Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

1969. Július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A budapesti Képző és Iparművészeti Gimnázium bárom tanulója Mezőtúron, a fazekas htsz-ben tölti nyári mű­helygyakorlatát. Képünkön Vörös Zsuzsa másodikos ta­nulónak a helyes korongolást magyarázza Jakucs Imre, a népművészet mestere. Jó szórakozást Kunszentmárton l Az utóbbi évben kétszer ^ftunk a kunszentmártoni já­rási művelődési központ mun­kájáról. A megye másik vé­gében dolgozó népművelő ismerősünk viccesen meg is jegyezte, hogy italán fenn­tartott hasábja van lapotok­ban a kunszentieknek”? A tréfás, de csípős meg­jegyzésre ezúttal is válaszo­lunk: nincs! Mindezt azért mondtuk! él, mert újra a kunszntmártoni művelődési központról kell írnunk. Szívesen vesszük ezt rt -teWe zettséget, hiszen sok jót, követésre méltót mond­hatunk el a Körös-parti nép- művélőkrőL A nyári kulturális prog­ramjukról van szó. Elisme­rést érdemelnék, mert más­hol sajnos még mindig kí­sért a szemlélet — tisztelet a kivételnek — hogy a nyár népművelési holtszezon, pe­dig csak arról van szó, hogy a júniusi, júliusi és augusz­tusi kulturális programot az évszak sajátosságaihoz kell alakítani. Nem feladatunk elemezni, hogy miért, csupán annyit: a nyár a szabadsá­golások időszaka, ilyenkor az emberek könnyed kikapcso­lódást keresnek. A kulturális rendezvényeknek természe­tesen ezekhez a lélektani motivációikhoz kell igazod- niok. Nagyon jól megfelel ennek a követelménynek az emlí­tett művelődési ház prog­ramja. Néhány hete dr. Tan Já­nos, a Szegedi Szabadtéri I Játékok igazgatója sajtótájé­koztatót és közönségszervező ankétot tartott. Elmondotta, — emlékeztetőül írjuk le is­mét — hogy a „Játékokat a környező megyék színház- szerető lakosságának saját­jává kívánják tenni, — Sze­ged várja Szolnok megyei vendégeit”. A kunszentmártoniak, úgy tűnik, élnek a szíves meg­hívással. A művelődési ház szervezésében külön autóbu­szokkal viszik a színházsze­rető közönséget Szegedre, az Aszafjev-balett (Bahcsiszerá- ji szökőkút) és Kodály Háry János-ának előadására, vala­mint az Állami Népi ^Együt­tes Jeles napok című tánc- kompozíciójának ősbemuta­tójára. A jövő héten a szolnoki Szigligeti Színház művészei vendégszerepeinek a község­ben, Eisemann Zsákbamacs­ka című operettjét mutatják be. A nyári program — csak a leglényegesebb rendezvé­nyeket említettük — az Ómega-együttes műsorával zárul, de közben még két­napos balatoni autóbusz ki­rándulásra indulhatnak a kunszentmártoniak. táncol­hatnak az Anna- és Ilona- bálon, az egyéb könnyed szórakozási lehetőségeken kí­vül. — ti — otthon tisztaság kényelem Vadászati világ­kiállítás HETEN, MINT A GONOSZOK 1971. augusztus 27-től szep­tember 30-ig Budapesten rendezik meg a vadászati világkiállítást. A szervezési munkák már tavaly megkez­dődtek. Az előkészítésben 10 minisztériumot, 12 országos hatáskörű szervet és 11 tár­sadalmi szervezetet vonnak be. Az előkészületek során a világkiállítás „főpróba­ként’’ sok helyi és országos rendezvényt bonyolítanak le; Székesfehérváron vadászna­pokat és kiállítást. Budapes­ten pedig a IV. Magyar Va­dásznapokat tartják meg. A Magyar Ebtenyésztők Orszá­gos Egyesülete is kiállításo­kat, valamint vadászkutya- versenyeket rendez. Elkészültek és a kiállítá­sok nemzetközi irodája már jóváhagyta az 