Szolnok Megyei Néplap, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-29 / 177. szám

1966; jóHug 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 a Megalakult a Szolnok megyei Termelőszövetkezeti Tanács Megtanuljuk a gazdasági és politikai munkát kölcsönhatásában nézni Fél éve múlt, hogy megalakult a megyei álla­mi építőipari vállalatnál a huszonöt tagú pártbizott­ság. Ez alkalommal kerestük fel Dikó Miklós elv- társat, az építőipari pártbizottság titkárát a kérés­sel: Beszéljen eddigi ténykedésükről és foglalja ösz- sze a közeljövő főbb teendőit. A válasz így hangzik: A kormány rendelete alapján minden me­gyében meg kell ala­kítani a termelőszö­vetkezeti tanácsot. Me­gyénkben erre tegnap délelőtt a megyei ta­nács székházában ke­rült sor. A tsz tanács elnöke — a rendelet szerint — a megyei tanács mezőgazdaság­gal foglalkozó elnök- helyettese, 15 tagját pedig a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevezte ki. Nyíri Béla vb elnökhelyettes a tsz tanács elnöke üdvözöl­te az új szerv tagjait, átadta a 4 évre szóló megbízó leveleket, majd ismertette a tsz- I tanács feladatait. A termelőszövetkezeti tanács a megyei tanács végrehajtó bizottsága mel­lett, tanácsadó testületként fog működni. Feladata a termelőszövetkezetek irá­nyításának, a mezőgazda- sági termelés fejlesztésé­nek, a tsz-ek szervezeti életének és gazdálkodásá­nak elősegítése. A tagok kinevezésénél figyelembe vették, hogy a járások, vá­rosok közös gazdaságai arányos képviselethez jus­sanak. A tagok között tsz elnökök, főagronómusok, főállattenyésztők és köz­gazdász szakemberek van­nak. Nyíri elvtárs hangsú­lyozta, hogy a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága igényli az új szerv segítsé­gét, hasznos javaslatait és tanácsait, e testület kol­lektív bölcsességét. A tsz-tanács időnként megtárgyalja a termelőszö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesülését, s az alapsza­bály szerinti működését. Biztosítani kell, hogy a tsz-tagok sokoldalúan élje­nek jogaikkal és teljesít­sék kötelezettségeiket is. Kutatni kell azokat a módszereket, melyekkel egyszerűsíteni lehet a tsz- ek különböző fórumainak — vezetőségi ülés, közgyű­lés, bizottságok munkája — működését és érvényt szerezni az egyszemélyi fe­lelős vezetésnek. A tsz-tanács sokat tehet azért, hogy a szakemberek stabilizálódjanak a gazda­ságokban; Gondoskodni kell utánpótlásukról, to­vábbképzésükről, ismerjék meg a legfejlettebb kuta­tási eredményeket és szé­leskörűen alkalmazzák azokat; A tsz-tanács időnként elemezni fogja a közös gazdaságok termelését, a tervezési módszerek fej­lesztését, a pénz- és hitel- gazdálkodás, valamint az állami támogatás rendsze­rét. Felkarolja a tsz-ek szocialista brigádjainak versenyét és elősegíti a közös gazdaságok jogvé­delmét; Elemezni kell a jövede­lemelosztás módszereit, s ösztönözni á tagokat a magasabb hozamok eléré­„Válogatás 20 év magyar irodalmából 1945-1965“ címmel ajánló könyvecs­két adott ki 30 000 pél- j dányszámban Szekszárdon j a Tolna megyei Tanács könyvtára. A kiadvány — Csányi László író elősza­vával — az elmúlt két év­tized prózai, lírai, drámai színműveiből fog össze egy-egy csokorra valót. Közli mai írók, költők fényképeit és életrajzát is. tMTU sére, a gazdaság megala­pozására. A termelőszövetkezeti tanács tagjai igen aktívan vitatták meg a leendő fel­adataikat, s meghatározták a legközelebbi üléseik munkaprogramját. Többek javaslatára a szeptemberi ülésen például megvizsgál­ják a termelőszövetkezetek gépesítésének helyzetét, a gépjavítással, a munkagép­ellátással és a bérezéssel kapcsolatos kérdéseket. A Szolnok megyei tsz- tanács egyébként negyed­évenként — ha szükséges gyakrabban is — tartja ülését. Az előterjesztendő téma előkészítésében részt- vesznek a tanács erre ki­jelölt tagjai is. Távfűtés a budai A tabáni kertben, a Dó­zsa György szoborral szemben befejezték a bu­dai várpalota távfűtési hőközpontjának a szó szo­ros értelmében veszélyes földmunkáit. Az Árok ut­ca mentén, a hegyoldalban ugyanis a második világ­háború idején kisebb lő­szer-raktár volt, ahonnan most a tűzszerészek segít­ségével összesen 35 mázsa különböző robbanóanyagot távolítottak el. Megtisztí­tották tehát a területet a veszedelmes háborús „em­léktárgyaktól” és most megkezdték a hőközpont alapozását. Mintegy 40 — A pártbizottság alakí­tása mindenképpen hasznos volt, és szerencsésen páro­sult a műszaki vezetésben történt változással. Nagy segítségünkre volt a Köz­ponti Bizottság december 10-i határozata is. Eleinte kicsit többet is akartunk dolgozni, mint amennyit tulajdonképpen bírunk. Az­tán láttuk: a végrehajtó bizottság nyolc tagja és a pártbizottság tagjai gazda­ságilag olyan elfoglalt em­berek, hogy nagyon meg kell fontolnunk, mikor és miért vonjuk él őket a szakmai feladatuk teljesíté­sétől. várban méter hosszú, 15 méter széles betonépítmény lesz a hőközpont. A kelenföldi hőerőmű távfűtő vezeté­kén érkező 200 fokos forró víz hőenergiáját továbbít­ják majd ebből az épület­ből a várpalotába. A hő­központ épületét viszont építés után szinte teljesen betemetik. Oldalt és felül visszaterelik, elegyengetik és füvesítik a földet, s így a tabáni járókelők csak a hegyoldalba süllyesztett és néhány ajtóval, ablakkal ellátott kőburkolatos falat láthatnak majd az épület- bőL — Ehhez járult még a vállalatvezetés részéről egy olyan intézkedés. amely szerint „társadalmi munkát munkaidőben mindenki csak szabadsága terhére végezhet.” — Ez az intézkedés elég­gé nehezünkre esett. Olyan vonatkozásban azonban ml is támogattuk, hogy a munkafegyelem megszilár­dítását szolgálta. Tudjuk, voltak munkatársaink, akik azokat a mulasztásokat, amiket a gazdasági tevé­kenységükben elkövettek, többször a társadalmi el­foglaltságukra fogták. Köz­ben pedig kiderült, hogy a pártmunkát sem végez­ték el. Elvtársaink többsége azonban meggyőződéssel végzi a pártmunkát és épp ezért megtalálja az útját- módját annak, hogy szak­mai és politikai tevékeny­ségét megfelelően össze­kapcsolja. — A munkafegyelmet megszilárdító különböző in­tézkedéseknek, — melyeket Rédler elvtárs, a vállalat új igazgatója foganatosított — sok hasznos hatása van. A karcagi kórház építke­zésénél például, ahol eny­hén szólva sok volt a ki­fogásolni való, most jó ütemben halad a munka. A szolnoki MÁV kórház építkezésénél régi panasza volt a munkásoknak, hogy a szakvezetők nem hallgat­ják meg őket. A napokban éppen résztvettem ott egy termelési tanácskozáson, amelyen viszont már az építés szakmai vezetőivel együtt számolgatták; min­den percben, amelyet egy- egy munkás tétlenül tölt el. 1,07 forint termelési ér­téket veszítünk. Máshol is jó hallani az alapos elem­zéseket, s azt is, hogyan tesznek a munkások vál­lalásokat arra, hogy 70—80 órával előbbre hozzák egy- egy munka elvégzését. — A Tiszamenti Vegyi- művekben közös tanácsko­zást kezdeményeztünk a ta­vasszal az ottani párt vég­rehajtó bizottsággal. A kö­zös vitának sok hasznos eredménye volt. — Vállalatunk az első féléves tervét 110.8 száza­lékra teljesítette. Ez a mi körülményeink között jó eredmény, amiért ezúton is csak köszönetét mondha­tunk a vállalat szorgalmas dolgozóinak. Mindezek alap­ján mondhatom: az ered­ményekben benne van a pártbizottság munkája, tö­rekvése arrn, hogy közvet­lenebb. bensőségesebb kap­csolatunk legyen a munká­sokkal, ugyanakkor szót értsünk azokkal az építés- vezetőkkel, főépítésvezetők­kel. akiken a pártmunkából is sok minden múlik. — Vincze Béla főépítés­vezetőnk például többször azzal intézte el, ha egy-egy pártvezetőségi tag áthelye­zése miatt szót emeltünk nála, hogy joga van ehhez, hisz a munkáért ő egysze­mélyi felelősséggel tartozik. Most már vele is és több más szakmai vezetőnkkel is egyetértettünk abban, hogy a körültekintés, a pártbi­zottság vagy a végrehajtó bizottság véleményének meghallgatása soha sem csökkenti ezt az egyszemé­lyi felelősséget. Sőt segíti annak érvényesülését. — Azt említhetném te­hát, a pártbizottságunk fél éves működésének legna­gyobb eredményeként, hogy segítettük a jó munkaer­kölcs kialakulását. Közben a szakmai és pártvezetés egymáshoz is és főleg a legegyszerűbb dolgozókhoz is közelebb került. — Azt már bízvást mond­hatjuk, hogy a termeléssel kilábaltunk a hullámvölgy­ből. A politikai munkában is sok eredményünk van. Ezt azonban még megköze­lítőleg sem tartjuk elégnek. Erre a félévre kitűzött sok fontos feladatunk közűi egyet említenék, amit min­denképpen meg akarunk valósítani. Ez a politikai oktatás, amiről szinte azt kell mondani, hogy soha sem sikerült a vállalatnál. Ezt úgy akarjuk megszer­vezni, hogy valóban tanul­janak az emberek. Ezt pe­dig leginkább otthon, a la­kóhelyükön tudják megten­ni. Ezért tanácskoztunk már Jászberényben Bacsa Ferenc, Karcagon Kovács István elvtárssal a párt- bizottság titkárával, hogy se­gítsék a mi kommunistáink, a mi dolgozóink bevonását a pártoktatásba. Ezt sze­retnénk elérni Abonyban és más városokban, községek­ben is. — Külön törekvésünk, hogy a műszaki vezetők Is tanuljanak, vegyenek részt a pártoktatásban. Ez egyik biztosíték lehet arra. hogy a gazdasági és politikai munkát együtt, kölcsönha­tásában nézzék, nézzük mindannyian. S ez lehet egyik biztosítéka újabb gaz­dasági eredményeinknek. Szabadtéri múzeum A Nyírség, Rétköz, Me­zőség, Bereg, Tiszahát, Er­dőhát, és Ecsedi-láp — Szabolcs-Szatmár megyei tájak — múltjának jelleg­zetes építészeti remekeit, félezer évvel ezelőtt hasz­nált mezőgazdasági szer- r lámáit, lakás'''',-°ndezási tárgyait a sóstói évszáza­dos tölgyerdőben szabad­téri múzeumban helyezik el. A kedves, fehérre meszelt karcagi háznál — amelyikben Szeder Jenő bácsi lakik — aligha van még egy nyugalma­sabb, kényelmesebb fészek, mégis egy­hangú börtön már az idős nyugdíjas számára. Addig nem volt semmi baj, amíg az idős nyomdász, ha kedve szottyant rá, beballaghatott a városi nyomdába. A szám­űzetés azóta tart. amióta egy látogatás után taxi hozta haza a kis öreget, mert a visszaútra már nem maradt jártányi ereje. Attól kezdve úgy érzi, nem élet már — nyomda nélkül — az ő élete. A ház körül, a szőlőlugasos kertben soha sem tett-vett, mint a többi nyug - díjas. Ö nyomdász volt. Élete javát Buda­pesten élte le, 1942-ben jött Karcagra. A Tolnai Világlapja nyomdájában — ma az Egyetemi Nyomda — évtizedek meg­feszített munkájával két kis házacskára valót és egy csúnya ólommérgezést szer­zett magának. Mert a nyomdászok jól kerestek régen. Olyan jól, hogy a fizetés mellé csak úgy „prémiumként” járt a2 ólommérgezés; Jenő bácsiék a többszörös milliomos A közkatona Tolnai úr nyomdájában tizenkét szedő­géppel dolgozták kétszer akkora helyiség­ben, mint az ő szobája. Tizenkét üst ontotta az ólomgőzt. Csak a Horthy-bör- tönök levegője volt mérgezettebb annál, s Szeder Jenő nem egyszer volt lakója azoknak. Egy ízben, amikor elhagyta kényszerű „lakását”, a rendőrtiszt gúnyosan meg­kérdezte: — Na, mit visz, Szeder elvtárs? — Semmit — válaszolt ő. — Egyébként, ha mindenáron tudni akarja, lékeltesse meg a koponyám és nézzen bele. Ezután két évig rendőri felügyelet alatt állt. Nem volt könnyű a nyomdászoknak. Annak ellenére sem, hogy az egyik leg­erősebb szakszervezet az övék volt. Bizony nem egyszer előfordult, hogy a tulajdo­nosokkal vívott csatákból vesztesen kerül­tek ki. A napi munka kegyetlen tempója is sok áldozatot szedett soraikból. Mikor Jenő bácsi újonc nyomdász korában — úgy hatvan évvel ezelőtt — még kézzel írott kéziratok kerültek a nyomdába. A követelmény pedig magas volt. Óránként ötezer betű-leütés mellett aki száz sorban tíz hibánál többet csinált, az szedhette a sátorfáját — kirúgták. De sok jó szak­társ került abban az időben az elme­gyógyintézetbe — emlékezik Szeder bácsi. Az újságírók kéziratát elolvasni... Az orvosok hozzájuk képest rajzolt betűkkel írtak. Előfordult, hogy áthívatták a szer­kesztőségből a cikk íróját, aki hosszas silabizálás után még két kollégát hívott segítségül. Közös erővel azután megfejtet­ték, hogy mit is írt a szerző. Jenő bácsi azonban állta a kemény harcot, amely a kenyér megszerzéséért, meg az illegális munkában folyt, ötven- hét éve tagja a nyomdász szakszervezet­nek. Soha sem akart magasra kerülni Mindig szerényen, megbízhatóan dolgo­zott. Most, hetvenkilenc éves, galambősz fejjel is azt mondja: közkatona szerettem lenni» Bognár János Csatorna­epito „csigák" Törökszent­miklóson cu Tavaly szeptemberbe»» kezdte építeni a KPM Híd­építő Vállalat békéscsabai építésvezetősége az új csa­tornát a törökszentmiklósi Petőfi Sándor utcában. A körülbelül 400 méteres sza­kaszból július közepéig mindössze 60 méter csator­na készült el. Az arra járót siralmas látvány fogadja. Ősszel ki­ásták a többszáz méteres árkot, amely most beom­lott oldalakkal, s az alján térdig érő talajvízben fek­vő betoncsövekkel vár sor­sára. Mindenki látja: lel­kiismeretlen, hanyag mun­kát végeztek! (D 1964-ben körülbelül fél­millió forint termelési ér­téket kellett volna telje­síteni a kivitelező válla­latnak, az év végéig azon­ban 226 ezer forinttal el­maradt, de az elvégzett munkában is sok kifogásol­ni való akadt. Kilenc hó­napi ténykedésüknek csu­pán hatvan méteres kész és többszáz méter beom­lott, tönkrement és csak nagy költséggel helyreál­lítható csatornaszakasz az eredménye. A Szolnok megyei döntő- bizottság ezért több mint tizenegyezer forint kése­delmi és minőségi kötbér­rel sújtotta a KPM Hídépí­tő Vállalatot; A törökszentmiklósi csa­tornaépítésnek ez a ku­darca figyelmeztető példa; A város csatornázása több millió forintba kerül, ame­lyet községfejlesztési alap­ból és állami hitelből fi­nanszíroz a Megyei Beru­házási Iroda. Az egy-egy évre megszabott beruházá­si keret tehát nem vész el abban az esetben, ha azt nem használják fel. A KPM Hídépítő Válla­lat tavaly nem vállalta a csatornaépítést. A vállalat kapacitása a többszázmil­lió forintot kitevő létesít­mények építését is alighogy fedezte. Végül is a kijelö­lés után kénytelenek vol­tak az építést megkezdeni; A vállalat erejét meghala­dó munka kimenetele már a kezdés pillanatában sem volt kétséges. A megfele­lő irányító szakember és munkaerő hiányában a bé­késcsabai építésvezetőség felesleges tehernek érezte a rsatornaéoítést és csunán a látszat kedvéért szösz- mötöltek a Petőfi Sándor utcában. Az építésvezetőség ezen túlmenően alapvető hibát követett el, hogv többszáz méter hosszú árkot nvitott a tél elején, amelvnek be­fejezésére a loeb soványabb reményük sem volt. ül A csatornaéoíiést július 15-ével a KPM Hídépítő Vállalat szolnoki építésve­zetősége vette át. Az el­rontott munkát kijavíta­niuk nem lesz könnyű fel­adat. de máris örvendetes javulásnak voltunk szem­tanúi a napokban. Sütő László személyében megfelelő művezető került az éoítkezésre, ielentősen javult az anyagellátás és a munkások helyzete is. Tóth Sándor körzeti éní- tésvezető küelentette. hogy a szolnoki Zaevva híd épí­tésének hefeiezése után — ami körülbelül augusztus végére várható — nagyobb erőt osooortosO Törökszent- mik'ósra. s akkor számítá­sa szerint he+pnként majd 30—40 méter hosszú csa­tornát készítenek. — M *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom