Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

szín uralkodik, amely a hátsó szárnyon is meglehetősen kiterjedt a vörösessárga alapszín rovására, illetve azzal keveredve. Ilyen egyed a nedvesebb klímaviszonyok között tenyészd sötétebb alakok között sohasem került eld. Egy korábbi dolgozatomban röviden közöltem leírását, s mint ab. hellenore ab. nova rögzítését elvégeztem (DIETZEL, 1991b). Eddig mintegy tucatnyi példánya ismeretes — információim szerint másutt még senki nem gyűjtötte — a Szentgáli-hegyek déli lejtőiről és egy példánya a kab-hegyi Artur-rétről. Nem tartom kizártnak, hogy genetikai elváltozással, varietas-szal állunk szemben. BÁLINT (1989) Lycaenidae-re vízi ójában foglalkozik az ibolyás tűzlepke kárpát-medencei helyzetének alfaji kérdésével is. Vizsgálatai során megállapította, hogy az ssp. chairemon FRHST., aminek rasszkörébe SZABÓ (1956) és GOZMÁNY (1968) is sorolta a hazai populációkat, Magyarországon nem fordul eld, mert az az Al-Duna környékén él. így a bakonyi alciphron a Berlin mellől leírt törzsalakkal azonos, a sötét forma viszont a chairemon közelítő fenokopiája. Az ab. (var.?) hellenore kivételével eltérései a Bakonyból nem kerültek eddig eld. Rögzített bakonyi lelőhelye: 14 (30. térkép) lb 4 a, b, c 25a,b,c,e 43 55 2b,c 5 b, c,d 32 51 a, b 97 a, b 94. Lycaena tityrus (PODA, 1761) Barna tűzlepke (syn.; dorilis HUFN., acrion PONTŐR) Transzpalearktikus elterjedésű, policentrikus faunaelem, melynek areája egészen az Altájig terjed. Euryök faj, tenyészhelyein kívül is mindenütt láthatd. A Bakonyban általánosan elterjedt. Közepes nedvességigénye miatt előfordulása a Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken szórványos, és nem gyakori a Keleti-Bakonyban sem. Rajzása a déli területeken május elején indul meg, míg északabbra 10-12 napos késéssel jelennek meg elsd példányai. A valamivel kisebb egyedszámú második generációja július végétől szeptember elejéig repül. A mediterrán régióban kifejlődő harmadik nemzedék a Bakonyban már nem rajzik, az 1969-ben és 1973-ban megfigyelt néhány friss hím példány sem cáfolja ezt az állítást. Ezek csak a kivételesen szerencsés fejlddésmenetű hernyó- és bábállapotok elszigetelt esetei. Hasonlóan a tűzlepkék más fajaihoz, inkább nőstényei között fordulnak eld rajzolatukban eltérd egyedek. Az irodalomban is szereplő ab. fulvomarginalis a Bakonyból is megkerült. Ennek színe erősen sárgás tónusú, és szegélye a szárnyközéptértől élesen elhatárolódott. Annak ellenére, hogy tömeges előfordulására a Bakonyból eddig nincs adat, a közvetlenül ható környezeti ártalmak, mint pl. a gépjárműforgalom szennyezése, csak az útszegélyeken repülő népességét tizedeli. A hazai barna tűzlepke megegyezik a stájer törzsalakkal. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 4. Rögzített bakonyi lelőhelye: 39 (30. térkép) 3a,b 6b 39 52 1 a, b, c 2 a, b, c 3a,b 4 a, b, c 5 a, b, c, d 6a 12 14 41 42 a, c 64 66 67 82 85 86 89 90 91 95 96 97 a,b 22 a, b 43 46 52 98 100 28 32 37 38 57 b,c 58 69 b,c 74 a,b 79 80