Századok – 1876

SALAMON FERENCZ: A magyar hadi történethez a vezérek korában - II. 765

SALAMON FERENCZTóii. 813 lések nagyban is történtek. Olaszországba nem mentek egész erővel, mielőtt a sereg egy nagy része egy kémlő hadjáraton nem fordûlt meg felső Olaszországban ; hasonlót tettek, úgy látszik, Németországon is. Világos az is, hogy az Eckehard krónikájában leírt magyar had, mely Sz.-Grál kolostoránál megpihen, egy na­gyobb kémlő csapat volt, mely a pihenés alatt is, kisebb csapatok által bejáratta a szomszéd vidék minden hegyét, völgyét és rejte­két. Mielőtt a hazába bevándoroltak, ismerték földjét és népeit. Az Arnulf segítségére tett hadjáratuk, úgy látszik, megelőzte a bevándorlást. E részben is el lehet mondanunk, hogy a mit a magyarok kicsinyben tettek, azt tették nagyban, és viszont. Az előőrsi szolgálatban és csatározásokban a nyíl elő­nyösebb fegyver volt az akkori többinél. Ha fölteszszük, hogy az ellenfélnek is voltak előőrsei, azok a részletes harczokban meg nem állhattak, ha hasonló ügyes íjászaik nem voltak. Egy íjász három-négy embernek egyedül megfelelt, ha ezek másféle fegy­verekkel akartak közel férni hozzá. Mert egyik jellemző előnye volt eme fegyvernek a lövés gyorsasága. Ezen előnynek köszönte, hogy mikor már a puska átalánossá lett is, a XVII-dik század végén, a török seregben még mindig sok volt az íjász. Azonban a nyíl maga, bármily sokoldalú használhatóságot tulajdonítunk neki, még kevésbbé döntötte volna el egymaga végkép az ütközeteket, mint ma a puskás csatározás. A harcz kétségkívül a magyaroknál is, mint újabb időben, három részből állott : előkészítésből, eldöntésből és üldözésből. A távoli fegyve­rek csak előkészítik a csatát, a közeli fegyverek döntik azt el, s erélyes üldözésben is ezek a hatályosak. Hogy a magyarok nemcsak elő tudták készítni, hanem el­dönteni is a csatákat, s az üldözés erélyében felül is múlták a többi népeket, azt csatáik története és egy részben a byzanti Taktikák is tanúsítják. Ezért ád Leo császár nemcsak nyilat a kezökbe, hanem kopját a hátukra és kardot az övükre. Különben, ha soha be nem vágva az ellenség sorai közé, soha sem tartják vala szüksé­gesnek eldönteni az ütközetet s üldözés által teljessé tenni a győzedelmet, akkor kópja ós kard egészen fölösleges teher lett volna rajtok. Századok. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom