55487. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

- 3 — kivetőnek fölfelé való mozgását határolja, mely mozgást a závárzat nyitott állapotában a (34) rúgó létesíti; az összekötőrúd továbbá a kivető lefelé való mozgását is határolja, mely mozgás azáltal idéztetik elő, •hogy egy zárolóban a kivető részére alkalmazott (38) horonynak (1. és 7. ábra) fölső fala a závárzat zárásánál a kivetőt a (34) rúgó nyomásával ellentétesen leszorítja. A fegyver keretének a kakason kívül kiálló hátsó részében egy rögzítőemeltyű {11—17. ábrák) van forgathatóan elrendezve. Ezen emeltyűnek (39) csapja rugalmasan van kiképezve és a keret megfelelő (40 kimarásába (8. ábra) van bedugva, míg az emeltyű egyik (41) karja a (42) toldat segélyével a megfelelő (43) illetve (44) kivágások (7. és 14. ábra) egyikébe kapaszkodhatik. A (39) csapnak szögmentalakú (45) része a fegyvernek fesztelenített kakas mellett való biztosításánál a kakas (46) vájlatához fekszik (16. ábra), mimellett a (42) toldat a zárolót fogvatartja. A fegyvernek megfeszített kakas mellett való biztosításánál (17. ábra) a (45) rész a kakas (47) vájlatához fekszik, miáltal a kakas előrecsapó dását megakadályozza és egyidejűleg a (42) toldat segélyével a zárolót elreteszeli. A (39) csap végén a kis (48) dúdorodás van elrendezve, mely a keret jobboldali falához támaszkodik és ezáltal a rögzítőemeltyű kiesését megakadályozza. Hogy az emeltyű átállításánál annak a tokból való •esetleges kiugrását elkerüljük, a jobboldali keretfal kimarása a 8. ábrán látható keresztmetszettel bír és a (48) dúdorodás az egyenes (49) felületre fekszik. A kakasnak biztosítatlan állapotban való hozatalára és a zároló szabaddátételére a rögzítőemeltyűt körülbelül 90°-kal lefelé forgatjuk. A závárzat rögzített helyzetében és a kakas biztosított állapotában a kakas a 14. ábrán föltüntetett helyzetet foglalja el úgy, hogy a (11) ütőszöget nem érinti, miáltal az utóbbinak (12) rúgója tehermentesittetik. Hogy a rögzítőemeltyű két véghelyzetében fogvatartassék, a rugalmas (39) csapnak egy ismert leferdítéssel ellátott (50) részén két (51) és (52) fölület van alkalmazva, mely fölületek az emeltyű mindenkori helyzetében a jobboldali keretfal kimarásának (49) főlületéhez fekszenek és igy az emeltyűt helyzetében fogvatartják. A tölténytár kiürített állapotában, mely tölténytár, úgy mint a föltüntetett kiviteli példánál, helytálló és a töltényekkel töltőkeret segélyével tölthető meg vagy a töltényekkel együtt betolható 'is lehet, az (53) adogató a zárolót visszanyomja. Ha a závárzatot valamely ok folytán nyitott helyzetében fogvatartani akarjuk, akkor a zárolót hátrahúzzuk ós a (43) kivágásba belépő (42) toldat segélyével rögzítjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő lőfegyver forgatható és csúszó csővel, valamint elreteszelt závárzattal, jellemezve azáltal, hogy a fegyvernek lövésre kész állapotában egymás mögött fekvő szemölcsök segélyével a tokszerű zárolórész hornyaiba bekapaszkodó cső a lövés által föllépő hátralökésnél azáltal kényszeríttetik forgó mozgásra, hogy egy a csövön elrendezett, a keret megfelelő hornyába kapaszkodó spirálszögmentalakú lécnek a zároló hátrafelé való mozgása közben e horonyban kell csúsznia, míg a cső alsó oldalán alkalmazott dúdorodás egy a keretben alkalmazott horonyba ütközik, mely forgómozgás alatt az egymás mögött fekvő závárzat szemölcsök az elreteszelő hornyokból kilépnek úgy, hogy a zároló tovább hátracsúszhatik, mimellett a szemölcsök egy a tokszerű zárolórészben elrendezett egyenes léchez fekszenek és ezáltal a cső visszaforgását megakadályozzák. 2. Az 1. igénypont szerinti lőfegyver kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a rúgó gyanánt kiképezett (25) elcsattantórúd, valamint a (34) kivetőrúgó a fegyvertusában elrendezett (32) ütőrúgó talpdarabjába van betolva. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti lőfegyver kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a rugalmas (25) elcsattantórúd a billen-