Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-09-11 / 36. szám
1978. szeptember 11. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 Küzdelem a viaszmoly ellen A nagy viaszmoly (Galleria mellonella) és a kis viaszmoly (Achroca griaalla) egyaránt nagy veazélyt jelent a méhek számára. Kártevésük elhanyagolt méhesben óriási méretet ült, áe pusztítanak a kazelt méhcsaládokban is, ha gyenge, anyátlan családot tűrnek meg. Főleg a bábinges és a virágporos lépeket kedvelik. Többféle módon lehet védekezni ellenük. Üres, jól záró kaptárban tartjuk a méhektől elvett lépeket. Alkalmasak erre az egymásra rakott máskamra fiókok Is. Az a fontos, hogy pontosan zárjanak. A repedéseket méhszurokkal (propolisszal) tümftsükl A felső keretléceken egy konzervesdnbozban ként égetgnk. Egy NB kaptárhoz 2,5—3 dkg szükséges. A kénezést tavasztól őszig kéthetenként ismételni kall. Vigyázat! Tűzés mérgezésveszély! Még biztosabb a fóliazsékos lépvédelem. Erre magamtól jöttem rá, és több próbám eredménnyel járt. Egy méhész, akinek elmondtam, szintén sikeresen védi vele a lápéit. A nylon zsákba ügy dugtam a kereteket egymás mellé, hogy ne sérthessék egymást. Egy kénszalagot elégettem a zsák szájában. Az égetéskor keletkezett gáz a zsákot teljesen megtöltötte. A szájat kétszeresen bekötöttem. Kénezni többször nem szükséges. mivel a gáz nem tud eltávozni, vagy csak Igen lassan, és a moly sem férhet kívülről a lépekhez. Nyitott mézeslépet nem szabad kinézni, mivel a mézben méreg (kénsav) képződik. A lépeket a kaptárba adáe alőtt alaposan szellőztessük. Csak téli (28 C fok alatti) hidegben véd a kerettarté rács. A lápét hűvös, világos halyen, egymástól kb. 5 cinre kell felfüggeszteni. Az anyha Idő beálltakor más módssarről kell gondoskod ni. Gyönge családok fészkét annyi lépre szűkítsük, ahányat a család gondozni tud. Tartsunk erős, egészséges családot, mart csak az tudja rendben tartani lépkészletét. Lépdarabokat, törmeléket ne hagyjunk szanaszét, hanem gombócokba gyárjnk össze) A kaptárak alját tartsuk tisztán (ne bízzuk a méhekre a tisztogatást.) A szemét a viaszmoly tanyája lehet. A kaptárak réseit tömjük el, különösen ha a méhek nem férnek hozzájuk. A szélső keretet ne szorítsak n kaptár fnláhos, illetvB a választóhoz, hogy a méhek gondozhassák. A régi lépeket selejtezzük, cseréljük. Ez a fertőző betegségek ellen Is igen fontos. A mülépet és a kiolvasztott viaszt nem szükzéges védeni.' A fiasitásra még nem használt lépeket is alig. Akik akác ntén nem vándorolnak, nagyrészt átszedik a fölösleges lépeket (mézkamrát). Mindenki fél gondolja meg, melyik módszer mellett döntsön, hogy lépei épségben maradjanak. Bodnár Péter pótoljuk a hiányzó táplálékot Tovább folytatják a méhcsaládok készleteinek kiegészítését. A serkentő etetést lehetőleg szeptember 10-ig, de legkésőbb 15-ig fejezzük be. Lapunk hasábjain ismertettük olvasóinkkal azt, hogy a cukrot nemcsak cnkarszörp formájában kínálhatjuk melleinknek 2:3 arányban (2 liter vízre 3 kg cukor) különböző etetőkben, hanem oldó etetők segítségével is. Ennek az az előnye, hogy a nap bármelyik órájában adhatjuk, anélkül, hogy rablást idéznénk elő. Tehát öt literes uborkás üvegbe öntünk három liter vizet, melybe három kg durva kristálycukrot szórunk. Az üveg száját átkötjük 0,29 mm átmérőjű bronz- vagy rézrostá val. A cukrot nem keverjük a Vízbe! Az így Sllátott etetőt az üres mézkamra felett fordítjuk, miközben azt figyeljük, hogy nem tapadt-e a cukor az etető aljára. Ha igen, akkor az etetőt ide-oda rázzuk, hogy a fenékhez tapadt cukor elváljon. Ezután ez etetőt e méhcsalád kereteire helyezzük, hogy a méhek az etető peremének egész területén szívhassák az édes folyadékot. Előzőleg azonban az etető alá két darab tél, illetve egy cm vastagságú lécet helyezünk, melyre' azt ráteszszük. Ima a méhek minden ingerlés nélkül lassacskán szívják a feloldott, de ki nem folyó cukoroldatot. Egy erős család я beadott mennyiséget huszonnégy óra alatt felszívja. Az ilyen etetésnek az le előnyi, hogy nem kell a vizet melegíteni, a cukrot keveréssel oldani, tehát időmegtakaritást jelent. A méhcsaládokat figyelni kell, hogy nem keletkS- zett-e rablás, annak daéára, hogy a kljárényílásokat még az etetés megkezdése előtt leszűkítettük. Különösen korán reggel vagy késő este figyeljük a méheket, amikor a családok repüléseiket beszüntették. A megtámadott család kijáró nyílásán nagy a sürgésforgás. Ezért a nyílást egy cm szélességre szűkítsük le. Ezenkívül takarjuk be a kaptár elejét és oldalait sűrű leveles gályákkal. Kevésbé takarjak a szomszédos családok kaptárait is. Az etetést a megtámadott családoknál átmenetileg beszüntetjük. A családokat mérsékelten takarjuk, hogy a cukorszörp felszedése és feldolgozása közben keletkezett hő ne illanjon el. Ugyanis a felszedett cukor feldolgozásakor a melleknek a melegre szükségük van. Svancer Latos Méhésztanya Fotó: —dek A fegyver ismerete és kezelése hadászat glőtt Ismernünk kell annak a fegyvernek a kezelését, amellyel vadászni fogunk. Elsősorban saját testi épségünk miatt kell meggyőződnünk arról, hogy a fegyver csöveit kipróbálta-e a hatóság? Ennek érdekében az alábbiakat kell, Illetve szükséges betartani: A fegyver megtöltésekor embertársainktól okvetlenül forduljunk el. Ha a tölténynek a tölténykamrába való becsúsztatásával végeztünk, az összecsukásnál a fegyver csöveit az égbolt felé tartsuk. Gyakran látjuk, hogy a betöltés után az összecsukásnál a fegyver csövét a föld felé fordítják. Ez nem helyes, mert ha esetleg elsül, a sörét a földön lévő kövekről megcsúszva Irányváltoztatást kap és súlyos sebesülést okozhat a puska tulajdonosának. A vadászterületen a töltött fegyvert vállon visszük. Sohasem szabad vállra akasztva úgy vinni, hogy azonban még nem jglentl a va leiejtését, csak sebzését, amit a legkisebb százalékra kell leszorítani. A jő lövés titka a puska működésének tökéletes ismerete, megszokása. A jó lövés biztonsága megkívánja, hogy a vadász tudjon távolságot becsülni, megállapítani, hogy az előtte ugró nyúl vagy az előtte keresztben szálló fácánkakas után szabad-e lövést tennie. Ha Igen, akkor a fegyvere olyan lőképességg®l rendelkezik-e, hogy a vadat helyben marasztalja vagy csak megsebzi? csövei vízszintes irányban legyenek. Mielőtt árokugrás vagy meredek lejtő előtt haladnánk, fegyverünket feltétlenül ürítsük ki. Gyülekezés .pihenés és étkezés Idejére úgyszintén. Töltött fegyverrel sohasem szabad járművekre felszállni. Tartsuk szem előtt: csekélységből — hanyagságból adódnak legtöbbször halálos kimenetelű balesetek. Elesés után, nyáron vagy télen, árkok ugrása* valamint minden lövés után a fegyvert feltétlenül nézzük át. Nem került-e bele föld, hó vagy egyéb piszok, nem rekedt-e benne a fojtás. Bármit is látunk a csőben, miA sima, hengeres csövű puskák legjobb lőtávolsága 30—50 lépés. Ennél nagyobb távolságra már csak szűkített csövű, kisszórású fegyverrel lőjünk. Soha ne tévesszük szem elől, hogy hatvan lépésen túl már miedegyík fegyvernek nagy a szórása. Ezen a távolságon túl, ha a vad nem a lövés magját kapja, a látszat szerint hibáztunk. Pedig legtöbb esetben a szétszóródó sörétszemek közül egy-két szem mégis talált, s ha gz nem érte a vad nemesebb részét, a lövést „elviszi“, sebe pár nap alatt beüszkösödik, begyullad és keserves kínok között elpusztul. előtt újra töltenénk, vesszővel toljuk ki a belé került szennyet, tárgyat, mert ellenkező esetben a következő lövés szétdobja. A kezdő vadásznak minden fegyver Idegen és szokatlan éppúgy, mint az idősebbnek az új. Ezért akármilyen helyeztből Is emeli fegyverét lövésre, a vállhoz emelés pillanatában a célra Irányuljon. Ez természetesen hosszú gyakorlat eredménye, mindig ugyanazzal a fegyverrel. Ezért ajánlatos, hogy a kezdő vadász otthon sok „célbakapásl“ gyakorlatot végezzen. Idővel ezeket a gyakorlatokat a szabadban is meg kell ismételnie, előbb álló, majd mozgó céltárgyra lövéssel. Ez utóbbi gyakorlására kiválóan megfelel az agyagkorong-lövészet. A megszokott és begyakorlott puskával a találat is több, kevesebb lesz a tölténypocsékolás. A találat A jó és belybenmarasztaló lövésnek tehát szigorú előfeltétele a helyes távolságbecslés. Am nehéz a függőleges irányban repülő madár távolságát megbecsülni. Ezért csak olyan vadra érdemes lövést tenni, amelynek lábai még jól láthatók. A lövésre kerülő vad még az idősebb és tapasztaltabb vadász szívverését is meggyorsítja. Nemcsoda hát, ha a kezdő vadászt lázba hozza. Ennek következtében — annak ellenére, hogy jöl ismeri fegyverét, jól becsülte a távolságot — előfordul, hogy hibát vét, mert a vadászláz lelki felindulást okoz, meggyorsítja azoknak a szerveknek a működését, amelyek a fegyver elsütésekor jönnek mozgásba, önuralommal, erős akarattal tompíthatunk a helyzeten. J. M. Habrovský (Folytatjuk.) TalAliiató harcsa? Ma még erre a kérdésre Igennel válaszolhatunk, de ki tudja meddig, mert megritkult ex a baióriés. Régi könyveket, krónikákat lapozgatva szinte hihetetlen nagyságé harcsákról olvashat az ember. Evekkel azelőtt, állítólag, a horgászok, illetve a halászok hálójába nem egyszer két-háromszáz kilogrammos is karült. Vele megküzdeni kemény, fáradságos munka volt. A mai horgász az ilyen példányokkal esetleg álmában találkozik. Hiszen ma a tíz kilogrammon felüli példány is szép fogásnak számit, arról pedig nagyritkán hallani, hogy ütvén kilón felüli példány akad horogra. Talán szűkszavúak lettek a horgászok? Azt nem hinném. Egy-egy szép fogással még érek múltán is szívesen eldicsekszenek. Még azt sem lehet mondani, hogy a harcsa válogatós volna, bár az Alföld tágas folyótban érzi jól magát, de ugyanakkor tanyát var a holtágakban, betolakszik a mélyebb kanálisokba, betelepítve pedig a halastavakban, kavicsgüdrükben is. Ezekben a halastavakban a harcsa nem hoz hasznot, sőt a legtöbb esetben nagy kárt okoz. Könynyen a gyomrába kényszerít akár 2—3 kilós pontyot is. Nagyon ssereti az iszapos folyómedret. Nem hiába nevezték — még jó pér évvel ezelőtt — a Kis-Dunát a harcsák paradicsomának. A Feketevíz, Kis-Duna, valamint a Vág és a Kis-Duna összefolyásánál szép számmal akadt horogra. Elég otthonosan érzi magát — a mostoha viszonyok ellenére is — a Vágban. Szép példányok kerültek horogra a Pieitanytöl lefelé eső folyószakaszon, Sala alatt, Neded és Zemné közötti folyószakaszokon. De meg lehat találni még napjainkban Is a Vágban, Nyitrában, Garamban, Ipolyban, de legjobban a nagy Dunában. Ez a mindenevő, bajszos óriás élete első éveiben csak lassan nő, de amikor már képes arra, hogy a halak nagyobb példányait elcsípje, évente akár három kilót is magára szed. Későn Ivarérett. A szerelmi vágy üt-hrt éves karában kerfti hatalmába. Szaporának lehet mondani, hiszen az ikrásoknál nem ritkaság a kétszázháromszáz ezer ikra lerakása. Dehogy ívása bekövetkezik-e, az már kérdés. A harcsa téli pihenése általában novembertől márciusig tart. Ha kedvező az időjárás korábban is ébred. Téli álmából felébredve a legfalánkabb. Ilyenkor be akarja hozni az elmulasztott falatokat. Nem egy esetben horgon fejezi be pályafutását. Ha hűvösebb a tavasz az Ívása elhúzódik egészen júliusig. Ekkor ugyancsak fennáll az előbb említett „veszély". Ebből kifolyólag gátolni fogják a harcsa fogását, főleg tavasszal. Amikor a folyópartokat barangolva járom, az itt-ott még előforduló vízbedőlt fa láttán felmerül bennem a kérdés: Vajon rejteget-e valamit a harcsanemzetségből, vagy sem. Mert ha egy példány akad horogra ez azt bizonyltja, hogy ott kisebbnagyobb csoport tartózkodik. Vagy képzeletemben megjelennek a halászősök, akik nem kedvtelésből halásztak, hanem az volt a megélhetésük. Amikor megküzdöttek • két-háromszáz kg-os harcsával, talán még annyira sem tudtak örülni neki, mint a mai horgászok, akiknek csak négy-öt kilósat sikerült fogniuk. A mai horgász jogosan büszkélkedik, ha egy húsz vagy esetleg harminc kg-oz bajszos kerül horgára. Erre bár ritkán kerül sor, de azért még napjainkban Is előfordul. Adamcslk Ferenc Miből készül a horogzsinór? Evekkel ezelőtt a mai modern horogtekeröknek — damil- és mőanyagzsinóroknak — hírük sem volt. Léteztek különféle horogzsinórok, amelyeket a szaküzletekben árusítottak. Ezek lenből, kenderből, sőt selyemszálból is készültek. A legdrágább ás a legfinomabb a selymes anyagból készült, fekete pontokkal tarkított, úgynevezett zöld makózsinór volt. Jó minőségük mellett volt egy hibájuk: a felcsalizott horgot csak kis távolságra lehetett bevetni. Aztán gond és baj is volt velük, mégpedig a horgászás befejezése után. Snk időt vett igénybe használat után a szárításuk, mert a zsinórt nedvesen feltekerni nem volt szabad, mert tünkre ment volna. A második világháború után a japánok egy nagyszerű, SILK nevű műanyagszálat fedeztek fel, amely szinte elszakíthatatlan volt. Használata csakhamar elterjedt a horgászok körében, pedig sok jó tulajdonsága mellett ennek is volt alapvető hibája. A SILK-et, amely eredetileg kemény és hajllthatatlan volt, használat előtt legalább félóráig vízben kellett áztatni, hogy megpuhuljon ás horgászásra alkalmas legyen. E kis hiba ellenére sokáig népszerű volt a horgászok körében. Az ötvenes évek elején nálunk is elterjedtek a legújabb gyártmányú damilok. Komárnóban DRAPELA nevezetű horgászati cikkeket árusító kereskedő honosította meg. Ezt a horgászzsinórt eredetileg a határban legelésző lovacskák hosszú farkszőrszálaiból készítették. Ezek a szőrszálak 80—90 cm hosszúak voltak és vastagságuk is megfelelt a mai 45—50-es damilszál vastagságának. A csikósok és a pásztoremberek munkájuk mellett a szőrszálakat ügyesen összekötözgették. Annyit, hogy hosszúságuk megfelelt a határi kanálisban szükséges horognak. A zsinór végét ellátták kis piros úszóval, szakállassal és egy csöppnyi ólomnehezékkel. Így pompásan lehetett compóznl, keszegezni, sőt pontyozní is. H о 1 c z e r László •rs* <r
