Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-12 / 189. szám
1971. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kivitelezők, felhasználók figyelmébe! Pc—500-as és S—54-es cementből készült transzportbeton biztosítására szabad kapacitással rendelkezünk. Hétköznap éjjel-nappal folyamatos kiszolgálással az igényeket ki tudjuk elégíteni. Felvilágosítással készséggel állunk rendelkezésükre. Értékesítési- és szállítási osztály. Telefon: 13—510 (30-as mellék) ? Beton és Vasbetonipari Müvek szolnoki gyára Tószegi át MEZŐGÉP lm számú gyáregysége Szolnok, Besenyszögi út, azonnali belépéssel felvesz gépésztechnikusokat, szakközépiskolában végzett gépszerelőket, hegesztő, lakatos és forgácsoló szakmunkásokat, női és férfi segédmunkásokat. Magas kereseti lehetőség, 44 órás munkahét. Vidékieknek, munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a fenti címen. A Szolnok megyei Állami Építőipari \ Vállalat felvételre keres i poligon üzemébe meó-s és betontechnológiái laboratórium vezetői beosztásba építész mérnököket, továbbá: ügyviteli vezető munkakörbe közgazdasági egyetemet, vagy pénzügyi és számviteli főiskolát végzett munkavállalókat. Jelentkezni lehet: Szolnok; Ady Endre a; 117/c. személyzeti osztály. t Utr akelnek az „élő kincsek" Messzeföldön hires a voronyezsi természetvédelmi park. A ritka faunájáról és flórájáról híres és „élő kincsekkel” teli zöld szigeten sikeres tenyésztőmunkát végeznek. Évente számtalan vadonélő, esetenkint igen ritka állatot telepítenek innen más területekre. Az elmúlt néhány év alatt 3000 hódot szállítottak különböző köztársaságok parkjaiba. A napokban 130 szarvast és vaddisznót küldtek a Moszkva környéki erdőkbe. Harminc szarvas a kalugai területre utazott. Föld sterilizálás Leszek Welniak, a poznani Politechnika munkatársa érdekes föld-sterilizáló elektródot készített. Ez elektromos hőenergia segítségével sterilizálja a földet. A hősterilizálás a konyhakertekben elpusztítja a rovarokat, férgeket és baktériumokat. Lelet a tengerfenéken Elba olasz sziget régészeti búvárai, Porta Azzurro kikötőjében, 4 ezer méter mélységben, egy körülbelül 2 ezer évvel ezelőtt elsüly- lyedt hajó maradványaira bukkantak. Az azóta eltelt hosszú idő ellenére, jó állapotban maradt a hajó váza, és számos tárgy, amely a fedélzeten volt, a többi között nagymennyiségű asztali edény. Légi tűzoltók Szibéria és a Távol-Kelet hatalmas erdőségei fölött minden nyáron légi tűzoltó egységek teljesítenek szolgálatot. A Habarovszki határterületen például 56 millió hektár erdőség biztonságán őrködnek. Több légiegység áll rendelkezésre, hogy szükség esetén a helyszínre vigye a tűzoltókat. A légi őrjáratok az erdővédelem mellett a rénszarvas csordák ellenőrzését is vállalták az Ohotszki- tenger partjához közel eső 5 millió hektáros körzetben. Részeg ember * Éppen zajlott a Duna, és tizenöt fok volt, nulla alatt. Az embernek ilyen hidegben lefagy a füle. Igyekeztem jól fülemre húzni a kucsmámat. A hajókikötő kocsmájába be kellett térni, legalább belső meleg szerzésére. Egy vendég volt. Elég részeg. Avval fogadott: — Na, komám? Hát te hunnét? Így kezdődött az ismerkedésünk. Aztán vallatott egy darabig. — Hát te mi vagy? Menynyit keresel? Hun dógozol? Elmondtam, amit tudtam. A kályha mellett ült, egész közel a rosszfajta, fekete, öntöttvas, henger alakú kályhához, mindig féltem, hogy billegve odabillen a vashoz, vagy fészkelődve odanyomja a térdét, a lábaszárát. Jó csizmát, jó vattabéléses nadrágot viselt, efölött vastag kötött ujjast, azon felül pedig azt a steppelt ujjú, rövid bőrkabátot, ami apró, kis kocka darabokból van összevarva, öves, zárt nyakú, meleg, mert kétszeres vatelinbélésű. Egyenruha az ilyesmi tulajdonképpen: állami üzemek adják a nehéz külső munkán dolgozó munkatársaiknak. Láttam, hogy ő is állami. — Mit iszol? — kérdezte. Azt mondtam, hogy immár semmit — mire várakozóan nézett rám. — Azt kérdeztem, mit iszol? — Semmit, köszönöm. — De te nem kérdezted meg, hogy én mit iszok! — Nem, valóban, ezt elfelejtettem. — No hát?! — Kérlek, elvtársam, mit iszol? — Fél rumot. Néztünk egymásra. Akkor egyszer csak előszedett a zsebéből egy gumiszalaggal átkötött igazolványtokot, abból a személyi igazolványát, azt az orrom elé tartotta, abban írva vala, hogy ő Szabó Ferenc, vájár. — Na! — Jól van. — Te mennyit keresel? De mielőtt felelhettem volna elmondta ,hogy neki ötforintos órabére van és harmincegy forintos napi kiszállása, mert ide küldték valami erdőkitermeléshez, ahonnan is támasztófákat kell vinni a bányába. Ez nagyon rendbelevőnek látszott. — Hej..': — azt mondta. Ültünk egymással szemben, mint két bolond. Fel akartam állni, el akartam már menni, de valahányszor kísérletet tettem rá, megfogott, nem engedett, visszanyomott a székre. — Várjál csak! S aztán elősorjázta, ami a szivén fekszik. — Voltam én, annak idején, csendőr tiszthelyettes. Bizon. Nos, elfelejtettem eddig leírni az arcát. Első látásra tudniillik megviselt, nyűtt arca volt. Mint minden részeg embernek. A szeme bután csillogott, az arca csupa gyűrődés, törtség, mint a mosogatórongy, a kucsmája nem hetykén, hanem lazán félrevágva a fején. Ez volt az első látás. Hogy szürke pórusajba beette magát a szénpor, feketésszürke volt az arca, hogy himbálózott, hogy buta volt és csuklott, ezt mind másnak tudtam be. Ekkor szembenéztem vele, s láttam, hogy ravaszul hunyorog, hogy tulajdonképpen ilyen meg olyan ember, az ördög tudja, milyen ember, megint felálltam. Elmegyek. — Megállj — mondta s visszafogott. — Nana! — Mit nana! Vágtak már úgy pofon, hogy... Erre nevettem egyet. A kocsmáros kiment az ivóból, ketten ültünk egymással szemben, egyedül. (Nem is kocsmáros volt, asszony. Éppen az elébb beszélgetett tíz év körüli kislányával.) — Komám! Én ezt az izét... akarnám... izé... S kifelé bökött hüvelykujjával. Hogy az asszonyra gondol. — Csúnya mesterséged volt — mondtam. Beszélgetés orvosokkal, szülőkkel, lányokkal a szexuális nevelésről „A mai fiatalok sokkal jobban táplálkoznak, mint az előző nemzedék, magasabb az életszínvonaluk. Lerövidült a biológiai érés mindkét nemnél. Többek között ennek is tulajdonítható, hogy életkorban hamarabb jelentkezik a szexuális igény. Az ebből eredő érzelmi konfliktusok új társadalmi problémát szültek: rohamosan nőtt az abortuszok száma. Hét év alatt a 15—19 év közötti nőknél 309,6 százalékkal. Őszintébb, nyíltabb erkölcsi nevelésre, fokozottabb felvilágosításra, a megelőzés intézményesített propagálására volna szükség.” (A KISZ megyei bizottság egyik jelentéséből.) V Egy délután sápadt, szőke kislány kopogtatott be szerkesztőségi szobámba. Látásból régen ismertem, reggelente mindig találkoztunk, amikor ő iskolába, én dolgozni indultam. Valamiféle ismeretség alakult ki közöttünk — bár soha nem váltottunk egyetlen szót sem. Története vérszegény volt, megismerkedett a fiúval, együtt jártak, a lány megszerette, nem akarta elveszíteni. A baj megtörtént öt hónapja. Nem akarja, hogy a szülei megtudják. — Miért? — Félek. Anyuék nagyon szigorúak. A nőgyógyász főorvos behivatta a szülőket, az ő jelenlétükben beszélt a lánynyal. Én később kerestem fel őket Az anya a kezét tördelte, az apa kiabált: majd ő kiveri belőle a fiúzást. Arra, hogy őszinte, nyílt baráti kapcsolatot alakítsanak ki lányukkal, nem is gondoltak. „Nem kockáztathatjuk szülői tekintélyünket.” Megkérdeztem más szülőket is, főleg asszonyokat: Beszélnek-e gyerekeikkel a szerelemről, a két nem kapcsolatáról, foglalkoznak-e szexuális nevelésükkel? „Ha kérdezni mer valamit, olyan pofont kap, hogy az asztal alá esik...”, „Nem fog többet tisztelni bennünket, ha megtudja, hogy mi is...”, „Csak nem gondolja, hogy én mondom a lányomnak tartson szeretőt?!”, „Igaz, hogy gimnazista a lányom, de még gyerek, maradjon az, ameddig csak lehet...” Elvétve hangzott el olyan vélemény; „Igen, néha beszélgetünk ilyen témákról”, „Gondoltam már rá, de nem tudom, hogyan fogjak hozzá”. Egy tanárnő házi statisztikájából: „Százhúsz felnőtt közül tudom, hogy okos eligzitást adott 5; határozottan feltételezem ugyanezt még 10-ről; ha nem tudott kitérni a kérdés elől, akkor kevés felvilágosítást adott 12; nem beszélt róla 93.” Saját statisztikámból, amelyet egyik nagyközségünk gimnáziumában készítettem egy szabálytalan osztályfőnöki órán: A jelenlévő hatvanöt lánynak csupán 13 százaléka beszél e témáról a szüleivel. Hogyan vélekednek a legérdekel tebbek? „Szüleim szeretik, becsülik egymást, én az ő példájukat akarom követni, mert azt tapasztaltam, hogy nem minden felnőtt állásfoglalása megbízható ezen a téren.” „A felnőttek sokszor nem mutatják a legjobb példát. Nagyon szeretnek vizet prédikálni és bort inni.” „A legnagyobb baj, hogy a szülők azt hiszik családi életük titokban folyik, pedig a gyerekek mindent észrevesz- nek”. „Hiányolom ebben a kérdésben az őszinteséget. Mindenki mást hirdet, mint amit cselekszik. Csak olyan tartson nekünk előadást, aki nem képmutató.” „A nevelésnek otthon kell kezdődnie, mivel a szülő tekintélye jóval nagyobb, mint a tanároké.” Gimnáziumunkban négy év alatt sem orvos, sem védőnő nem tartott előadást szexuális kérdésekről. Ha osztályfőnöki órán szóba jött ilyen téma, az osztályfőnöknőnk elvörösödött és zavartan elhallgatott” Dr. Tóth Lajos nőgyógyász mondta: „A serdülőkor az az időszak, amikor a kislány életében a nemi vágyak jelentkeznek. Ezzel együtt azonban a szellemi, erkölcsi érettség nem következik be. Nagy problémájuk, hogy környezetükkel nem beszélhetnek őszintén, nyíltan erről. így azután ész érvekkel nem magyarázza meg nekik senki; A biológiai érettség nem azt jelenti, hogy a szexuális életet már meg lehet kezdeni.” — Milyen következményekkel jár a korai nemi élet, főként ilyen fiatal korban a terhességmegszakítás? — A terhességmegszakítás nem tartozik a pozitív beavatkozások körébe. Bizonyos vércsoportból az abortusz során már RH-túlérzé- kenység is kialakulhat, azután előfordulhat, hogy a következő szülésnél életképtelen magzatot hoz a világra az illető. Következmény lehet a koraszülés. A nagyon korán megkezdett nemi élet különböző gyulladási folyamatokat is előidézhet ezeknél a még hormonálisán fejletlen lányoknál, amelyek azután egy életre tönkre tehetik őket. Természetesen van pszichikai megrázkódtatás is: a fel nem készült gyerek meglepetése, félelemérzete, keserűsége, amivel egy abortusz jár. Nemrég egy szolnoki kislány öngyilkosságot kísérelt meg. Szerencsére sikerült megmenteni. Felkerestem. Beszélgettünk: miért tette? — Csalódtam. Azt mondták a szerelem szép. Tizenhét éves vagyok, nem szégyellem már hét fiúm volt, de semmi jót nem találtam benne. — A szervezett oktatás az egyetlen járható út, amellyel megfelelő szexuális nevelést lehetne az ifjúság számára biztosítani — mondta dr. Bene Zoltán nőgyógyász főorvos. — Évekkel ezelőtt az országgyűlés szociális-egészségügyi parlamenti bizottsága különböző szervekkel együtt egy hatalmas anyagot tanulmányozott át és dolgozott ki. A végső konklúzió az volt, hogy a Művelődésügyi- és Egészgségügyi Minisztérium közös megegyezés alapján szervezetten biztosítani fogja a tantervben, nem az osztályfőnöki órák rovására, az egészség- ügyi felvilágosítást, annak keretében a szexuális nevelést. Sajnos azóta sem történt semmi. Pedig a számok intézkedést sürgetnek: tavaly a megyében 600-nál több tizenévesnél végeztek terhességmegszakítást, közülük több mint 100 szolnoki lány volt. Dr. Király Ferenccel a ü- szaföldvári szülőotthon vezetőjével elmentünk a helyi gimnáziumba, s megkértünk harminc lányt, mondják el mire kíváncsiak, mi foglalkoztatja őket? íme: észre lehet-e venni egy lányon, ha nemi életet él; Igaz-e, hogy a nemi aktus után a nők arca néhány napra megszépül; Melyek a nemi betegségek; Miből lehet felismerni, hogy a fiú szereti az embert, vagy csak le akar feküdni?; és egy visszatérő kérdés: Mikor kezdje egy lány a szexuális életet? Gyermekeink nem üvegházban nevelkednek. Összejöveteleikre nem kísérik el a mamák. Nagykorúságukig száz és ezer alkalom van a felügyelet nélküli találkozásokra. Gyakorlatilag maguk vigyáznak önmagukra, — ha tudnak. Segíteni kell őket ebben. Amilyen nyugodt alapossággal taglalják az iskolában Bánk jellemét, vagy a melléknévi igeneveket, hasonló világossággal kellene megtárgyalni velük a szerelem, a szexualitás és a családalapítás kérdéseit. Varga Viktória Közlemény A szolnoki MÁV Pálya- fenntartási Főnökség a 4-es számú budapest—debrecen —záhonyi út régj szakaszán, a szajoli vasúti kereszteződésben vágányszabályozási munkákat végez, ezért az út e szakaszát fél szélességében augusztus 9-től 12-én 15 óráig lezárja. — Csúnya? A továbbiakat inkább úgy próbálom elmondani, ahogy ő mondta, s mert élőszóra jól fényképező agyam van, ahogy emlékszem rá. — Hát te? Nem vót szép az a kakastoll? He? Hát ha te mentél az úton, oszt láttál kakastollast veled szemben jönni, mit éreztél? Nem azt, hogy megvédik a főded? A vagyonod? Mondtam, hogy nekem nem volt földem. — De nekem volt! Harminckét hold! Na mindegy. Ha főded vót, tisztességed vót. Becsületed vót! Mi? Hát ha jöttünk veled szembe kakastollason, mit éreztél? — Féltem. — Akkor te gazember vó- tál. Akkor te országos tolvaj vótál. Bejött az asszony. A kocs- márosné. Részeg ember módjára akkor vele kezdett el alkudozni, rég elfelejtve, hogy velem mit beszélt. Megpróbálta karon fogni, cipelni, odább ráncigálni. Hogy ő akar valamit mondani neki. Aztán hirtelen hozzám fordult. — Hát te? Most ugye? Most a dolgozóké az ország? Mi? S nagyot köpött a padlóra. — Meg ne verj — mondtam neki. — Sose vertem — húzta ki magát. — Még szép... — Kérdezd meg! Tiszántúli vagyok, ott csendőrösködtem csak aztán mentem a Dunántúlra bányásznak, mert nem vót más — hát énnekem a falumba eriggy el, kérdezd meg, ki volt Szabó tiszthelyettes, ott engem máig is tyúkkal, kaláccsal fogadnak. He? Elkapta a kabátom hajtókáját, maga elé rántott. — Nana — mondtam. — Megint verni akarsz? — Hogyhogy megint? Csak mellbe kellett lökni, kicsit, gyengéden, olyan részeg volt, hogy lehuppant a mögötte levő székre. Lehuppant, lehajtotta a fejét, kicsit csuklott, aztán felnézett véreres szemekkel. — Afene. Téged nem bántalak. Szeretlek. Fizettél egy féldecit. Hirtelen ráképzeltem a kakas tollát. Ennyi volt az egész. Nem is öreg. Negyvenkét éves — ahogy a személyi igazolványából emlékszem. Ahogy az ajtónál jártam, utánam szólt bűnbánóan. — Várjál meg, komám. Mer hazudtam neked. Nem is vótam tiszthelyettes, csak őrmester. Csak megígérték, hogy még az év végére tiszt- helyettes leszek. Később ismerősöket küldözgettem, nézzék meg és gyönyörködjenek tegnapról itt felejtett dicső hazánkfiában, de későn érkezhettek, akkorra már nem volt ott. Azért valahol csak van, most is. Vannak... •A fiatalon elhunyt Sarkadi Imre Kossuth-díjas író születésének 50» évfordulója alkalmá- * val közöljük egyik elbeszélését.