1971. évi ren­dezvény főbb szabályzatait, amelyek intézkednek a rész­vétel lehetőségeiről, valamint a bírálat és a díjazás mód­jairól. Igen érdekesen alakul a nemzetközi rendezvény programja. Egyebek között trófea, vadászfeswer, sport- hargászati. vadászati eszköz és kemping-bemutatót láthat majd a közönség és akiket érdekei. megtekinthetik a fotóművészeti, a könyv- és a vadászati bélyegki állítást. — Megrendezik a vadászati tu­dományos kutatók kongresz- ezusát, a természetvédelmi tudományos szdmpóziont és a halászati tudományos kuta­tók kongresszusát, a halá­szati tudományos ülésszakot Eminens Este tíz óra. Bordó kiskocsi óvatoskodik a főutcán. Elején akkora T-betü, hogy majd jel­billen. A volánnál a ta­nulóvezető mereven fi­gyeli az utat. Szeme szinte kiguvad. Mellette oktatója magyaráz. A jár­da szélén két csinos fia­tal lány a buszra vár. A kocsi fékez. Nem pon­tos még a megállás. Né­hány méterrel odábbra sikerül, ahol a lányok állnak. A gyakorlatlan vezető onnan invitálja az autóba a két csinibabát. Rövid tanakodás a le­ányzók között, majd lib­ben a mini és helyet foglalnak a hátsó ülésen. A kocsi bizonytalanul továbbindul. Ez már remekül megy a tanulóvezetőnek. Kár, hogy nem ebből kell vizs­gáznia. ) Bravúros nyomozás — Öltönyök a határban 17 évet kaptak a vagonfosztogatók A szerelvény indulásra várt Szolnokon a Zagyva híd közelében, amikor két kéz zajtalanul fejtette le az ólom­zárat az egyik vagonról. — Nyikorgás nélkül nyílt az ajtó és egy férfi eltűnt a vagonban. Ezután még há­rom alak bukkant elő a vasúti töltés mögül. Odaso­rakoztak az ajtó elé, ke­zükben zsákokat tartottak. A vagonból ruhaféleségek hul­lottak azokba. Alig néhány percig tartott a rakodás. — Helyére került az ajtó és a négy férfit elnyelte a sötét­ség Nem sokkal később a szerelvény elindult Debre­cen felé. Másnap reggel telefon csengett a BM Szolnok me­gyei Rendőrfőkapitányság ügyeletén: „A Szolnokról éj­félkor menesztett tehervonat egyik vagonját feltörték, és ismeretlen tettesek elloptak 66 férfi öltönyt, és 21 női pizsamát. A bűncselekmény feltehetően még Szolnokon történt.” Ennyi volt a rö­vid jelentés. Egy óra sem telt el, amikor a rendőrség hozzáfogott a nyomozáshoz, a tettesek kézrekerítéséhez. A lopásból éltek A legapróbb részletekre is kiterjedő nyomozás 48 órán belül eredménnyel járt. Az egyik maszek szabótól jelzés érkezett: Egy férfi öltönyt akar átalakíttatni ugyan­olyant, mint amilyent ellop­tak. A kuncsaft már nem mehetett vissza a lakására. Elfogták, és bár előbb taga­dott, később beadta a dere­kát, elismerte a lopást. Az első öltöny után hamarosan meglett a többi is. Az árkok átereszeiben, szalmazsák alatt az ágyban, hó alatt a ha­tárban találták meg Akad­tak, akik annyira biztosak voltak a dolgukban, hogy el sem dugták a ruhákat, ott lógtak a fogason. Meglettek a tettesek is: Rácz György, Burai Béla, Rácz Dezső, Raffael János, Holecska Géza, V. A. és Zs. F. kiskorúak. Valamennyien vasútállomás környéki lako­sok, Kisgyepiek, Egyiküknek sem volt állandó munkahe­lye. Feltehető tehát, hogy lo­pásból, vagy más bűncselek­mény elkövetéséből tartották fenn magukat. Rácz Györgynek, a főbű­nösnek különben nem első ilyen útja volt az, amikor az öltönyöket lopták. Valóság­gal rendszert csinált a va­gonok feltöréséből. Nappal megfigyelte, hová tolatják a teli vagonokat és este min­dig biztosra ment. Így lopott el 8, exportra készült vállra­akasztható női táskát. La­kásán eldugta, hogy majd amikor tiszta lesz a levegő eladja. Később meggondolta magát, összevagdosta a tás­kákat és eltüzelte. Legköze­lebb Zs. F.-el próbált sze­rencsét. Eltévesztették azon­ban a vagont, és ruhanemű helyett budafoki brandyt ta­láltak a kartonokban. Üres kézzel ekkor sem távoztak. Egy-egy karton italt vittek el. Szén helyett öltönyök a zsákokban Hazavittük — valotta Rácz György, alti nem találta biz­tonságosnak az ő lakását, és javasolta, hogy máshová vi­gyék a zsákmányt. ' A „véletlen” vagonfeltörés után elfej eltették, hogy fáz­nak, mert amikor Holecska Géza javasolta, hogy újráz­zanak, nem ellenkeztek. Ha már lúd, legyen kövér — gondolták, s valamennyien vittek zsákot. A sorsára ha­gyott vagon körül ekkor sem láttak senkit. Zavartalanul rakodhattak tehát és 58 öl­tönyt vittek el, — Azt javasoltam, hogy osszuk szét, sikkor nehezeb­ben találják meg. Még an­nak is adtunk, aki másod­szorra nem jött velünk, ne­hogy köpjön, — mondta Bu­rai; A tárgyalás során bár egymással ellentmondásba kerültek, cselekményüket be­ismerték. A csavargással, a semmittevéssel foglalkozó társaságnak tehát nem sike­rült ruhát szerezni. Azaz mégis. Igaz, nem műszálas öltönyöket, hanem egy kissé durvább szövetből készült csíkosat. A szolnoki járásbí­róság ugyanis a folytatóla­gosságot, valamint a nagy kárértéket — csaknem 70 ezer forint — figyelembe véve példás büntetéssel súj­totta a vagonfosztogatókat. A két fiatalkorút kivéve ösz- szesen 17 évi szabadságvesz­tés büntetést kaptak. Rácz György 4 és fél, Burai Béla 3 és fél, Rácz Dezső 4, Raf­fael János 3, Holecska Géza 2 évig elmélkedhet, hol és ki követte el a hibát. V. A. és Zs. F. 6, illetve 10 hónapi felfüggesztett szabadságvesz­tést kaptak. — mj — Burai felment, és 8 öltönyt, meg pizsamákat adott ki. Megjeleni a Fáklya legújabb száma Legközelebb Burai Béla volt a társ. Burai vállalta a vagon feltörését, A zsákmány három karton paprikakon- zerv volt. Egyre jobban be­lejöttek. Szinte megszokták már az esti „kiránduláso­kat”. így került sor arra a bizonyos február 15-i va­gonfosztogatásra, amikor 66 öltönyt, és 21 női pizsamát vittek el. — Fáztunk és mondtam a társaimnak, nem ártana egy kis szenet szerezni. Külön­ben mindig szénért indul­tunk, csakhát útközben nem tudtunk ellentállni a kísér­tésnek, — mondta a bíróság előtt Rácz Dezső. — Ott voltak nálam és onnan indultunk Buraival, meg Dezsővel szénért. Ami­kor odaértünk a vagonokhoz Burai megrántotta egyiknek az ajtaját, és kinyílt Nem volt azon semmilyen zár. — A Fáklya június 29-i szá­ma külön mellékletben közli Leonyid Brezsnyevnék, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának „A kommunis­ták egységének erősítéséért, az imperialistaellenes harc újabb fellendítéséért’’ és Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának „A testvérpártok egységének erősítése a nem­zetközi munkásosztály leg­alapvetőbb érdeke” címmel a kommunista és munkás­pártok júniusi nemzetközi értekezletén elhangzott fel­szólalását. Az olvasó a tartalmas és szép külsejű lapban Princz György a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok né­hány kérdéséről irt cikket. „A repülés bölcsője” cím­mel bemutatja a lap a Köz­ponti Aerodinamikai Inté­zetet, ahol a repülőgép mo­delleket, repülőgépeket pró­bálják ki. Olvashatunk az Eger—Moszkva barátságvonat útjáról, a Balti tengeren nyaralókról. OvljakuJi Movljanov: Csöpp... csöpp... csöpp... Az ablakban ültem, mikor hirtelen tavaszi zivatar támadt. Ügy esett — elnézést a banális kifejezésért —, mintha dézsából öntenék, s zavaros víz árasztott el mindent és mindenkit. — „Hadd essen, ilyen zuháré mindig jól jön” — gondoltam s örültem a bő csapadéknak, a bő termés előfu­tárának. örömöm azonban csupán addig tar­tott, míg a mennyezetről nem kezdett peregni a víz. összeszedtem minden edényt, ami csak volt a háznál, a csöppek alá raktam, aztán idegesen bámultam a tragédiát. Mikor a poha­rak, tálak, vödrök sorra megteltek vízzel, végre rádöbbentem, hogy va­lamit tenni kell, s a telefonhoz ug­rottam. — Házkezelőség? — Igen. Mi a baj? — A lakásomat-elöntötte a víz. — Hol lakik? — Szabadság sugárút 66. III. emelet... — Örülök, hogy megismerhettem. De most őszintén mondja meg: hogy az ördögbe ment fel a viz a harmadik emeletre? — Az égből csöpög. Érti, az égből... Csöpp... csöpp... csöpp... — Ahá, csak csöpög?! Tyű! Én meg már majd halálra rémültem... Szedje magát össze barátom, az eső majd el- áll és nem csöpög többé. _ Mégis jó lenne, ha valakit kikul­de ne, hogy kijavítsa a tetőt. — Kit küldjék? Senkit sem küldök. Talán lehet dolgozni nedves tetőn? És a munkabiztonság? Nem, én nem haj­szolom az embereimet... Nyáron ismét bátorkodtam felhívni a házkezelőséget. Eső már régen nem volt, itt az ideje hát, hogy a tetőt megjavítsák. — Ki beszél? — hallottam az isme­rős hangot. — Csak én vagyok a Szabadság su­gárút 66-ból. Emlékszik, megígérte, hogy kijavítják a tetőt. — Aaa, jónapot, jónapot! Emlék­szem, emlékszem. Micsodaaa, azt akar­ja. hogy embert küldjék?... Maga nem tudja felfogni, hogy ebben a hőség­ben nem lehet normálisan dolgozni. Azt képzeli, hogy az embereimnek két tartalékélete van? És ha napszúrást kapnak? Mit írnak elő a biztonsági uta­sítások, he? Megadóan tettem helyére a kagy­lót. Nincs más hátra, várni kell őszig. Igaza van, ez egy figyelmes házkezelő, nagyonis igaza van. Késő ősszel megint felhívtam a ház­kezelőséget. A hőség már elmúlt, te­hát senki nem kap hőgutát. Még az eső sem esett, egyszóval lehet a tetőn dolgozni a nyaktörés kockázata nélkül. A főnök azonnal megismerte a han­gomat. — Megint mondod a magadét! — mondta méltatlankodva. Nagyon un­tatsz már, testvér! Semmi sem fenye­get, de te csak szaladgálsz fűhöz-fá- hoz. Az ég — Allahnak hála —, tisz­ta, te meg egyre azt a bolond javítást sürgeted. Mikor tanuljuk már meg végre tisztelni az embert?! Beköszöntött a tél. Fehér hőpélyhek kergették egymást a levegőben. Én meg telefonáltam a házkezelőségnek. — A tetőt kellene megj... — kezd­tem. Egyből belémfojtotta a szót. Szörnyű hangon ripakodott rám.: — Te értelmetlen ember, nem tu­dod felfogni, hogy ilyen időben nem küldök embert a biztos halálba?! Sze­rinted lehet dolaozni a síkos tetőn? Hát a dolgozó biztonsága? Nem, fia­talember, veled ellentétben én szive­men viselem az embereim sorsát!... ...Csöpp... csöpp... csöpp... — a mennyezetről eleredtek a vízcseppek. összeszedtem minden edényt, amit csak találtam a házban, a csövvek alá raktam, aztán idegesen bámultam a tragédiát. Molnár Sándor fordítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom