1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 256. ülés
CCLVI ülés Fö-RR naplója October 29-én 1844. 15 1 Koísiukségek hanem azt, hogy mind a' két táblának legyen joga bizodalmatlanságot szavazni. Ez vélekedésem szerint nemtulság, ^endUiene"*hanem még innen van a’ közönséges alkotmányos fogalmakon. Nálunk még a’ bizalmatlanság egyedül soha nem volt elég arra, hogy azon egyén, ki hivatalban van, lelépjén , ezt számos tények bizonyítják; több egyének ellen szavaztatott már a’ múlt országgyűléseken, ’s a’ jelen országgyűlésen is bizodalmatlanság, és még is megmaradtak hivatalaikban. Indítván) om szerint tehát azon elvek, mellyek más országokban sokkal nagyobb kiterjedésben divatoznak, és csupán az alsó táblára alkalmaztatnak, kilerjesztelnének mind a’ két táblára: és igy mint mondám alkotmányos tnlság indítványomban nem foglaltatik. Mi azt illeti, hogy súrlódás fogna eredni abból, ha indítványom elfogadtatnék, azt épen nem látom át, sőt épen azt látom, hogy súrlódás abból fogna következni: hogy ha a’ dilfidentíae votum kijelentése csak a’ két tábla megegyezése által történhetnék, mert az szükségessé tenne több rendbeli felszólalásokat; a’ két tábla között különben is megvallom, nem látom át, mikép lehessen egyik táblának a’ másikat felszólítani arra, hogy bizalmatlanságot jelentsen ki, miután a’ bizalomnak valamint bizodalmatlanságnak önkénytesnek kell lenni. Mi végre azon törvényes eljárást illeti, mellyel Liptó főispánja említett, arra csak azt felelem: hogy lehet olly eset, midőn bizodalmatlanságot szavazhat az országgyűlés a’ nélkül, hogy azért még törvényes eljárásnak és pernek helye volna, mert meglehet azon egyén, kiben nincs bizodalom, olly bűnt, mellyért bíró elibe lehetne idézni, nem követett el. — Mi azt illeti, hogy az országgyűlési többség különféle pártokból ’s módokon alakult össze, miután itt a’ föczél az, hogy olly egyénekre bizattassék az ország pénze kezelése, kikben bízik az ország, — megvallom, hogy azon többségnek, mellynek elég nyomatéket tulajdonítunk arra nézve, hogy az adót megszavazza, a’ kezelésre nézve is legalább annyi nyomatékot kell tulajdonítanunk, hogy bizodalma nélkül azon summát, mellyel ö ajánlott meg, ne kormányozhassa senki. Az mondatik továbbá, hogy a’ két tábla rendszerével nem egyez meg indítványom. Mindenütt úgy van hol kamara létez, hogy ott, hol a’ két kamara nem egyezik meg, valami nem történik: tehát mi is azt kívánjuk, hogyha a’ két kamara nem egyezik meg abban, hogy valaki kormányozza azon pénzeket, az szűnjék meg kezelő lenni: ez az alkotmányos fogalmakkal tökéletesen megegyez. Gyiirky Pál, brassói főispán: — A’ tegnapi conclusum érdemében a’ kormány iránti fögarantiát én abban helyezem főleg, hogy a’ mit közszükségeink fedezésére ajánlottunk, azt nem a’ kormánynak, hanem önmagunknak adánk, ’s hogy továbbá a’ jövő országgyűlésének határozatait meg nem köténk, söl annak nyílt tért engedtünk további intézkedésekre. Mi a’ kezelés kérdését illeti: bár mennyire méltánylom is, hogy e’ részben kellő óvatossággal szükség intézkedni; de más részről meggyőződésem az: hogyha czélt érni akarunk, ’s ö felségének e’javaslóit törvényben való szentesítését megnyerni kívánjuk, az eddigi jogainkon túl ne terjeszkedjünk: azért Ugocsa megye érdemes főispánjának bőven kifejtett nyilatkozatát mind a’ kezelés módja, mind a’ diffidentiae votumnak mikinti kimondása, úgy a’ felügyelőnek ki által leendő kinevezése iránt előterjesztett véleményét teljesen pártolom; megjegyzem azonban, főleg azt, hogy én azon javaslatban, miszerint a’ dilfidentíae votumát egy vagy más törvényhozó tábla elkülönözötten kijelenthesse, semmikép meg nem nyughatom, sőt azt az országgyűlés rendszerezésibe vágó kérdést, következőleg ide nem tartozandót, tekintem; mi több: azt alkotmányelleninek nézem. Ugyanis alkotmányos tény előttem az, hogy habár a’ magyar törvényhozó testület két különböző teremben tanácskozik is; de az mégis az eddigi institutioink szerint csak egy testületnek vétethetik: veszedelmes volna tehát határozási jogot tulajdonítani akár egy, akár más táblának elkülönözve; de szükségtelen is, miután félretevőn minden méltallan gyanusitgatásokat, mind a’ két táblának csak ugyanaz, és egy lehet a’ czélzata. De kérdem én továbbá: valljon azon esetben, ha a’ nagymltgu Fö-RR táblája elkülönözve jelentené ki diffidentiae votumát, meglehetne-e abban nyugodni a’ képviselői táblának? nemde nem képviselői állásuk annak bővebb megbirálását következtetné-e? Ezeknélfogva tehát mélt. gr. Széchenyi István ur indítványát tökéletesen magamévá teszem. Gr. Apponyi György: — Mi a’ különvéleményt illeti, tökéletesen osztozom azon véleményben, mellyet Ugocsa megye tiszt, főispánja előadott, miszerint épen az ügynek érdekében azon tacticát kellene követnünk, hogy ne egy fejszevágással vágjuk le a’ fát, ’s hozzá teszem, hogy ne rakjunk annyit a' hajóra, hogy utoljára elsüljedjen. Nem látok itt visszalépési nem alkotmányos jogról való lemondást, ’s mintha az anyagi jólétet alkotmányos jogaink feláldozásával akamók megvásárlani, mind ezeket nem látom, hanem azt látom: hogy ezen fenálló jogoknak részenkinti életbeléptetését kívánjuk azért, mert nem mindent lehet egyszerre életbeléptetni. — Kettőt látok mi ezen kérdés által ki van viva; az egyik: a’ közös teherviselésnek elve, a’ másik: hogy ez nem subsidium, hanem állandó fizetés. Ezen két elv ki van viva, ’s most átlépünk a’ 3-ikra a’ felelőségre. Én ezt alkotmányos elvnek tekintvén, annak barátja vagyok, és azt, ki a’ felelőségtől irtózik, ótalom alá venni nem akarom. Legyen felelős az igazgató; ’s a’ felelőség ’s az úgynevezett dilfidentíae votumnak kijelentése ellen nem volna semmi észrevételem, csak azt óhajtanám, hogy az törvénybe ne igtattassék 1-ör: mert az sehol törvényben kimondva nincsen 2-or: mert az maga magától értetődik, hogy ollyan egyént, ki a’ nemzetnek tökéletes bízodalmatlanságát vonta magára, sem a’ kormány hivatalában megtartani, sem maga hivatalában maradni nem fog; de mind a' mellett szívesen elfogadom az indítványt, mellyet gr. Széchenyi István telt, ’s arra mit gr. Teleky László ur említett, hogy egyik vagy másik tábla állal történt bizodalmatlanságnak kijelentése elégséges legyen, csak egyet kell megjegyeznem. A’ m. ur mindig a’ külföld példájára hivatkozik, ’s azt mondá, hogy mindenütt szokás, hogy az alsó tábla által történt bizodalmatlanság kijelentése után a’ ministerium, vagy illető hivatalbeli leköszönni köteles. Ez igaz; de egy különbségre nem íigyelmezelt a’ m. gróf, hogy a’ felső tábla a’ külföldön azért van e’ részben kizárva, mert ha Ítéletre kerül a’ dolog, a’ bíróság a’ felső tábla, nálunk pedig minden tervek szerint, mellyek eddig felhozattak, kivéve a' különvéleményt, nem a’ Fö-RR, hanem a’ királyi tábla lesz az itélöszék. Azt tartom, hogy gr. Széchenyi István urnák indítványa szerint a’ diffidentiae votumnak kijelentése iránt biztosabban fogunk járni. — Egyébiránt bennem a‘ legnagyobb aggodalmat ébresztette gr. Batthyányi Lajos urnák azon okoskodása, miszerint nem az a’ kérdés, hogy a'
