Szolnok Megyei Néplap, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-12 / 36. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I9TL február IX Ipartelepet avat megalakulása 20. évében a Törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító KTSZ Az új műhelycsarnok vagy nyolcvan rréter hosszú. Gépekkel teli, szerelők, nehéz kezű kovácsok, vasasok dolgoznak minden nagy masinán. Az elnök — Elek Imre — fürgén halad a gépek között. Időnként meg-megáll, kezet ráz egy-egy emberrel. A műszaki vezető Simon István, a gépeket számolja. — Megint egymillió, vagy még több is, ami kész. Ez a gép, a Favorit a legjobban kelendő. Mi ez a Favorit, mit tud? Műszaki adatait prospektusok tartalmazzák, sikerét a BNV-től kezdve elismeri a magyar építőipar. Betonkeverő. készül kétszázötven és háromszáz literes nagyságban. Gyártja sok más társával együtt i Törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Ktsz. Gyártja —■ nem is akárhol, legújabb, mindössze hatodik hónapja elkészült szép új műhelyében. Hatvan ember dolgozik itt az új. miklósi ipartelep első „gyárában”. Hatvan vasmunkás — sjóné- hányan kint, a még nagyobb csarnok falainál. Ha minden jól megy május elsején felavatják az új műhelyt, aztán vele együtt az öltözőket, fürdőket mosdókat. Étterem is lesz, kényelmes, hótiszta. Marsi László és Polgár István nz új csarnok munkásai már féléve. Marsi László már akkor 1951-ben is gondolkozott: mi lenne jó? — Megmaradni saját kis kovács műhelyében — vagy társulni ahhoz a tizenkét mesterhez akik a piactér sarkán lévő kis műhelyben meg a mostani „központiban együtt verik a vasat, kovácsoljál: a patkót? Ügy hozta aztán az élet, hogy 1952-ben szedte össze öreg szerszámait, s beállt a ktsz-be. Polgár István valamivel még később. Miklósi kovácsmestemél szabadult, aztán behívó jött. Amikor leszerelt, régi mesterét már a szövetkezetben találta. A jó öreg (milyen sok nyugdíjas van ebben a szövetkezetben) azt mondta neki: Itt lesz megélhetés, ez a jövő! Ide gyere, nem hánod meg! Embermagasságig kék csempével borított falú szép öltözőben mondja most Polgár István is. Marsi László is, nem, tényleg nem bánták meg. — Mást bánok én, — szomorkás az öreg Marsi, —• azt, hogy nekem az idén kitelik. Itt a nyugdíj, március elsején már búcsúzni kell. — Mint a többiek, Laci bátyám is be- bejön majd dolgozgatni — vigasztalja a műszaki vezető. — Innen nem lehet örökre elbúcsúzni. Majd csak akkor, ha más szakmát választ, ha deszkát megyen árulni Földvárra. Dehát ahhoz még fiatalok vagyunk! — Aztán március elseje előtt még egy nagyot mulatunk is — kacsint Polgár István, s menten megkérdi az elnököt, csak így: Lesz-e annyi mint tavaly? — Lesz, annyi bizonyosan. Olyan két és félhónapi pénzt számolhatunk osztásra — bólint Elek Imre. — Szép eredmények, jó pénz. Tavaly én hatezernél is többet kaptam — örvendezik Marsi László. — Akkor hát a huszadik is pénzes év! Dolgoztunk hajnaltól késő estig Eaerkilecszázötvenegy kora tavaszán kezdett munkához Törökszentmiklóson az akkor még Vas-, Fa- és Szerelőiparinak nevezett ktsz. Kovácsok, kerékgyártók, műszerészek, asztalosok voltak az alapítók. Az első elnök Pató István lakatos volt. Ma már csak egy alapító tag dolgozik a ktsz-ben, 6 is beteg, messzi város kórházában gyógyítják. Mi volt az első munka, s az első évek eredménye? Csak az emberek emlékezete őriz ezt, azt. Polgár István arra, emlékszik, hogy még 1953-ban is hajnali négykor kezdtek a kovácsok, s este 7, 8 óráig alig volt megállásuk: Annyira kellett akkor a lópatkó, hogy azt nem várták meg a vevők, kihűljön. Marsi László szolnoki megrendelést említ. A cukorgyárnak répakiemelőket csináltak. Surjánban az állami- gazdaság sokat épített az ötvenes évek elején. Oda épületszerkezeteket, ajtókat, ablakokat szállítottak. A legmagasabb órabér 1953-ban 3.87 forint volt. Marsi László most, utolsó munkáshónapjában vagy 24Ó0 forintot visz haza. Az első években (nem a legelsőben) évi 5—600 ezer Ft volt a ktsz termelésének értéke, persze minden évben több, növekvő. 1960-ban már száz dolgos tagja volt a szövetkezetnek. Ipari tanulókkal együtt. Nekik jó az, öt évenként legalább hatvan ifjú ember szerezte, szerzi meg náluk a szakmunkára szóló bizonyítványt. Az utóbbi években még több fiatalt hívtak magukhoz. Nem titkolják. most, a negyedik ötéves terv első éveiben különösen híviák, várják a fiatalokat. Most a tanulókkal együtt kétszázötvenen vannak, s 1975-ben már négyszáz munkáskézre lenne szükség. A huszadik év fordulóján a vezetők elmentek a törökszentmiklósi általános iskolákba. Végzős osztályokat, tanárokat hívtak meg az új ipartelepre. Látni, kedvet kapni a vasas, a gépgyártó szakmához. A gyerekeknek tetszett a Favorit család, a Az új csarnokban dolgozik Polgár István és Marsi László, a ktsz két régi dolgozója Jäger, az SZPL óriás. Jó remény van, s már vagy 20 jelentkező. A fordulat éve: 1961 Az első tíz évre a „mindenféle” a jellemző. A kezdeti vasmunkák után volt asztalos, műszerész (a hűtőgépszerviz is az övék volt), kerékpármotor javító részlegük. 1960-ban e sokféle ter- ' meléssel már hatmillió fö- rint értéket állítottak elő. Addig többnyire a javítás- saolgáltatás volt a munkájuk. Meg néhány Jäger, a mostani modem betonkeverő őse. Csakhogy az a gép korszerűtlen volt: nehezen mozdítható (súlya 1500 kilogramm) járása hangos, kezelése nehézkes, alkatrésze rengeteg. Olyan, mint egy negyven éve tervezett bármilyen masina. Abban az időben nagy volt az újítók, ésszerűsítek alkotó kedve. Addig gondolkoztak, míg egy új, alig 500 kilós, könnyen kezelhető, hangtalanul és tisztán dolgozó betonkeverőt készítettek. A mi hazánk arról is nevezetes, hogy építőmunkában soha percnyi megállás, pihenés nincsen. Utaink, szép új városnegyedeink, épülő gyáróriásaink egyik legfontosabb anyaga a beton. Érthető, hogy az új Favoritok — kétszázötven és háromszáz literesek — gyors karriert csináltak. így aztán, ezt fontolva 1961-ben a tizedik évfordulón valóban fordult az élet a ktsz- ben. Legnagyobb részlegük a gépgyártó lett, de részlegekre választottak minden javító-szolgáltató ágat. Most kerékpár, motorkerékpár javító és építőrészlegük van: A Favorit SOo literes betonkeverő gép, mindkettő egyaránt alkalmas beton és habarcskeverésre Munkában az SZPL—750-es, ellenáramú - betonkeverő gép az egri főúton Mérnökök, technikumok, ösztöndíjasok A megrendelők gondos partnerek ismerik ezt a kisipari termelőszövetkezetet. Van ebben sok igazság, példás ahogyan ők termékeik sorsát — gondját figyelik. Gyártmányaik: a Jagerek, a Favoritok, á legújabb, útépítéshez nélkülözhetetlen betonkeverő az ‘ SZPL—750-es ellenáramú, a betonacél egyengető és vágó automata (BE—12) üzembeállításához, munkájához ők igazi segítsék get adnak. Ha olyan vevő jelentkezik, aki még nem ismeri a gépet, idegen neki beszerelése, munkája — szerelőket küldenek a munka színhelyére így volt ez nemrégen egy SZPL—750-es ellenáramú betonkeverőnél is. Egerben egy fontos útépítésnem sokat szégyenkeztek miattuk. Az is igaz, hogy állandóan érdeklődnek az új iránt, gondolkoznak, korszerűsítenek. Mindehhez értő, újtól, merésztől vissza nem riadó műszaki, munkásemberek kellenek. Nekik már van szakember gárdájuk. Két üzemmérnök, tizenkét gépésztechnikus, öt közgazdász irányítja a munkát. A mérnökök a ktsz ösztöndíjasai voltak. Egy munkatársuk, sok éves dolgozójuk fia most nekik is tanul a miskolci egyetemen. Tőlük minden évfolyamon tanult, vagy most tanul egy- egy fiatal a szolnoki ipari technikumban, ök a levelezők, érdekük a tanulás, előttük a példa, sok. Ezerkilencszázhatvanöt óta hatvankét ifjú szakmunkást neveltek maguknak. Most ötven az ipari tanulók száma. Nagyon vigyáznak rájuk, s amit csak lehet megadnak nekik. Tavalyelőtt azt kérték a gyerekek, vegyenek ‘ nekik dobot, gitárokat — szeretnének beat zenekart alakítani. Azóta már nemegyszer bizonyították, hogy érdemes volt kiadni a pénzt. Legutóbb a kulturális napokon léptek fel a város közönsége előtt, nagy sikerrel. A fiatalok a zenekart emlegetik, a középkorúak meg az idősebbek az üdülőt. Mindig nagyon szerették a természetet, a nehéz vasakkal dolgozó emberek szívesen mentek kirándulni. Az ötvenes évek elején ez persze meglehetősen furcsán sikerült Szereztek két ócska selejtes autóbuszt, megjavították maguknak. Az egyiket Berekfürdőre, a másikat pedig Bükkszentlászlóra vitték. Hét végeken odautaztak, s jónéhány család töltötte ott szabad napjait. Ez persze már a múlté. Bükkszentlászlótn szép üdülőt építettek maguknak. Marsi Laci bácsi az öreg kovács azt mondja, vagy tízszer is üdült ott a családjával. A fiatalabbak hozzáteszik: aki tőlük üdülőbe kívánkozott, el is ment még mind. És a hatvanas évekre már nemcsak hazai üdülés volt a jellemző. Sok fiatal szakember, kiváló munkás A Favorit családból a kisebb: gép. Az országban dolgozik nél állították munkába. Csak természetes, hogy a ktsz szerelői ott voltak, s nemcsak a munka kezdetét, hanem néhány napig a betonkeverést is tanulmányozták. Alkatrész-katalógusuk van. Minden náluk vásárló vállalatnak adnak egy műszaki leírást és, egy ilyen t alkatrész- katalógust. Nem gyakori, hogy elromlik egy-egy alkatrész. Mégis bármikor a vevők rendelkezésére állnak, kiszolgálják Őket a megfelelő alkatrészekkel. Mér annyira megszokták ezt a nagyobb tételekben náluk Vásárlók, hogy nem is küldenek előre megrendelőt. Jönnek és viszik a kívánt alkatrészt. A betonkeverőkre, a drága berendezésekre hat havi jótállást vállalnak. Megbízható, jó munka valamennyi, még a 210 literes betonkeverő belőle vagy ezerötszáz. kapott jutalomként külfölái üdülőjegyet, társasutazásra jutalmat. A Kossuth Lajos utcában, ebben a végtelen hosszú, várost átszelő főúton egy szerény, inkább kisiparost, mint gazdag kisipari szövetkezetét sejtető házban dolgozik még az iroda. Négy helyen a részlegek. Már nem sokáig. Az új ipartelep méltó lesz munkájukhoz, korszerű termékeikhez. Február 20-én „pénzes“4 nap lesz a ktsz-ben. Ekkor fizetik a múlt évi jó munka nyereségét. Szép pénz lesz az, pontosan hatvanhárom napi fizetésnek megfelelő összeg. Május elsején ismét ünnep, felavatják a legnagyobb műhelycsarnokot, az új ipartelepet g > az építő a legfiatalabb. 1969- ben, amikor elhatározták — tehették, tehetik van rá pénzük — az új ipartelep építését, nem akadt rá építő vállalkozó. Megszervezték az építőcsoportot. Azért bizonyosak most is a május elsejei csarnok avatásban. Maguknak csinálják jól, pontosan. Van még egy tervük, öt éven belül — ha a város igényli — autószervizt nyitnak. Mosás, kisjavítás, forgalmas út mentén fekszik a 250 éves város, biztosan lesz munkájuk! Az utóbbi tíz évre nemcsak a műszaki- és gyártmányfejlesztés, a vagyono- sodás jellemző ebben a ktsz- ben. Áz is, hogy bár évről évre növekszik a létszám, itt elégedett emberek dolgoznak. A fizetés nem kevesebb, mint bármelyik városi gyárban, üzemben. A nyereség igen jó, a munka- körülmények az idén minden munkahelyen nagyot változnak, javulnak. Télen-nyáron szabad ég alatt szerelték a betonkeverőket. Amikor az új ipartelep terve először az emberek fülébe jutott, jöttek egymás után; először a KISZ ötven tagja, aztán a tíz szocialista brigád. Munkát kértek, segítették szabad szombatjukon is az építkezést. Nem ez az első önzetlen munkájuk. A városi tanács társadalmi munkáért 1968-ban második, 1969-ben pedig első helyre sorolta a gépgyártó ktsz dolgos közösségét. A város elismerése nemcsak a társadalmi munkáért szól. Megbecsült emberek a ktsz dolgozói, s tekintélye van a szövetkezetnek az iparosodó Törökszentmiklóson. Eredményeik, gadagsá- guk miatt irigylésre méltóak. S beszéljenek erről, most a huszadik évfordulón a számok is- Nem kimutatások, csak néhány jellemző adat: Az ötvenes években legfeljebb évi 100 ezer forint jutott szerszámokra, gépekre — 1963-ban korszerű gépeket, esztergapadokat, gépkocsikat vettek, 1969-ig mintegy hárommillió forintot költöttek beruházásokra. 1970—71—72- ben az új ipartelepre, gépekre, felszerelésekre összesen tizenhétmillió forintot költenek. Nem hitelből, a megkeresett, megoldott szovetke zeíi vagyonból- Biztató minden év: 1970-ben nyolcszáz. az idén már ezeregvszáz betonkeverőt kell csinálniuk. A nyereség 1963-ban 102 ezer fórint volt, 1970 után 11,5 millió.
