Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
238 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) ségteljesség és lelkiismeretesség is, amellyel az elhivatott sebészek végzik a munkájukat. Megtudhatjuk azt is, milyen különbségek vannak Magyarország és a Nyugat-Európa között a főnöknek, például egy osztályvezető főorvosnak valamely beosztottja iránti viszonyulását tekintve. Szó esik arról is, hogy milyen sztereotípiák élnek a köztudatban az egyes nemzetekhez tartozó orvosok habitusáról. A művet irodalomjegyzék, névmutató és tárgymutató zárja. Sajnos amilyen érdekes a tartalom, bizonyos értelemben olyan gyenge a forma: a kötet ugyanis nem mentes a sajtó-, a helyesírási és a szerkesztési hibáktól. Például a névmutatóban ugyanaz a Németh László kétszer is fel van tüntetve úgy, hogy a két említés egy „Németh Gyula" nevet fog közre. Mindezzel együtt a mű a humor iránt fogékony olvasóknak bátran ajánlható. Dómján Lajos Hon i József (szerk.): Magyar Imre. Centenáriumi emlékkönyv. Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2010. 288 p., ill. „Magyar Imre professzor, a 20. század kiemelkedő orvos egyénisége 1910-ben született. A kötet, amelyet most kezében tart az olvasó, a professzor születésének századik évfordulójára készült. Magyar professzornak az orvossá válás folyamatának szépségéről és az orvosi hivatásról írt sorain, gyermekei bensőséges írásain kívül a könyvben a tanítványok emlékezéseinek színes csokra is olvasható" - írja a könyv ajánlásában Tų assaÿ Zsolt akadémikus, a tanítvány és a késői „tanszéki utód". Magyar Imre neveltje volt a Korányi iskolának, de maga is iskolateremtő egyéniségek sorába tartozott, olyan iskolát teremtett, amely a magyar orvosi kultúrát évtizedekre meghatározta. Az orvostanhallgató belgyógyászati tanulmányait Magyar Imre - sokadik kiadást megélt - társszerzőségben írt belgyógyászati tankönyvével kezdi, amelyből orvosnemzedékek ismerték meg a klinikai tudás alapjait. Magyar Imre azt a szakmai és etikai szellemet adta tovább tanítványainak, amelyben maga is felnőtt és egyetlen etikus megjelenési formaként a tisztességes gondolkodásmódot fogadott el. Kiváló és emberséges vezető volt, amelyről a könyv bevezetőjében a következőket mondják: „..Olyan vezető volt, aki nemcsak a mindennapi gondok útvesztőjében nyújtott segítséget, hanem az elvek, a gondolatok tisztaságának bemutatásával, a helyes cselekvés irányának meghatározásával is segítette a tanítványok orvosi egyéniségének kibontakozását." Magyar Imre nemcsak orvos, hanem szépíró is volt, az előbb felvillantott szemlélete tükröződik irodalmi alkotásaiban is. A gazdag orvosi élmények, tapasztalatok alapján megrajzolt regényhőseinek sorsát, a mindennapok üzeneteit szemléletes, árnyalt stílus jellemzi. Mindig izgalmas történet egy jeles egyéniség életútját és szakmai küzdelmeit végig kísérni, így a kötet gerincét Magyar Imre életútjának - dokumentumokkal illusztrált - részletes felvázolása adja. Ehhez járul hozzá leánya. Magyar Anna apjáról írott, mértéktartó írása, amely bepillantást enged a Magyar család életébe, amit csak kiegészíthet Magyar Imre önvallomása, „így lettem orvos" cimnmel. Természetesen a visszaemlékező kötet gerincét a volt tanítványok vallomásai teszik, közöttük olyanok, akik méltón vallják önmagukat ahhoz az iskolához tartozónak, amelynek kiemelkedő és iskolateremtő egyénisége Magyar Imre volt. Ahhoz a szellemi áramlathoz tartoznak, amelynek szellemi és eszmei alapjait a 19. század utolsó harmadában helyezték el és máig tartó, állandóan bővülő szellemi áramlat képeznek. A kötetben megjelent írások Magyar Imre emléke előtt tisztelegnek. Kapronczay Károly Kapronczay Károly - Magyar László András - Schulthiesz Emil - Sótonyi Péter - Varga Benedek (szerk ): Három orvostörténész köszöntése. Tanulmánykötet Birtalan Győző, Karasszon Dénes és Szállási Árpád tiszteletére. Budapest, Johan Béla Alapítvány-Magyar Orvostörténelmi Társaság-Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár-Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2010. 244 p., ill. A kortárs magyar orvostörténeti kutatás három markáns egyénisége előtt 85. (Birtalan Győző, Karasszon Dénes), illetve 80. (Szállási Árpád) születésnapjuk alkalmából tisztelegnek a kiadók, a szerkesztők és a szerzők ezzel a tanulmány-esszégyűjteménnyel. Mindhárom ünnepelt kiemelten fontos szereplője a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, hiszen már annak megalapításában is tevékenyen részt vettek 1966-ban. Az ünnepélyes alkalom megmozgatta a Társaság körül tevékenykedő kutatókat, és a kötetbe szerkesztett eszszék/tanulmányok sora változatos tematikájú, ám természetesen az orvostörténethez szorosan kapcsolódó szöveggyűjteményt eredményezett.
