Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-09 / 104. (847.) szám
Szombat, május Kiépitik a pozsonyi egyetemvárost Mégis a Lahanconi-telepen lesz az orvosi egyetem — Húsz millióba kerül az építkezés Pozsony, május 8. (Saját tudósításunk.) Évekkel ezlőtt, mikor Pozsony fejlődésének arányai már kibontakozni kezdtek, felmerült a fiatal pozsonyi egyetem kibővítésének szükségessége. Az orvosi egyetemhez tartozó klinikák egy része nagyobb távolságra van szétszórva egymástól, részben pedig nem felel meg rendeltetésének. Elsősorban tehát az orvosi egyetem és a klinikák felépítése vált szükségessé. Megfelelő helynek mindjárt az első tervezgetéskor a Lafranconi-telepet választották, ahol egy egész egyetemváros kiépítéséről volt szó. A tervnek azonban — egészen alaptalanul — sokkal több ellenzője, mint pártolója akadt s igy az illetékesek kénytelenek voltak elejteni a Lafranconi-telepet. A minisztérium sem találta sürgősnek a pozsonyi egyetem kiépítését, a haL«-dá_t azzak indokolta, hogy a szükséges húszmillióra nincs fedezetük. Azóta már négy év telt el? a pozsonyi egyetem foldozására, ideiglenes célt szolgáló alakításokra eddig milliókat költöttek, sőt a mu'lt évben tizenkétmilliót öltek bele a Grand-szanatóriumba, csak azért, bog ezzel a csinos kis nemzeti ajándékkal szanálhassák a Tátrabankot. A pénz elfogyott igy is, de a pozsonyi egyetem fejlődésén mit sem lendítettek vele. Az elmúlt héten az egyetem elhelyezésének újabb terve pattant ki ’a lapok révén: az orvosi fakultást az úgynevezett Schiff- beck-kertbe akarták elhelyezni a klini* 1 íkkal együtt, ami teljesen ésszerűtlen vállalkozás lett volna, mert a Schiffbeck-kert területe nem elegendő nagyobb méretű építkezésre. Megbízható forrásból értesülünk arról, hogy a Schiffbeck-kert tervét végleg elejtették s az egyetem építő b!zotísága most már végérvényesen a Laíranconi-telep mellett döntött s az országos közegészségi bizottságnak ezt fogja megvételre javasolni. Még az idén kurják az építési terv. etre a pályázatot s remélik, hogy jő /őre már egy pavrllon építésével megkezdik a hatalmas munkát. A Lafranconi-telepet, amint megtudtuk, az orvostanárok kifogásolták l gjobban, még pedig azért, mert a várostól távol fekszik s igy a tanárok évi félnrlliókat jel ntő magán- prakszte.'.: érzékenyen érintené. Aggodalmuk azonban teljesen alaptalan, mert a nagy távolságot a kertváros-vasút kiépítésével te- sz:k elviselhetővé, de a ...ofese^o:, különben is elvan ínyed pi-mük van, hogy autót tarthatnak maguknak. Az egyetem közelében diákinternátust is építenek, hogy az ■egyetemi hallgatók közel legyenek a klinikákhoz s nyugodtan folytathassák tanulmányaikat. A pozsonyi egyetem fejlesztésével kapcsolatban rá kell mutatnunk arra is, hogy a kormány helytelen egészségügyi politikát folytat, még pedig azért* mert valószínűleg a külföld felé való reklám érdekében a kassai és pozsonyi kórházakat a szükséges higiénián felül költséges luxussal látja eh mig a vidéki kórházakban uralkodó nyomorúságos, sokszor szennyes állapotok megjavítására alig fordít valamit. A kassai kórházban fayence- burkolat és öt röntgenkészülék van, hogy egyebet ne említsünk, de az alsókubini és a többi kisebb kórházakban örömmel halnak meg a betegek, mert a kórházak láttára úgy is minden életkedvüket elvesztették. Ilyen meggondolatlan pazarlás volt a pozsonyi Grand-szanatórium megvétele is, ahol tizenkét milliót dobtak ki azon a címen, hogy az orthopédiai klimkát el kell helyezni. Tiz millióval tulfizették az orthopédiai klinikát, mert erre a célra kétmillióval is tökéletes intézményt lehetett volna teremteni. A Grand-szanatórium megszűnése most uj szanatóriumi vállakózásra nyújt alkalmat. Egy magyar, német, szlovák és méh vállalkozókból álló társaság már építési engedélyt is kért a várostól. A magánszanatóriumot az Aíbrecht-kert közelében tervezik, de az egészségügyi minisztérium a meg nem felelő építési módozatok miatt nem adta meg az engedélyt. Ez azonban véglegesen nem keresztezi az uj vállakózást, amelyet a pozsonyi magánprakszist folytató orvosok örömmel fogadnak, mert a Grand-s„.. ató- rium eladásával nem volt helyük arra, hogy műtéteket végezzenek. Saját operációs termet szanatórium nélkül nem érdemes berendezni s a Grand-szanatóriumban a műtő minden gyakorlóorvosnak rend. 11. 'sere állt. A szanatórium felállítását az orvcstaná- rok is szívesen látják, mert a klinikák eddigi túlzsúfoltságának enyhítését várják ^ttől a vállalkozástól. Kosáry Emmi Pozsonyban — A P. M. H. eredeti interjúja — Pozsony, május 8A városi szinház pémztáránál a kisasz- sízony újságolja, hogy négy napra már minden jegy elfogyott a Marica grófnő előadására. Nem csoda, hiszen Kosáry Emum, a magyar operettszinpad legkomolyabb reprezentánsa lép fel négy estén át a legújabb Kálunán-operettben. A folyosóra kihallatszik Kosáry Emmi csilingelő hangja: nagyban folyik a próba a színpadon. Különösen hangzik s mégis álhtom, hogy Kosáry Emmi komoly reprezentánsa a könnyű fajsulyt jelentő operettjátszásnak. Talán a művésznő egyénisége emelte komoly értékké a könnyű muzsikát, amelynek hangjával, kivételes játéktudásával ad a megérdemeltnél nagyobb jelentőséget. Kosáry Emmit, mióta csak a;z operettszhipad'hoz pártolt, nem tekintem primadonnának, akit a publikum szeszélyesen változó kegye felkapott, hanem ennél sokkal többnek: az operett művészének. Csütörtökön este a Carmen előadásán két felvonásközben kerestem fel Pozsony szeretettel, szívesen látott vendégeit. A páholyban az aranyhaju Kosáry Emmi, az eziistfejü Buttykay Ákos és az elmaradhatatlan Király Ernő, a művésznő világsikereinek osztályosa ülnek. A beszélgetésit Buttykay kezdi, aki rajongással beszél Pozsonyról s újságolja, hogy szenzációs fölfedezést tett. bolyongásai közben fölfedezte a világ legrégibb gyógyszertárát, a 600 éves pozsonyi Vörösrák-patikát. Azután megtudom Kosáry Emmitöl, hogy milyen nagy áldozatot hozott a pozsonyi közönség kedvéért Király Ernővel együtt: megtanulták a Marica grófnő szerepét — magyarul, mert eddig százhúsz estén őt csak németül játszották Berlinben és Becsben. Pesten Kosáry nélkül adták, mert a legnagyobb magyar operettmüvésznőt a külföld nem engedte haza. — Én azt hiszem, egy kis baj lesz az előadással, — mondja Kosáry Emmi —mert félek, hogy a szereplőket német nevükön szólítom, vagy németül kezdem a szöveget. Király Ernőnek hasonló aggodalma van, de megnyugtatom őket, hogy Pozsonyban ez nem is olyan baj, hiszen az itteni publikum maga is keverten beszél magyarul-né- metül, de tapsolni azt csak magyarosan szokott. — Vendégszerepelt-e már Erdélyben és a jugoszláviai magyar városokban? — kérdezem és kiderül, hogy Kosáry Emmi, aki annyira te van kötve, csak nálunk volt még, Kassán és Pozsonyban. Ide elhozza a szive, mert közel van a szülőföldje, a Szepesség. . Király Ernő szintén „hazajött41, hiszen Nyitramegyében, Bánkeszin született s Pozsonyban végezte a negyedik elemit. — Hol lelkesednek jobban az emberek? — kérdem Buttykaynét, aki bizton a legautentikusabb ennek a sokat vitatott kérdésnek az eldöntésére, mert Európa és Amerika ünnepelte már. De az elsőség kérdése továbbra is függőben marad, mert a művésznő a következő kijelentést tette: — Erre .sajnos, vagy inkább hála Isten, felelni nem tudok, mert engem mindenütt egyformán szerettek, nekem mindenütt egyformán tapsoltak. Ha azonban azt tekintjük, hogy a birodalmi németeket a leghiivösebb közönségnek tartják, úgy azt kell mondanom, hogy ott volt a legnagyobb sikerem, mert Berlin tombolt, „eljent" kiáltott, nem azt mondták: ,,Wir gehen zűr Marica", hanem „Wir gehen zűr Kosáry!" Pozsony külön esemény nekem, egy koncertemen azt hittem, szétszedik a Vigadót, úgy tombolt a közönség. — Mikor énekel ismét Pesten? — Azt hiszem, sokáig nem. — Csak nem haragszik a pestiekre? — Dehogy haragszom, csak. tudja, egc^z vándormadár lett már belőlem. A külföldi szerződéseimet kell teljesítenem; Parisban a Vigözvegy-et játszom majd, a newyorki Metropo! tan-színházban néhány operát énekelek. — Ez bizony sok munka, mert a szerepeket angolul és franciául kell betanulnom, ami időbe kerül, közben persze játszom is. — Ennyi operettsiker után hűtlen lesz az operetthez? — Csak visszatérek egy kicsit az operához, de az operettet nem hagyom cl örökreItt a kulcsa annak, amit cikkem kezdetén különösnek tartottam. Kosáry Emmi komollyá tette az operettet, mert nem az operaénekesnő szállt le az operetthez, hanem azt emelte fel magához. Azután megint Pozsonyról beszélünk, azt mondják, hogy ilyen kedves, bájos várost nem láttak miég. Cigarettáznak a szünetben s a villámlás és a felhők csőre mutatnak. A legkedvesebb Marica grófnő kivágott cipőben van s ha meghűl, mi lesz a holnapi előadással? Kosáry Emmi szépen akar énekelni Pozsonynak, azért otthagyja Carment és hazamegy. B. B. | Dr. Bomvka! ezelőtt Dr. Hausirmnn 71?. szanaíóriimat í Telefon 1237 Prá0ü!?.. Leprsf-i 61. Telefon A szive hangosat dobbant, az arca felragyogott, a gondolat megérett benne. Szeptember eleje volt. Matyi, meg Franci kihozták a szobából a subát. Az udvaron tömött kupacban hevert a babszár. Délelőtt hozták haza, a napokban majd kifejtek. A subát rátették a babszárra, aztán ráfeküdtek, Amíg be nem takarítják, ott alusznak, nehogy lába keljen éjszakánkint. Balogné odament a két gyermekhez, aztán feléjük suttogta: — Alusztok? A két gyerek egyszerre felelte: — Nem. Aztán megkérdezték: — Akar valamit édes? A menyecske odakuporodutt a babszár1 a és csendes hangon beszélt: — Vasárnap mákosrétest sütök, ha megteszitek, amit mondok. A két gyerek felült a subán. Nagyon szerették a mákosrétest, már a hallatára is meg- kortyant torkukon a nyál és a szemük csillogott: — Mondja? Az asszony beszélni kezdett: — A konyhaajtó előtt van két kanna. Merjétek tele vízzel, aztán te Matyi máss. fel a háztetőre, te Franci meg add fel Ma- tyinak a kannát. A két gyermek bólintott, hogy érti. A menyecske tanította őket: — Aztán te Matyi a háztetőn szép csendesen idemászol az ablak fölé. Az ablakra mutatott, amelyik szobájában a gazda feküdt, aztán tovább beszélt: — A kannáira ráteszitek az öntöző, .„sát, aztán vártok. Mikor aztán . bögrét leejtem a földre, a háztetőről elkezditek öntözni a vizet úgy, mintha az eső zuhogna. A gyerekeire nézett: — Megértettétek? A gyerekek bólintottak: — Meg. — Matyi öntöz, a Fránci meg hordja a vizet. Aztán mindaddig öntöztök, amig nem szólok. Matyi megkérdezte: — fia -jól, lejöhetek a tetőről? — Le, — bólintott az anyjuk és a továbbiakra is kitanitotta őket, — feküdjetek vis—a. „ mbára s ha apától, megkérdezi, mit csináltatok, hát mondjátok, hogy azért Ön- t őz tettem vetetek, hogy el ne . énjén a kocsmába. A két gyerek erősen megfogadta, hogy úgy lesz. Az asszony intett Matyinak: — Ereggy fel a tetőre, aztán vigyázzatok a jelre. Mikor a gyermekek elhelyezkedtek, egyik a tetőn, a másik az ..Ivaron a kannával, a menyecske bement a szobába s a a .- tag pokróccal jól beakasztotta az ablakot, /ügy . z éjszaka világossága be ne h.v a szobába. Aztán kezébe vett egy bögrét és meggyujtotta a lámpát. Az ember felébredt, nyújtózkodott egyet. — Hány óra? — Nyolc — felelte tompán a menyecske. Az ember felkelt és megszólalt: —- Elmegyek. A menyecske kezéből kiesett a bádog- bögre, nagyot csörrent. — Hogy az ördög azt a bögrét, — csattant fel az asszony, — még utóbb eltörik. Matyi füle a háztetőn majd hegyesre csucsorodott már a figyeléstől s hogy meghallotta a zörejt, önteni kezdte a vizet a kannából. A viz hullott a kemény földre, végül locsogott, mint a záporeső. A menyecske felcsodálkozott: — Elmegy? — kérdezte. — Ugyan hová menne ilyen veszett időben. Az udvar felé mutatott: — Úgy esik, csak úgy szakad. Az ember hallgatta a csobogást. — Esik? — Nem hallja? Mátyás kedvetlenül megcsóválta a fejét: — Délután felhő se volt, — szólt, aztán visszafeküdt és tovább aludt. A menyecske kisurrant az ajtón, az „eső" elálltMásnap is igy volt. Mátyásnak azonban valami nem tetszett. — Hogyan eshetek minden nap az eső, mikor délután még bnrányfelíhő se volt az égen? Nem szólt semmit. Az asszony sietett lefeküdni s mikor már úgy tett, mintha aludt volna, Mátyás gazda kiballagott az udvarra, gondolta, hogy megnézi az időt. Az udvarra érve, nagyot nézett. Gyönyörű hold világos éjszaka volt. A felhőnek híre sem volt, a két gyerek az udvaron hevert a babszáron, az ablak alatt meg tócsává sűrűsödött a viz. Mátyás összeráncolta a homlokát. — Mi ez? — kérdezte önmagától. A babszár megroppant, Matyi felült: — Maga az, édesapám? — kérdezte, mintha most ébredt volna álmából. Balog feléje fordult: — Te Matyi, — kérdezte, — esett máma aiz eső? Matyi nem értette. — Miféle eső? — Hát az eső! Matyi kivágta: — Nem esett az! Mátyás a tócsára mutatott: — Hát ez hogyan 'került ide? — kérdezte értelmetlenül. A gyerek vallott, ahogyan az anyja tanította: — Én öntöttem oda, — mondta. Mátyás nagyot nézett. — Te? — kérdezte, — aztán miért? A gyerek büszkén felelte: — Hogy édesapám el ne menjen a kocsmába, — magyarázta hetykén és elmondta az eső történetét. Az ember maga elé nézett, az asszony okoskodását nem értette meg mindjárt, de aztán jóleső érzés dobbant a szivébe. — Ha megcsalna, nem mesterkedne rajta, hogy itthon maradjakLassan, hogy zajt ne csapjon, nyugodt lélekkel elment. Az asszony előjött a szobából, várt. az ura után lesett. Matyi észrevette, lassan suttogta feléje: — Édesanyám, holnap is csinálunk esőt? Az asszony már a kapunál volt, onnét suttogta vissza: — Aludjatok! S a sárkányteresztő toliseprőt hirtelen levette a kapuról és visszament a szobába. I W1# « sf A világhírű Wtl® 1 g? | PMpm Diana sósborsiesi ríilVPlPIÜ11 I ÍÍíÉ W 1bÍÍbIÜ í isméi minden (itt Kapható! 1 1 {U W ITllÉrssü*18 I i m *3$ g vavskh • Csoh Diama névvel valódi! — Ne fogadjon el másl! ® J? (í |
