Eperjessy Kálmán: Városaink múltja és jelene (Budapest, 1971)

VIII. Magyarország megyei és járási jogú városai

42. Nagykanizsa

A kelet-zalai dombvidéken fekvő, az államalapítás kezdete óta virágzó település. Királyi vára a tatárjáráskor elpusztult. A XIII. század végén a magát róla elnevező Kanizsai család lesz a földesura. A töröktől való felszabadulása után falait lebontják. A XVIII. század végi tűzeset után városképe teljesen átalakul. Ipari és kereskedelmi fellendülése a XIX. század második felében, a vasútvonal kiépítésével kezdődik.

Járási jogú város, a nagykanizsai járás székhelye. Területe Korpavár község csatlakozásával 1967-ben 16 228 kát. holdra növekedett. Lakosainak száma ugyanakkor 35 000. Ebből alig 3% él külterületen. Közlekedési helyzete kedvező. A Budapest—Adria-i fővonal mentén fekszik, közel a Balatonhoz és a dél-zalai olajvidékhez. Legfontosabb közútja a 7. sz. országos közút, a balatoni műút folytatása.

Első ipari üzemeit, a gépgyárat és gőzmalmot sűrűn követték az 1900-as években új üzemek: sörgyár, kefegyár, vasgyár, szesz- és likőrgyár, tésztagyár, kötőszövőgyár. Egy idei stagnálás után, mint a kőolaj- és földgázlelőhelyek igazgatási központja, tovább iparosodott. Az ipari dolgozók háromnegyed része a nehézipari jellegű üzemekben dolgozik.

Legnagyobb ipari üzeme a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár.

A szántó nem éri el a terület egyharmadát sem, viszont az erdő 23% és a rét 13%, amelyhely még 11% legelő is járul. Ennélfogva jelentős állattenyésztése van. Jelentékeny a burgonya- és zöldségtermelés is. Ipari növények: a cukorrépa és rostlen.

Élénk kereskedelme van. Innen végzik a Zala megyei élelmiszer-kiskereskedelmi bolthálózat irányítását.

Felsőfokú Mezőgazdasági Technikuma van, továbbá Vegyipari és Kőolajbányászati Technikuma. A város a Kaposvári Csiky Gergely Színház második székhelye. A Thúry Gergely Múzeumnak különösen az éremgyűjteménye értékes. Kórháza 142 000 főnyi ellátókörzettel bír.

A lakásépítés üteme túlhaladta a városok felszabadulás utáni átlagos szintjét, 4 év alatt 1181 lakás épült. A központban épültek a középületek, és az emeletes házak túlnyomó többsége. A parkokon kívül gondozott utcai fasorok élénkítik a városképet.

A város átlagos ellátókörzeti népessége 127 000 fő.

Irodalom: Makoviczky Gyula: Nagykanizsa város település földrajza. Geographia Pannonica III. (Nagykanizsa, 1939.)

Tóth János: Nagykanizsa városképi és műemléki vizsgálata. (Kézirat gyanánt.) Bp., 1952.247