Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KÖNYVSZEMLE - Jürss, Fritz (Hrsg.): Geschichte des wissenschaftlichen Denkens im Altertum (Magyar László) - Keil, Gundolf (Hrsg.): Fachprosa-Studien (Karasszon Dénes)

Jürss, Fritz (Hrsg.): Geschichte des wissenschaftlichen Denkens im Altertum. Veröffentlichungen des Zentralinstituts für alte Geschichte und Archäologie der Akademi der Wissenschaften der DDR. B. 13. Berlin, Akademie-Verlag, 1982. 672 p., 50 ill. A Fritz Jürss vezette szerzőkollektíva e kötetben az ókori tudománytörténet első teljes, mar­xista összefoglalását, leírását kívánja adni. A munka szerkezete egyszerű és áttekinthető. Tör­ténelmi korok és kultúrkörök szerint bontja fel a tudománytörténet: legelőbb az ókori kelet, Egyiptom, majd a görög—római világ kerül sorra, az utóbbi esetében a legkézenfekvőbb fel­osztást alkalmazva (görög polisz, hellenizmus, Róma). Az egyes korszakokon belül fejezeten­ként vizsgálja a korra jellemző, elkülöníthető tudományágak és tudományos gondolatok tör­ténetét. A marxista történetírás hagyománya szerint minden egyes fejezetet a társadalmi—gazda­sági háttér elemzése nyit meg — a szerzők minden tudománytörténeti jelenséget a termelési viszonyok és a termelőerők valamely változásával indokolnak. Ilymódon a mű, terjedelme és sok­oldalúsága ellenére sem bomlik résztanulmányokra, hisz épp a módszer, a szemlélet teljes egy­sége szinte azt a képzetet kelti az olvasóban, mintha egyetlen szerző munkájával állna szemben. E nagyszabású vállalkozás legfőbb erénye azonban a témák világos, tömör, lehetőség szerint rövid s mégis meglepően alapos feldolgozásában, megfogalmazásában rejlik, valamint abban a sikeresen megvalósított szándékban, hogy a tudománytörténet legfrissebb eredményeit a szak­emberek és laikusok számára egyaránt közvetítse. A könyv lépcsőzetesen építkezve nagyszerűen mutatja be a tudomány, mindig az előző korszakok gondolataira és felfedezéseire támaszkodó fejlődését, bizonyítva a marxi gondolatot: ,,minden dolog önnön történetével egyenlő". A kötetet, témakörök szerint, ajánló jellegű szakirodalom zárja, mely szintén inkább össze­foglalásra, áttekintésre, mint teljességre törekszik. Magyar László Keil, Gundolf (Hrsg.): Fachprosa-Studien. Berlin, E. Schmidt Verlag, 1982. 734 p. Az i. sz. VI. századának közepétől a reformáció koráig terjedő, majdnem egy évezredet ma­gába foglaló időszakot méltatlanul nevezik „sötét középkor"-nak. Történelmünknek e valójá­ban csodálatosan színes és gazdag periódusa iránti érdeklődés egyre erőteljesebbé válása egy­magában is bizonyítja, hogy a könyvnyomtatás felfedezése előtti évszázadok tudomány- és eszmetörténeti anyaga hallatlanul értékes kincseket rejt magában, ezek kibányászásához azonban különleges felkészültség szükséges. P. Assion, F. W. Daems és U. H. Roehl közreműködésével G. Keil által szerkesztett szak­szöveggyűjtemény kritikai feldolgozói a középkori szövegek értelmezésének legjobb ismerői. Működésük gyümölcseként az irodalomtörténet, vallástörténet, az orvos-állatorvos- és gyógy­szerésztörténet, az általános tudománytörténet, az archivisztika, a matematika, a gazdaság­történet, a bio-bibliográfia, a nyelvtörténet, s szótárirodalom és a szociológia kapott helyet e kötetben, melyben a szövegek kritikai feldolgozása az érdeklődők legszélesebb tábora számára is hozzáférhetővé teszi művelődésünk történetének számos jelentős alkotását és nyújt ezáltal bete­kintést a középkor tudomány- és eszmetörténetébe. Az orvostörténész számára a kötetben foglalt 34 tanulmány közül különösen a rációról és az experimentumról; Qusta ibn Luqa arab orvos traktátusáról; a lóorvoslásról; az itáliai korai humanizmus medicinájáról ; Hans Hartlieb középkori orvosról ; a legrégibb német nyelvű Regimen sanitatisról; Ortolf 1300-ból származó gyógyszerkönyvéről; a középkori iszlám leprozóriumok­ról: aeginai Paulos „De urinis" c. munkájáról; a müncheni érvágó-emberke figuráról; a közép­kori sebészetről ; egy XV. sz.-i antidotariumról ; egy középkori gyógyszerkönyv receptgyűjtemé­nyéről; a középkori receptirodalom gyógynövényneveiről; középkori „Liber herbarum"-ról; Euricius Cordus theriák-könyvecskéjéről ; a legrégibb német borókabogyó-traktátusról; kelet­fríz kéziratok receptgyűjteményének obszolét növényi drogjairól; a Szt. Galleni kéziratok gyógy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom