Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Vita az értelmiség fejlődéséről a 18. században (Á. Rényi Zsuzsa) 154

beszámoló 155 értelmiség felekezeti, anyanyelvi és társadalmi szintek szerinti megoszlása? Mit jelentett a színvonalemelkedés a tanárok, illetve a tanítók szintjén? Hogyan változott az értelmiség megoszlása a különböző oktatási szinteken? Mennyiben volt javulás társadalmi elismerésükben? Milyen szerepe volt ennek az értelmiségnek a politikában? ) IV. Mi volt a hazai értelmiség helye az európai értelmiségen belül? (Alkérdések: A külföldi egyetemeken folytatott tanulmányok (mint közvetlen nemzetközi kapcsolatok) jelentősége. Milyen volt az egykorú értelmiség tudományos színvonala? Mennyiben tudtak betagolódni a magyar értelmiségiek a nemzetközi tudományos életbe? Milyen volt az európai „perifériák" értelmisége és a legfejlettebb nyugat-európai „fennsík" szellemi életének viszonya? Mit jelentett a hazai értelmiség számára a fejlettebb példa ismerete?) Az eszmecsere az értelmiség létszámnövekedését és funkcióváltozását előidéző szükségletekről kezdődött meg. Hajagos Ferenc felszólalásában a demográfiai robbanás jelentőségéről beszélt, s ennek, valamint a békés fejlődésnek tulajdonította, hogy több idő jutott a művelődésre. Diószegi István a demográfiai helyzettel kapcsolatban a járványokról és a csecsemőhalandóság alakulásáról érdeklődött a korszak kutatóitól. Karasszon Dénes hozzászólásában a járványok jelentőségét hangsúlyozta, melyet a történészek nem vesznek kellően figyelembe. Rámutatott, hogy a pestis megfékezése pl. konkrét egészségügyi intézkedések eredménye volt. Megkérdezte, hogy hogyan látják a kutatók az orvosértelmiség szerepét s a materialista gondolkodás térhódítására gyakorolt befolyásukat. A feltett kérdésekre válaszul H. Balázs Éva az értelmiség városhoz kötődésének jelenségét emelte ki. A legfejlettebb európai területeken a városok számának növekedése és az értelmiség arányának emelkedése között szoros összefüggés van. Ugy vélte, aligha fogadható el Itáliának a perifériákhoz utalása. Megállapította, hogy az itáliai, németalföldi és angol területeken a városi lakosság és ebből adódóan az értelmiség arányszáma magas volt. Utalt arra, hogy a demográfiai eredmények és a járványok megfékezésében elért sikerek részben az orvostudomány fejlődéséből, részben azonban a táplálkozás javulásából adódtak. A megfelelő táplálkozás és az éhínségek ritkulása például nagymértékben hozzájárult a pestis csökkenéséhez. Antall József egyetértett azzal, hogy a táplálkozásnak nagy szerepe volt a szervezet ellenállóképességének növelésében, de a járványok megfékezése elsősorban mégis prevenciót igényel. Felhívta a figyelmet arra a történetileg jelentős tényre, hogy a járványok csökkenését a török visszahúzódása és a Közel-Kelettel való kapcsolat leszűkülése is elősegítette. Az állam közegészségügyi szervező tevékenységét európai jelentőségűnek tartja. Ezeknek az intézkedéseknek, vagyis a megelőzésnek a története tartozik a kérdés egyik feléhez, míg a gyógyítás története (a védőoltás feltalálása, a csecsemőhalandóság kérdése) a tudománytörténethez tartozik és a kérdés másik felét alkotja. Kosáry Domokos elmondotta: a demográfiai növekedés számbavételén túl a gazdasági háttér egészét kell figyelembe venni. Az állami közegészségügyi intézkedésekről szólva rámutatott, hogy a Habsburg-állam már a század első felében is hozott ilyeneket. Rendelet kötelezte a megyéket arra, hogy tisztiorvosokat tartsanak. Egyetért Karasszon