Pest Megyei Hírlap, 1994. április (38. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-30 / 100. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Nem sértenek szlovák érdekeket a kisebbségi jogok Beszélgetés Bugár Bélával, a felvidéki Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével Bugár Béla: Felvételi kérelmünket a KDNP támogatta a leghatékonyabban A szerző felvétele A felvidéki Somorján (Sa- morir) családi házában kerestük fel Bugár Bélát, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökét. — A szlovákiai magyarok révkomáromi gyűlésén a résztvevők igen józan, ám határozott formában foglaltak állást amellett, hogy igényt tartanak az európai normáknak megfelelő kisebbségi jogokra, a jogállamiság keretein belül. Kimondták, hogy amennyiben e téren nem lesznek érdemi változások, újabb gyűlést hívnak össze. Mi történt az elmúlt három és fél hónapban? — Le kell szögezni, hogy a szlovákiai magyarság hetvenöt év óta először fogalmazta meg itt, hogy miként szeretne berendezkedni, és hogyan képzeli a saját jogállását Szlovákiában. A révkomáromi dokumentumok nem törvényerejűek, csupán javaslatok a kormány felé. Akkor még a Meciar-kor- mány volt hatalmon, és jó tudni, hogy a révkomárominál jóval enyhébb javaslatokra sem volt hajlandó odafigyelni, sőt egy az egyben visz- szautasította azokat. Ami azt illeti, Meciar március 11-ei leváltása óta, amikor is létrejött a mostani kormánykoalíció, beszélhetünk pozitív fejleményekről, hiszen a szlovák alkotmány 34. cikkelye kimondja, hogy a kisebbségeknek joga van beleszólni az őket érintő döntésekbe. Márpedig a kormány a politikai erőviszonyok ismeretében — 69 a koalíció, 67 az ellenzék, és 14 a magyar képviselők száma — tisztában van azzal, hogy a magyarok nélkül nem tud lépni se jobbra, se balra. Senki nem tudja, hova megy a pénz — Melyek ezek a pozitív fejlemények? — Belementek abba, hogy a kulturális minisztériumban lesz egy olyan felelős tisztségviselő, aki a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos kulturális ügyekkel foglalkozik. Évente 130-140 millió koronás állami támogatást kapnak a kisebbségek — nem csak a magyarok —, de ebben el van bújtatva egy 50-60 milliós csomag, amit úgymond a regionális kultúra támogatására osztanak szét, de senki nem tudja, hogy ez a pénz hova megy. Vagyis a kisebbségek részéről eddig senki nem tudta befolyásolni a felhasználást, az elosztást. Az új kultuszminiszter hajlandó arra, hogy ezzel az illetékessel az ő javaslatai alapján tárgyaljon a minket érintő fontos kérdésekről. — Magyar nemzetiségű lesz az új poszt betöltője ? — Igen, és a személyére mi teszünk javaslatot. Az oktatásügyi minisztériumban újból feláll és elkezd dolgozni egy kisebbségi főosztály, és ennek a vezetője szintén magyar lesz. Ez a mi szempontunkból nagyon fontos, mert olyan emberről van szó, aki ismeri a szlovákiai magyarok oktatási ügyeinek valamennyi kérdéskörét. Mindez pozitívum, de tény, hogy néhány hónap alatt nem lehet túl sokat tenni. Mindenesetre már az is valami, ha le tudjuk rakni az alapokat. Igaz, a leköszönt kormány eléggé tönkretette az országot gazdaságilag, és e pillanatban kevés a pénz, de az például mindenképpen kedvező, hogy az alternatív oktatás a választásokig nem lesz bevezetve, vagyis a magyaroknak nem kell félnie ettől. — Mi okuk lehet a félelemre? Az alternatív oktatás errefelé nem szabadon választható oktatást jelent? — Az EBEÉ főbiztosának is ez volt a dilemmája, és jó időbe telt, amíg megértette, hogy mit jelent mifelénk az alternatív oktatás. A demokratikus országokban mást értenek ezen, mint nálunk. Példaként említem, hogy Duna- szerdahelyen működik az egyetlen magyar tannyelvű egészségügyi szakközépiskola (ezen kívül még van két osztály Szlovákia más tanintézeteiben). Itt két első osztály indult 25-26 diákkal, és az egyikben a 25 diákból kilencnek a szülei kérték, hogy a szaktantárgyakat szlovákul oktassák. A kérést teljesítették, és e kilenc diák miatt a többi tizenhat is arra kényszerül, hogy szlovákul tanuljon. Vagyis nincs választási lehetőség, és ezt értik itt alternatív oktatáson. Ez megfelel a ruszinoknak, akik elfogadják, hogy a szak- tantárgyakat szlovákul tanítsák, azért, hogy a ruszin nyelven is oktathassanak. Nekik tehát megfelel az alternatív iskola, nekünk viszont nem, mert ha akarjuk, beírathatjuk a gyerekeinket szlovák nyelvű iskolába éppúgy, mint magyar nyelvűbe. De amíg a magyar nyelvűben oktatják a szlovák nyelvet is, addig a vegyesen lakott területeken a szlovák iskolákban a magyar nyelvet nem oktatják. Ha valódi alternatíváról beszélünk, akkor a szlovák iskolákban is hozzanak létre olyan osztályokat, ahol a magyar nyelv is választható. Somorja földje a szlovák földalapban? — Szlovákia eddig még nem írta alá az európai kisebbségi nyelvek chartáját. Mire lehet számítani e téren? — Van a kormányprogramban egy olyan mondat, miszerint a kormány felülvizsgálja, milyen lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy ezt a chartát aláírhassa. Ebben a kérdésben a parlamentnek kell kimondani a végső szót. Ez hiányzott az előző kormány programjából. Ami az önkormányzati chartát, vagyis a szlováki városok és falvak társulását illeti, kértük ennek a ratifikálását, mert ez biztosítaná, hogy a települések maguk dönthessenek a különféle régiók kialakításáról és egyéb fontos kérdésekről, vagyis olyan döntési jogköröket kapnának, amelyeket jelenleg az állam gyakorol. Ezzel kapcsolatban is történt némi előrelépés. Szlovákia vállalta a kötelezettségeket Azután itt van a földtörvény, amely a kárpótlás vonatkozásában többek között úgy rendelkezik, hogy azok a földek, amelyek valamilyen tisztázatlan tulajdonjog miatt tulajdonos nélkül maradnak, a szlovák állami földalapba kerülnének. Na most, egy Somorjához tartozó földterület vajon miért kerüljön a szlovák földalapba, és miért kínáljanak lehetőséget egy poprádinak arra, hogy vegye meg ezt a földet? Sikerült bevetetnünk a kormányprogrammal egyidőben elfogadott parlamenti határozatba, hogy a földművelésügyi minisztérium dolgozza ki annak a módját, miként kerüljenek ezek a földek az ott élők, illetve a helyi települések tulajdonába. — A helység- és személyneveket érintő intézkedések a Meciar-korszakban igen erős indulatokat keltettek. A szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom dunaszerdahelyi kongresszusán Kováé államelnök igen szimpatikus, biztató kijelentéseket tett ezzel kapcsolatban. De mégiscsak arról van szó, hogy visz- szaadnak valamit, amit korábban elvettek. Ezt ön tényleges eredménynek, vagy valamiféle figyelemelterelő taktika részének tekinti? — Már a kommunista időkben is rendelkeztünk bizonyos jogokkal, még ha ezek nem is voltak törvényben rögzítve. Mindig az adott kormányon múlik, hogy törvényben szabályozza a kisebbségi jogokat. A szlovák alkotmány kimondja, hogy mindenkinek joga van a saját nyelvén tanulni. Azonban nincs olyan törvény, amely arról rendelkezne, hogy joguk van saját iskolákra, vagy amely előírná, hogy a magyar helységnévtáblák hogyan legyenek elhelyezve. Erre nézve csupán megállapodások történtek. A Meciar-kormánynak valóban az volt a taktikája, hogy az ilyen törvényileg rendezetlen ügyek irritáló kezelésével elterelje a figyelmet a fontosabb kérdésekről. Amikor a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nemzetközileg is megerősödött és bekapcsolódott az Európai Kereszténydemokrata Unió és az EDU munkájába, minden erejét latba vetette, hogy a szlovákiai magyarság jogállásának kérdése nemzetközivé váljon. Szlovákia bekerült az Európa Tanácsba, és ezzel azt a kötelezettséget is vállalta, hogy eleget tesz az ajánlásoknak. Meciar úgy használta ki ezt a kötelezettséget, hogy amikor kemény anyagi megterheléssel járó szociális törvény- csomagot vitt a parlament elé, ázzál egyidőben rendezték meg a kereszt- és vezetéknevekkel kapcsolatos törvény vitáját. Amikor pedig decemberben a költségvetés ügye került a parlament asztalára, akkor bedobták a kétnyelvű helységnévtáblákról szóló törvényt. — Meciar a Nyugattal szemben is sokat megengedett magának. — A nyugatiakat is megzavarta a névtáblák körüli huzavona. Arrafelé nem egységesek az előírások és Meciarék természetesen mindig a magyarok számára legkevésbé kedvező példákkal hozakodtak elő. Jellemző volt az is, hogy amikor Meciar leváltása után megvertek néhány újságírót, akkor a belbiztonsági bizottság alelnöke kijelentette: ugyan, miért csinálnak problémát abból, ha egy-két újságírót megvernek? Máshol le is lövik őket. Ilyen gondolkodás- móddal találkozunk és jó tudni, hogy a szlovák politikusok velünk kapcsolatban sohasem a pozitív külföldi példákból indulnak ki. Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormány aiz említett két problémakört rendezni fogja. Az a politikai csoportosulás, amelyik most kormányon van, megakadályozta, hogy a nyelvtörvény esetében a jelenlegi húszszázalékos küszöböt harminc százalékra emeljék. Vagyis megakadályozták, hogy egy sokkal rosszabb helyzet bekövetkezzen és ebből nyilvánvaló, hogy felismerték: nem lehet fejjel menni a falnak. Nem zsaroljuk a szlovák kormányt — Ősszel választások lesznek. Vajon az elkövetkező hónapok nem nehezítik-e a magyar kisebbség törekvéseit, hiszen a szlovák pártok késztetést érezhetnek arra, hogy a választók felé bizonyítsák: nem engednek a magyar követeléseknek? — Ne felejtsük el, hogy az itteni közvéleményben kezd teret nyerni az a nézet, hogy a magyarokkal mégiscsak meg lehet egyeznni. Igaz, ezzel szemben a mostani ellenzék, tehát a Meciart támogató irányzat, egyre erősebben hangoztatja, hogy eladták az országot a magyaroknak, és a magyarok zsarolják a szlovák kormányt. A másik oldalon sem a kormányprogramból, 'sem az eddigi lépésekből nem következik a szlovák érdekek bármiféle megsértése. Az sértené a szlovák érdekeket, hogy a magyar kulturális ügyekkel egy magyar nemzetiségű tisztségviselő fog foglalkozni? Vagy a kétnyelvű helyiségnévtáblák sértenék a szlovák érdekeket? Ha a kormány okosan teszi a dolgát, és betartja azokat a megállapodásokat, amelyekre közöttünk sor kerül, ha részt vehetünk a törvények előkészítésében, akkor nem lesznek kemény magyar felszólalások és nem lesz kemény magyar politikai magatartás. — Mindebből arra következtethetünk, hogy egyes szlovák politikai körökben erősödik egy olyan meggyőződés, mely szerint a magyarokkal való kiegyezés Szlovákia nemzeti érdeke? — Ezzel kapcsolatban óvatosan fogalmaznék, mert ugyan tapasztalni lehet erre mutató jeleket a koalíció pártjai részéről, de azért a magyarokkal szembeni bizalmatlanság továbbra is érzékelhető. — Megfelelőnek tartja-e a KDNP-hez fűződő kapcsolataikat? — A KDNP-vei 1990 tavaszától számíthatók a pártközi kapcsolataink. Az első időszakban a magyar- országi pártok közül csak a kereszténydemokratákkal sikerült szorosabb együttműködést kiépítenünk, s ez jellemző a jelenlegi helyzetre is. A KDNP volt a leghatékonyabb támogatója a mi felvételi kérelmünknek az Európai Keresztény- demokrata Unió és az Európai Demokrata Unió szervezeteibe. Garantált jogaink erősítik Európát — Ha a magyarországi és a szlovákiai választásokon a kereszténydemokrácia meghatározó kormányzati erővé válna, az felgyorsítaná-e a magyar kisebbségek helyzetének javítását? — Tény, hogy a kereszténydemokrata és konzervatív irányzatú pártok már többször bebizonyították, hogy szükséges a kisebbségi kérdés mihamarabbi átfogó megoldása. A kisebbségek jogainak garanciája nélkül nem erősödhet sem az adott ország, sem Európa stabilitátása. Az EUCD már 1991-ben, de 1993-ban is Pozsonyban épp a kisebbségi kérdés megoldásának fontosságát hangsúlyozta az elfogadott dokumentumokban. Tekintettel az ilyen közös állás- foglalásokra, de az egyéb kereszténydemokrata kezdeményezésekre, mint amilyen 1992-ben Léván a szlovák KDM, DKNP és MKDM megbeszélése is volt, a kereszténydemokrata és a konzervatív erőknek jó lehetősége van az ilyen kényes kérdések rendezésére is. Bánó Attila
