­pontra. Feltételezhető ez, hiszen ezek a falusi öregek többnyire saját házukban élnek, ha gondjaikban nincs mellettük leszármazott, gye­rek, rokon, jó barát, talán természetes is lenne. A kérdés után a keretkasz- talnbeszélgetésben részt­vevők percekig nem szólal­nak meg. Szinte megdöb­bentő a csönd. Aztán aka­doznak szemlesütve bevall­ják, bizony nem örököltek ők még (mármint a tanács, az intézmény) soha semmit idős gondozottjaiktól. A ha­lálhír, s a temetés után ugyanis igencsak kiderül a hagyatéki tárgyaláson, még­sem magányos egy idős em­ber sem. De hát ez így van min­denütt, falun, városon — nem? S. J. A kilencvenedik születésnap Párttagságának kelte: 1945 — özvegy Sipos Ferenc- né Bede Erzsébet vagyok, s ha hiszi, ha nem, kedves, ebben a házban az akkori Laktanya körút 2034. alatt születtem 1898-han. Hát, ki­lencven esztendő alatt so­kat változott a világ, hogy mást _ ne mondjak, szülőhá­zamról le kellett szedni az elkorhadt nádfedelet, válto­zott sokszor az utca neve is. Maradjunk annyiban, hogy a szülőházam most Szolno­kon, a József Attila utca 102-es számot viseli. Sok jót, meg sok rosszat megéltem én ebben a ház­ban. A legrosszabb az volt, amikor 1919-ben a tanács­köztársasági részvétel miaitt öt évre bebörtönözték a jó uramat. Itt maradtam a gyerekekkel magamba. 1945 januárjában a Cons­tantin iskola utcájában, (az utcát is az iskoláról ne­vezték el,) ott voltam azok között, akik megalakították a Magyar Kommunista Pár­tot. Nézze, itt van, a tag- könyvembe is be van írva, 1945 óta vagyok a párt tag­ja. Hát gondolnak rám az elvtársaim, nem felejtettek el. Pedig már alig élnek azok közül, akiknek tízes bi­zalmijuk voltam, az rang volt abban az időben, nem­csak bélyegszétosztás! 1970- ben a Felszabadulási Em­lékérmet is megkaptam. Akkor még itt volt, élt szegény jó uram. Hanem, hogy ő elment, nagyon elbú­sultam magam. Jó három gyerekem, szép családjaik, A pártalapszervezet nevében virágokat hoztak a kilencvenedik születésnapját ün­neplő özvegy Sipos Ferencnének Ebben a kis házban magam élek, de a portán áll a legidő­sebb fiam háza is. így gyakran vagyok együtt mind a bárom gyerekemmel unokák, dédunokák vesznek körül, gondoskodnak ró­lam minden nap, mégis sok­szor elsírom magam. A gyerekeim mellett a ti- zennégyes körzeti pártalap- S zedvezet is gondol rám Sok­szor. Ott van bentebba szo­bában, megszárítottam a csokrot, amit az idén a nőna­pon hoztak. Vlarga Pálné sű­rűn jön megnézni hogy va­gyok, mint vagyok most meg lám itt Van Vigh Mihály párttitkár és Tarján József vezetőségi tag is. Hát nem észbe tartották, hogy most van a kilencvenedik szüle­tésnapom? _________________ ö sszeállította: Sóskúti Júlia De sok emlékem van, s mennyi fényké­pem a múltról, a családról Fotó: T. Katona László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom