Szolnok Megyei Néplap, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-12 / 60. szám

1984. március 12, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Nlonfenartre y ibolya Szülők, nevelők lómmá Nem írom alá...! Öra előtt a jászberényi zeneiskola társalgójában Lear és Hamlet ma *s élnek. A nagy klasszikus tragédiák alapvető erkölcsi problémái más viszonyok között, a mi társadalmunk­ban is jelentkeznek. Oly vi­lágos párhuzamok vonha­tók, hogy a Szigligeti Szín­ház következő bemutatója a Hamletnek nincs igaza című dráma lesz. Élnek a klasszikus drámák hősei, csak nem királyok, hanem mindennapi, dolgozó embe­rek. De mit mondhatunk a könnyű műfajok hőseiről, különösen az operettről? Hol vannak a grófok és bárók és hol a művészek régi bohémvilága? Hogy hol vannak, azt még meg lehetne mondani. A színház idei műsortervében is sze­repel egy volt arisztokrata élete (Fogad 3-tól 5-ig), de természetesen más körül­mények között. Mégis, a mulatságos, he­SZERKESZTOSEG OLVASÓINK ÍRJÁK NEM CSAK KÖTELESSÉG POSTÁJÁBÓL Egy hete történt Szolno­kon. A vegyiművek felől érkező buszra szálltam fel. Olyan zsúfolt volt, hogy nem lehetett az ajtót be­csukni. A GA 52—76 rend­számú autóbusz vezetője a lépcsőn álló fiatal nőt és férfit leszállította. Erre az utasok felháborodva tilta­koztak. Pedig a gépkocsi- vezető csak a kötelességét teljesítette. Ügy érzem, ez annál kicsit több is volt, hiszen esetleges balesetet akadályozott meg ezzel. Ifj. Csivó István Tiszavárkony ..HEGEDÜLNEK, SZÉPEN MUZSIKÁLNÁK...« Jászboldogházán március 5-én a KISZ hatszoros VIT-díjas Közpon­ti Művészegyütte­sének Rajkó-zene­kara, énekes és táncos szólistái műsort adtak a Petőfi Művelődési Házban, A zsúfolásig megtelt teremben nagy ikert aratott az előadott Bihari verbunkos és Liszt Magyar rapszódiá­ja. Majd Molnár Júlia és Kiss Etel­ka énekesek ma­gyarnótákat adtak elő. Felléptek az együttes fiatal tán­cosai, a külföldön is sikert aratott „Üveges és cigány­tánc” című tánc­kompozícióval. A jól összeállí­tott, sikeres mű­sorra sokáig emlé­kezni fognak köz­ségünk lakói. Velkei Árpád ' Abádszalók A CIKKBEN SZÓVÁTETT TÉMA ÉRDEKELTE AZ OLVASÓKAT Az 1964. március 1-én közölt „Érzékenység” eí- mű cikk, mely válasz levelemre, jó érzéssel töltött eL Ügy látszik, nemcsak a cikk íróját gondolkoztatta el egy kicsit, hanem a szülőket is a felvetett prob­léma. Kalydy Sándor Szandaszöllős SZERKESZTŐI ÜZENETEK ülés Károly, Törökszent- miklús: Javasoljuk, hogy só­gorának felesége panaszával forduljon — a városi-járási ügyészséghez, hivatalos órák alatt. Szalay László, Szolnok: Jog­tanácsosunk szerint is a vál­lalat által megállapított gáz­kályha ára és a jogos ár kö­zött különbség van. A vissza­térítést, ha személyesen a vállalat irodájában elintézni nem tudja, jelentse azt a szolnoki járásbíróságon, ahol minden hét csütörtökén pa­nasznapot tartanak. Pásztor Ferenc, Kunszen»- mártou: Leveléből kiderül, hogy az állami gazdaságban szivattyúgépészként dolgozik váltott műszakban. így nem végez egymás utáni rendsze­res éjszakai munkát, — tehát bérpótlék nem jár, hiszen a megfelelő pihenőidő biztosí­tott. Ha ezt mégis megígérte a gazdaság igazgatója, és nem teljesítette, — forduljon az egyeztető bizottsághoz. Polgár János, Jászfelső- szentgyörgy: Az SZTK rok­kantsági nyugdíjat is csak tíz évi folyamatos szolgálati vi­szony után adhat. Perge Jánosné, Tiszaroff: Ügy találtuk, hogy az ön ál­tal vállalt napraforgó terüle­tet is az iskolások kapálták meg. Jogos így a nekik kifi­zetett pénz. Ha tanúkkal tud­ja igazát bizonyítani, termé­szetesen megkapja a megfe­lelő munkadíjat. Jakus János, Bánhalma: A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat szolnoki üzemének vezetője elmondta, hogy az összesítőket minden hó 10-ig elküldik. Ennek alapján kap­ják meg a tejkezelők is fize­tésüket. Késlekedés csak té­vedés miatt történhetett. Kor­pa kérelmét a terményforgal­mi vállalatnál lehet rekla­málni. Király Lajos, Kengyel: Pa­naszával kérjük, forduljon a járási tanács mezőgazdasági osztályához. Ha itt ügyét nem intézik el, keresse fel a Ter­melőszövetkezeti Tanács me­gyei irodáját. Ez a termelő-’ szövetkezetek és a szövetke­zeti gazdák jogvédő szerve. Agócs István, Üjszász: A bírói Ítélet számát közölje a Termelőszövetkezeti Tanács megyei irodájával. PANASZOK. INTÉZKEDÉSEK MIKOR SEPER A KÉMÉNYSEPRŐ? Ifjú Bajzáli Jenő tisza- jeoői olvasónk panaszolta, hogy hónapok óta nem volt kéményseprő náluk. A sérelmet jogosnak ta­lálta a Szolnok megyei Kéményseprő Vállalat és intézkedett. Közölték, hogy 1964. január 1-én vették át a Fest megyei Kémény­seprő Vállalattól Tiszajenő területét. Januárban beteg volt dolgozójuk, így csak februárban történt meg a kéményseprés. KISKIRÁLY A SZÉNTELEPEN Halász Jenő tiszajenői olvasónk levelében ír H, M.-röl, a helyi TÜZÉP-te- lep vezetőjéről, aki nem az előjegyzés sorrendjében ad­ja ki a szenet, és azt rossz minőségűvel keveri. Olvasónk levelét továb­bítottuk a MESZÖV-höz. A fennálló rendelkezések ér­telmében a jó minőségű szenet gyengébb minőségű­vel kell keverni, A telep­vezető magatartását felül­vizsgálják. Ha kell, a szük­séges felelősségrevonást a halmozzák. JOGOS VAGY NEM JOGOS? „Köteles-e kiadni szom­bat 12 órától vasárnap 24 óráig a besenyszögi autó- buszjárat kalauznője heti- [ jegyet? Szerinte nem. A j hetijegy hátoldalán pedig azt olvashatjuk, hogy ; igen” — írja levelében i Danyi Imre besenyszögi olvasónk. „A forduló állomáson 5—10 percig tartózkodó kalauz bérletjegyet nem adhat ki, mert a fennálló idő menetlevélírásra, me­netjegykiadásra, stb kell. A bérletjegyet utazónk a hét bármely napján, uta­zás közben vegye meg” — válaszolta Ozsváth József állomásfőnök. NEM FIZETTÉK KI A TÜLÓRAT Nagy Józsefné cserke- szöllői olvasónk egy ideig cukrászdái eladóként dol­gozott a helyi fmsz-nél. A szombati és vasárnapi for­galom zavartalan lebonyo­lítása érdekében ő is, mint munkatársa túlórázott. így volt ez egész nyáron, de a jogosan járó tűlóradíjat a helyi fmsz nem fizette ki neki, csak kolléganőjének. Olvasónk ügyét az fmsz- ek járási központjához, Kunszentmártonba továb­bítottuk. Közölték, hogy Nagy Józsefné sérelmét bíróságon megtárgyalták. A bírósági határozatról a cserkeszöllői fmsz igazga­tóságának elnökét nem ér­tesítették. így a bírósági határozatnak megfelelő in­tézkedések a mai napig nem történhettek meg. lyenként érzelmes történet és a behízelgő zene mind­máig fenntartja az operett népszerűségét. Kálmán Im­re operettje, a Montmartrei ibolya is kellemes, könnyű szórakozást nyújt a közön­ségnek. Igaz ugyan, hogy a mai zene is egészen más-.. Folytathatnánk, de mindig ugyanahhoz a kérdéshez jutnánk vissza: hogyan le­het mégis élvezetes a mai embernek? A fiatal rende­ző, Bor József korszerű hangvételű előadással igye­kezett a mai modern néző S2ámára élvezhetőbbé tenni a régi műfajt. A műfajjal együtt kialakult hagyomá­nyos harsogó játékstílust mindenben egyszerűsítette. Elkerülte az éles poentíro- zást, a tréfás „bemondá­sok” erős megjátszását és a szentimentális jelenetek szívfacsaró szenvelgését. Helyettük sok finom hu­mort alkalmazott (például a karének az első felvonás­ban) és mértéktartó helyi aktualizálást (utalások a Lear előadásra). Helyenként talán túl visszafogottá vált így a játékmodor, mégis, többet nyert vele a közön­ség, mintha engedett volna elavult hagyományokat ér­vényesülni. Néhol azonban — különösen az első felvo­nás vontatottságában —úgy éreztük, hogy túlzásba vitte a mérsékletet, feledve, hogy az operett mégis csak ope­rett, s e könnyű műfaj bi­zonyos túlzott könnyedsé­gét nem írhatja a néző a színház rovására. Violetta szerepében Ko­vács Iby, a színház vendég- művésze, ezúttal nem köny- nyű feladatot kapott, hiszen a nagyvilági ragyogás he­lyett a virágáruslány sze- • rény szerepében kellett tün­dökölnie. A szerényigényű belépő után fokozatosan fejlődve énekben is, játék­ban is, csak a harmadik felvonásban talált igazán magára. Csizmadia László bizonyos indiszponáltsággal énekelt a bemutatón Raoul szerepében, úgy érezzük azonban, hogy ennek felol­dódásával a további előadá­sokon többet fog nyújtani. A három bohém közül Gálfy László játéka volt a legelevenebb, ifj. Tatár Endre a maga kevesebb le­hetőséget adó szerepét nem tudta eléggé érdekessé for­málni. Berta Erzsi a tánc­számokkal közvetlen kap­csolatos jelenetekben volt a legjobb Ninon szerepében. Varga D. József vendégmű­vészt mint régi kedvencét, megérdemelt elismeréssel fogadta a közönség. Ügy éreztük azonban, hogy nála éppen fordítva volt, mint Kovács Ibynél: az első fel­vonásban volt legjobb tar­tásé a játéka, a későbbiek­ben egyre nagyobb elfogó­dottság volt érezhető nála. Néhány kedves jelenete azonban sokáig emlékezetes marad. Halász László jó indítás­sal s végig érdekesen ját­szotta a hadügyminisztert. Győző László Rotschild bá­rója kifogástalan volt. Be- nyovszky Béla jó, de kissé szokványos régi színigazga­tót alakított. Tatár Endre, Berta András és Szabolcsi József jók voltak a kisebb szerepekben. Hegedős Györgyi koreo­gráfiája az egész előadás szellemének megfelelően finom mérséklettel oldotta meg a táncos jeleneteket. Fehér Miklós díszletei jók voltak, de a harmadik fel­vonásban jó lett volna több eredetiség. Vágó Nellynek talán nem volt meg a kellő lehetősége a szükséges jel­mezekhez — a bohémta­nyán túlzás volt a sok folt, s mégis elegánsabbak vol­tak ugyanazok a szereplők itt, mint frakkba bújva a j harmadik felvonásban. Mindent összevetve: az előadás kellemes, könnyű szórakozást nyújt, talán a hanganyag az, amin legin­kább kellene javítani. Lőrinc Lóránt! A minap dolgozatot javítottunk a gimnázium első osztályában és azzal bocsájtottam el a gyereke­ket, hogy — mint rendesen — írassák odahaza alá a szüleikkel a dolgozatfüze­tet, hogy a szülő tudomá­sul vegye az érdemjegyet. Másnap megnéztem, vég­rehajtották-e az utasítást? Minden tanuló rendben aláíratta, csak egy kislány •— nevezzük Marikának — lapult csendben a pad- ban. Kérdő szavamra, vajon miért nem íratta alá a dol­gozatot, ezt válaszolta: — Nem mertem otthon megmutatni. Az órán nem feszegettem a kérdést, de az óra után beszélgetésnél kiderült, hogy Marikát mindig na­gyon megverik szülei, hogy­ha elégtelen osztályzatot visz haza. A veréstől való félelem olyan reakciót vál­tott ki benne, ami odaveze­tett, hogy ma már „böl­csen” . elhallgatja szülei előtt a gyengébb osztályza­tot, valóban nem meri ott­hon közölni feleleteinek, dolgozatainak érdemjegyét, inkább hazudik... Nem Marika felmentése ügyében íródtak ezek a so­rok, hiszen a hazugságra, a szülő félrevezetésére nincs és nem is lehet felmentés. Érdemes lenne azonban utána nézni, hogyan jutott el, ez az egyébként rendes kislány addig, hogy füllen­téssel leplezze hanyagságát. Ugyancsak egy felspbb osztályba járó tanuló édes­apja jelentette ki — fia elégtelen osztályzata láttán —: „ezt én nem írom alá!” Egy másik kislány arról panaszkodott, hogy felvet­ték ugyan az iskolai KISZ szervezetbe, de édesapja nem ad neki annyi pénzt, hogy megcsináltathassa ’a KISZ tagsági könyvhöz szükséges fényképet... A felsorolt példák arra engednek következtet­ni, hogy otthon, a szülői házban nincs mindig rend a gyermekek nevelése kö­rül. Ez alkalommal eltekin­tünk a nagyobb horderejű — és sajnos, gyakran ko­moly válságot, megrázkód­tatást okozó — ellentmon­dások elemzésétől (ki ne­velje a gyereket, az Iskola és a szülői ház közötti kü­lönbségek a gyermek neve­lésében, nem egyszer ellen­tétes ideológiai, világnézeti nevelés stb.), s csak a lát­szólag apró, szinte minden­napos „összezördülésekről” írunk. A gyermek — különösen ha már iskolába is jár — több hatásnak is ki van téve. Ezek közül a két leg­fontosabb a szülői ház és az iskola hatása. Ez érthe­tő is, hiszen az iskolában 6—8 órát — néha többet is — tölt a tanuló, de azt sem lehet tagadni — és ez így helyes —, hogy a szülői háznak is nagy nevelőhatá­sa van a gyermekre. Nincs is ott baj, ahol a két nevelési hatás jól ki­egészíti egymást. A problé­mák ott kezdődnek, mikor a szülői ház és az iskola nem találja meg a harmo­nikus, közös utat. Azt* melynek megjárása helye­sen nevelt, egészséges gon­dolkodású ifjúságot ered­ményezne. E cikk bevezetőjében fel­sorolt példák olyan csalá­dokban találhatók, ahol a szülők nem minden esetben ismerik fel azt a tényt, hogy a szocialista gyer­meknevelés követelményei és törvényei éppen úgy vo­natkoznak a szülőkre is* mint az iskolára. Egyáltalán nem helytálló az a vélemény* miszerint „ ... az iskola ne­velje csak a gyermekemet reggel 8-tól délután 2-ig* aztán majd én döntöm el* hogyan nevelem tovább”. Minden természetellenes jelenségnek van valami hát­tere, s hogy azt megtalál­juk, gyakran igen alapos nyomozó munkát kell a ne­velőnek — de a sz''iőknS^- is — folytatniok. Az iskola nevelőmunká­ját állami törvények, min­den nevelőre kötelező do­kumentumok . irányítják. Ebből következik, hogy az iskola bizonyos dolgokat megkövetel a tanu­lóktól. Az általános tapasz­talat az, hogy ezeket a kö­vetelményeket a tanulók óriási többsége erejének, tehetségének megfelelően maximálisan szeretné telje­síteni. Azonban csak akkor lepődik meg igazán, mikor azt látja, hogy a szülők ré­széről nem kapja meg a szükséges támogatást. Ne értsük félre a dolgot, az iskola nem kíván lehe­tetlent. Mindössze annyit, hogy a szülői ház ne gátol­ja, hanem segítse az iskola felelősségteljes munkáját. Hogyan? — Elsősorban úgy, hogy kísérje figyelem­mel gyermekének iskolai munkáját — sajnos, a szü­lői értekezleteken éppen az érdekelt szülők nem szok­tak megjelenni —• s ne hozzon olyan döntéseket, melyek- homlokegyenest el­lenkeznek az iskola — egyébként helyes — intéz­kedéseivel. Mindennapi nyelvre lefordítva: ne pofozzuk fél a gyermeket egy-egy elég­telen láttán —, hiszen azt már úgy is nehéz lenne ki­nyomozni, mi volt előbb: a pofon, vagy a füllentés — s ha az iskola szabályai sze­rint a szülő köteles tu­domásul venni fia eredmé-' nyét, írja is azt alá az el­lenőrző könyvecskében, s ne hozza a tanulót kellemetlen helyzetbe az iskola, de el­sősorban osztálytársai előtt. Ehelyett higgadt, okos szülői szóval próbáljon szót érteni á fiatal, de már reá­lisan mérlegelő emberpa­lántával. Molnár Sándor Hol lesznek március 15-i ünnepségek ? Az 1848-as forradalom 116. évfordulója alkalmá­ból Szolnokon is több he­lyen tartanak megemléke­zést. Március 14-én, szombaton 16 órakor a Haza­fias Népfront városi bi­zottsága és a KISZ városi VB a Ságvári Endre Mű­velődési Ház színháztermé­ben emlékünnepséget ren­dez, amelyen beszédet mond Tímár Gyula elv­társ, a KISZ városi VB első titkára, valamint Rác? Gyula elvtárs, a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnöke. Utána kultúr­műsor lesz, majd este 10 óráig tánc. Vasárnap, március 15-én reggel 9 órától lesznek ko­szorúzás! ünnepségek. A városi tanács falán lévő Kossuth-emléktáblát a ve­gyiművek fiataljai, az Üt- törőház Petőfi-emléktáblá- ját a városi úttörő-elnök-. , ség, a Szabadság-szobrot Timár Gyula elvtárs, a művésztelep Damjanich- szobrát pedig a Hazafias Népfront városi bizottsága koszorúzza meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom