Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 2. szám
FALVAINK A tél a hepe-hupás Gömörbe Is ” korén beköszöntött. A télapó alaposan megrázta szakállát, s már december derekán feltár hótakaró borított hegyet, völgyet. A hólepte világban a határ még nem volt kihalt. Feled és Simonyi között traktor sietett előre, s nyoméban a fehérség feketévé változott. A színes kontrasztos látvány tetsző a szemnek, de az értelemnek nemigen. Hosszú volt az ősz, és ahol Jól fogták a munkaszervezés gyeplőjét, ott nincs arra szükség, hogy hóban végezzék a mélyszántást. Igaz „Jobb későn, mint soha“ jelszó alapján még dicsérni is lehetne az időjárással dacoló traktorost. Gesztetén teljesen kihalt volt a falu. Csak a libesereg álldogált álmosan a főtéren. A szövetkezet irodájában viszont hangoskodtak. Az elnök Czene Sándor az Állami Biztosító küldöttjével tárgyalt, vitatkozott. — Szükséges rossz ez a biztosítás — mondja a közös feje. — De mit lehet tennünk, Iha még nem sikerült az égtakarót feltalálni. Sajnos, tavaly is volt Jégkárunk a szőlőben, s bizony Jól Jött a pár korona. Igaz, egy kicsit megjártuk. A terv 4,80 korona volt kilónként s a biztosító aszerint fizetett. Pedig a valóságban 8 koronán is felül kaptunk. — És Jelentős Gesztetén a szőlőtermesztés? — kérdeztem kissé csodálkozva. — Már 19 hektárunk van és még öttel bővítjük. Ogy érzem, kissé csodálkozva kérdezte. Pedig ha ismert a Mátyás király-féle mondát, akkor nincs mit kételkedni. Gömör e részén a múlt században sok szőlő volt és csak a filoxéra-vész vetett gátat a további telepítéseknek. Most újból nekilátunk a nemes ültetéséihez, és úgy néz ki, ml leszünk a szőlőtermelés központja. Az a tervünk, hogy két hektáron oltványiskolát is létesítünk. — Milyen fajták váltak be legjobban? — A Zöld Veltelíni, Burgundi és a Leányka. A Leányka cukorfoka 24-en fölül volt, és 10,60 koronát fizetett érte a borüzem kilónként, örvendetes, hogy ezek a nemes fajták beváltak, mivel így jobban hadat tudunk üzenni a direkttermőknek. Mert abból a méreg gyümölcsből még több mint 3000 hektár van a járásunkban. — Sikerül majd Jobb belátásra bírni a gazdákat? — A jó példa mindennél szebben beszél. Aki egyszer megkóstolja a „szelíd“ borát, mindjárt másképp vélekedik. Különben az a tervünk, hogy csemegeszőlővel is próbálkozunk. A Csabagyöngye nálunk korán és elég busásan terem. Az árakon kellene változtatni és akkor néhány éven belül el tudnánk látni a környékbeli városok piacait szőlővel. Megterem ám nálunk mindenféle gyümölcs. A négyéves kajszibarackosunk is olyan termést hozott, hogy a csodájára jártak. — A gyümölcsös és a szőlészet jelentősen emeli az anyagi bevételt? — Egyelőre miég nem mondhatom. De ki merem jelenteni, — mondta az elnök határozottan —, ez a szövetkezet néhány év múlva élenjáró lesz a rimaszombati járásban. Pedig a falu népe már-már hozzászokott, hogy rosszul gazdálkodó, ráfizetéses szövetkezet vagyunk és maradunk. Nos, mt hadat üzentünk ennek a gondolatnak. Két évvel ezelőtt, amikor átvettem az elnökséget, 14 korona volt egy munkaegység értéke, most 20-at fizetünk, és ha minden jól megy, egységenként 3 korona prémium is üti a tagság markát. De A szorgos asszonyok télen dohányt simítanak ami szintén Jelentős, a kis szövetkezetünkben közel egy-millió korona lesz a tartalékalapon. — Akkor elégedett a tagság? — Azt éppen nem mondhatnám. Különben az esszonynép ott van egy szálig a dohányszárítóban. Megkérdezhetjük. Gesztetén még hagyományos módszerrel szárítják a dohányt. Igaz, az elnök szerint jobb lenne abbahagyni, mert a hektárhozam kicsi, és sok más növény termesztése kifizetődőbb a határukban. A simító helyiségben nagy volt a Csendélet Gesztetén zsivaj, lárma. Nem csoda, hiszen vagy ötven asszony simította a dohányt, s közben ki lassan, ki hangosabban tereferélt. Az elnök, aki mindenkit jól ismer, nem sokat teketóriázott, hanem felkérte az asszonyokat, hogy mondják el bújukatbajukat. Közben be is mutatott és megmondta, mi szél hozott erre. Ezt éppen nem jól tette, mert az asszonyok rátámadtak. — Mondja meg ezeknek — mutogattak az elnökre —, nem igazság, hogy csak 25 Szabad Földműves jár a faluba. Miért nem kaphatja minden tag? Szeretik a felnőttek, ,gyerekek egyaránt és a rádió—televízió műsorra is szükségünk lenne. Elvégre is a ml pénzünkből fizetik. Aztán egyébről is beszéltek, arról, ami egyeseknek vagy sokaknak nem tetszik. Az elnök nem olyan típusú ember, aki megijed a saját árnyékától. Ügy láttam, válasza az asszonyokat is kielégítette. — Ha akarják, megrendelhetjük mindenkinek. A többi panaszt meg Jól ismerjük, majd a vezetőség dönt benne. Mindenki mindent jól tud, mert a falucska egy nagy család. A Mikulás-estét is úgy ünnepelték, hogy a közös vett cukorkát, csokoládét, na meg egy kis szíverősítőt is juttatott a férfinép számára. Az elnöknél mi is megkóstoltuk a gyöngyöző kisüstit. Később a borra is sor került. Volt miben válogatni, mert Czene Sándor mester a borászatban, s még aszút is találni a pincében. Beszélgetés közben azt is megtudtuk, hogy a sertéshúshiány Gömörben nem veszélyes. Neki is, másnak is van a faluban egy-két eladó hízója és bizony nagyon gyér a kereslet irántuk. Elbúcsúztunk a vendégszerető házigazdától és Medvesalja felé vettük az utunkat. Hidegkúton, Dél-Szlovákia egyedüli „maszek“ falujában (nincs EFSZ) az épülő kultúrház előtt álltunk meg. A pár száz lakosú faluban olyan hajlékot emelnek a kultúrának, amely többezer lakosú községben is megjárná. — Szükség van ilyen nagyméretűre? — kérdem az igazgató tanítótól. — Nézze csak a családi házakat. A középületnek akkor mégiscsak rangosabbnak kell lennie. Ha már eddig szűkölködtünk legyen olyan tennünk, ahol a területi színház is szerepelhet. Emellett kell ám a nevelő munka, amely helyiség hiányában eddig nagyon gyerekcipőben Járt. A dimbes-dombos Gömörben 25 esztendővel ezelőtt jártam először. Hiába mondta a nóta: „Mert ahol a megye Gömör, ott minden ember dollárt örököl“ — nagy volt ott a szegénység, sok az egészségtelen viskó. Most, ahol áthaladtunk a falvakon, egyre jobban megcsodáltuk a fehér hóval ékesített emeletes erkélyes házakat. Huszonöt évvel ezelőtt nehéz napokat éltek ét a gőmöri falvakban. A németek elkeseredetten védekeztek, s nem volt könnyű a szovjet egységek előrenyomulása. Az ádáz harcnak a lakosság itta meg a levét, és csak akkor ocsúdtak fel a rémületből, amikor véget ért a szívet reszkettető fegyverdörgés. Negyed század telt el azóta, és olyannyira megváltozott a gömörl falvak képe, hogy nemrégiben egy hazalátogató a tengerentúlról a saját községében kérdezte meg, merre van a szülőfaluja. így néz ki manapság a két és fél évtizeddel ezelőtt felszabadult Gömör, ahol a pénzt már nem igen öröklik, hanem szorgalmas munkával keresik. Tóth Dezső Kevés a gondja? Építsen 160-as típusú kocafialtatót! November közepe táján az lnámi szövetkezetben Papp Ferenc a közös elnöke azzal fogadott, hogy ha már ott járok, jó lenne, ha megnézném a nemrégen üzembe helyezett 160-as típusú kocafialtatót. Egyetértve az invitálással, együtt ballagtunk a gazdasági udvar irányába. így kívülről nézve az épület tetszetős, csak hát a fialtatónak bévül kell kifogástalannak lennie, ennél az egyszerű oknál fogva a külső tájékozódás helyett a belső szemlélődést részesítettem előnyben. Az ajtó kitárásakor nehéz, ammóniával telített páradús levegő csapott az arcomba. Tüstént meg is jegyeztem, hogy egy ilyen új épületben igazán tökéletesebb légcsere lehetne. Az elnök teljesen egyetértett észrevételemmel, s még azt Is megjegyezte, hogy sem télen, sem pedig nyáron nem megfelelő a fialtató levegője. Nyáron az épületben ugyanis fülledt és meleg, télen pedig párás és ammóniadús a levegő. A födémről az állatokra csöpög a víz. Ilyen körülmények mellett bizony gondot okoz a malacnevelés. A fialtató-ketrec sem felel meg a követelményeknek, mert például egy 250 kilós koca éppen hogy csak elfér benne, s ha történetesen lefekszik, alig bír fölkelni. Eredetileg a malacok ketrece padlózatára villanyfütésű melegítőlapokat tervezett a dokumentáció készítője, de mire a fialtatőt felépítették, a melegítő lapok gyártását is beszüntették. így a szövekezetnek más megoldást kellett keresnie az épület téli fűtésére. Saját elképzelés alapján bevezették a központi fűtést. A csöveket alacsonyan a malacok kutricáján keresztül vezették, hogy azok télen melegben lehessenek. A fialtató hiányosságai ellenére 1968-ban a szövetkezet 13, tavaly pedig 14 malacot választott el kocánként. Most persze ujjonghatnék és azt mondhatnám, hogy jól van, csak így tovább, de nem teszem, mert megalakulásától fogva ismerem a szövetkezet malacnevelési eredményeit. Kezdetben ugyanis egy deszkából összetákolt ólban fialtatták a kocákat, ahol hasonló eredményt értek el, mint a korszerűnek nevezett, mostani fialtatóban. Azért említem élceeen „nevezettnek“, mert semmi esetre sem likőr lesz Deménden járda...? A lévai járás 110 községe közül alig akad egy-egy, ahol a „Z“ akció keretén belül ne építették volna ki a közutakat, járdákat. Deménd központi falu, ahonnan naponta számtalan autóbusz indul Lévára, Ipolyszakállasra, Ipolyságra, Pozsonába és Gyűgyre. Eddig a községen keresztül csak egy keskeny, aszfaltozott út vezet, ezt is az Űtkarbantartó Vállalat építette. Járdák nincsenek sehol. A polgárok (idősek és fiatalok egyaránt) az úttesten járnak-kelnek, ami veszélyes. Hiányzik nagyon a járda és a vízlevezető csatorna. Az említett autóbuszmegálló is siralmas állapotban van. Egy pléhből összetákolt búdé a főút mellett. A deméndiek elmehetnének Százdra megnézni az autóbusz-megállóti A távoli utasok megállnak 10 percre Deménden, de az illemhelyet hiába keresik. Ilyenkor mindenki odamegy, ahová lehet, s a szomszédos lakók csak boszszankodnak. A Búr patak mentén 10 évvel ezelőtt felépült egy új házsor, sajnos, személygépkocsival ide bejutni a mai napig sem lehet. Vannak olyan járművezetők, akik a szövetkezet gazdasági udvarán keresztül közelítik meg házukat. Hogy miért: Mert eddig nem került sor az útépítésre. — Jelenleg a község olyan, mint egy méhkas. A nyitrai Űtkarbantartó Vállalat dolgozói a Fegyvernek felé vezető bekötő főutat készítik. Ez legalább kétéves munka. A teherautók után sokszor nem távolítják el a sarat, ez által az út veszélyessé válik, különösen esős időjárás esetén. — A deméndi polgárok az elkövetkezendő hónapokban társadalmi munka keretén belül szívesen elkészítenék a járdákat. Valakinek ezt a munkát meg kell szervezni. Nem elég csak állandóan zsörtölődni azon, hogy itt ezt meg azt építettek a polgárok. Reméljük, hogy a Szántói Körzeti HNB ezekről a problémákról tud és Deménd községnek megadja a lehetőséget (anyagi támogatást), hogy a faluszépítési akcióban a közeljövőben olyan eredményeket érjenek el, mint a többi községekben eddig elértek. Belányi János tarthatok korszerűnek egy olyan malacfialtatót, amelyben annyi szembeütköző, durva hiba található, mint ebben az építményben. Valaki vagy valakik megtervezték, más valakik jóváhagyták, aztán felépítették, s végül a szövetkezet vezetősége törheti a fejét, emésztheti magát, hogy elegendő malac legyen. A régi és az új építmény közt mégis van valamicske különbség. De még mennyire, hogy van! Mégpedig az, hogy addig, amíg a deszkafialtató csupán pár ezer, addig az új építmény több mint 2 millió koronába került a szövetkezetnek. Ezenkívül a központi fűtés bevezetése 200 ezer koronát igényelt. Azt hiszem, itt nincs szükség különösebb magyarázkodásra. Gondolom, most az lenne a legértelmesebb, ha azok, akiket illet, végre megszívlelnék, hogy ne az őstermelő rovására kísérletezzenek, barkácsoljanak. Mert hiszen a szövetkezetnek újabb fölösleges költség a kutrlcák deszka padlózása. Szükségmegoldás ez, máskülönben télen, a hideg beton padlózaton a malacok elpusztulnának. Inámben ugyanis nem néhány, hanem évi 1200 malac felnevelése szükséges. Hiszen 1969-ben nem kevesebb, mint 11 vagon sertéshús eladását tervezték, a szövetkezet azonban felfigyelt a párt és a Parasztszövetség Központi Bizottságának felhívására, és a tervezetten felül 50 mázsa sertéshúst adott a közellátásnak többletként. így a múlt évi valóságos sertéshúseladást idén már alaptervnek tekintik, s 11,5 vagon sertéshús eladására kötnek szerződést. Az elnökkel folytatott beszélgetés alkalmával megkérdeztem, hogy mások számára ajánlaná-e a 160-as típusú fialtató építését? A kérdezett fanyar mosollyal kitérőleg azt válaszolta, hogy ő nem az az ember, aki másoknak rosszat kíván. Ezt ki-ki a maga módján értelmezheti. Én természetesen úgy értelmeztem és értettem, ahogyan mondta. A lényege az, hogy ha egy szövetkezeti elnöknek történetesen kevés gondja akadna, akkor csak építtesse fel a 160-as típusú kocafialtatót, aztán majd éjjel-nappal törheti a fejét. . ...... . . ü _ Hoksza István Példás együttműködés A pionírcsapat és az iskola körzetébe tartozó községek egységes földművesszövetkezetei (a fegyvernek!, a hontfüzesgyarmati, a vámosladányi, az oroszi és a sikenicai szövetkezetről van szú) kölcsönösen segítik egymást, példásan együttműködnek. A pionírszervezet a tanévben és a nyári szünet folyamán brigádmunkával segíti a szövetkezeteket. Segít a burgonya, a paprika, a paradicsom s egyéb zöldségfélék betakarításánál, valamint a szőlő szüretelésénél. A nyári hónapokban tűzvédelmi szolgálatot teljesítenek a pionírok. 1969 októberében például szüretelésen vettek részt a fegyverneki szövetkezetben, szeptember végén pedig Vómosladányon segítettek. A pionírok munkájáról a szövetkezetek vezetői elismerően nyilatkoztak. A tanulók által nyújtott segítséget a szövetkezet emberségesen meghálálja. Ha a tanulók kirándulásra, sportversenyekre utaznak, készségesen rendelkezésükre bocsátják gépkocsijukat. A sí- és úszótanfolyamok megrendezését anyagilag is támogatják. Veress Vilmos, Nyit
