Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Hamerneh, Sami K. — Sieb, Ernest W.: Pharmacy Museums and Historical Collections on Public View in the United States and Canada (Szlatky Mária) - Hippéli, K. — Keil, G.: Zehn Monde Menschwerdung (Karasszon Dénes)
Hamar neh, Sami K. — Stieb, Ernest W.: Pharmacy Museums and Historical Collections on Public View in the United States and Canada. Madison (Wisconsin), American Institute of the History of Pharmacy, 1981. 144 p., ill. 1881-ben nyílt meg a Smithsonian Institution orvostörténeti, valamint a „Materia Medicá"-t feltáró részlege. Ettől az időtől fogva Amerika-szerte számos gyógyszerészettörténeti múzeum és köz-, és magángyűjtemény tárja fel a gyógyszerészet történetére vonatkozó emlékeket. G. B. Griffenhagen 1955 és 1965 között, majd Hamarneh 1972-ben adott ki e témakörben ismertető repertóriumokat, kalauzokat. A mostani kiadvány ez előzőek átdolgozott és bővített változata, kiegészítve a Canadában található gyűjteményekkel. Kizárólag a nagyközönség számára is hozzáférhető és megtekinthető létesítményeket ismerteti. Alfabetikus sorrendben találhatjuk meg a kötetben az Egyesült Államok tagállamait és ezen belül is alfabetikus sorrendben azokat a városokat, helységeket, ahol gyógyszerészettörténeti gyűjtemény van. Közli a pontos címet, a nyitvatartási időt, a megtekintés feltételeit, az alapítás időpontját, valamint néhány jellemző adatot a múzeum vagy gyűjtemény jellegéről. Összesen 135 ilyen létesítményt sorol fel az Amerikai Egyesült Államok területéről és 17-et Canadából. A kötetet 17 oldalas bibliográfia zárja, amely felsorolja a legfontosabb folyóiratokat és az amerikai gyógyszerészettörténetre vonatkozó legfontosabb kiadványokat. Szlatky Mária Hippéli, K.— Keil, G.: Zehn Monde Menschwerdung. Biberach, Basotherm, 1982. 120 S. A Würzburg melletti Biberachban levő Basotherm Gyógyszervegyészeti Gyár „Ars phanatomica" sorozatában látott napvilágot a würzburgi egyetemen dolgozó orvostörténész és művész szerzőpáros 120 oldalas könyve, amelynek fedele belső oldalát Leonardo da Vinci 1489-ből származó anatómiai vázlatai díszítik. ^.Leonardo emlékét idéző dekoráció mintegy szimbolizálja azt a szoros kapcsolatot, amely a gyógyítás művészete és a képzőművészetek között a legősibb idők óta fennáll. A történelem előtti korok barlangfestményeit és a klasszikus ókor képzőművészeti alkotásait, majd Rembrandt, Leonardo da Vinci, Velazquez, Bosch, Goya stb. képeit éppoly joggal tartja számon és tekinti magáénak az orvostörténelem, mint a művészettörténet. Hippéli és Keil könyve a fejlődéstan, közelebbről az ember fejlődésének ismertetése köré szövi mondanivalóját és képeit, amelyek azonban az írott szövegek illusztrálására szánt szemléltető ábrák sablonjának, sőt a rációnak és a realitásnak korlátait is átlépve, a vizionárius művészet szürrealista szféráiba vezetik az olvasót. Valójában ennek a mai kor ellentmondásait újszerű művészeti irányzattal is kifejezni akaró, újtípusú megjelenítési formának köszönheti létrejöttét ez a szépkiállítású könyv. Itt ugyanis az orvosi könyvek gyakran ismeretlenségben maradó egyszerű illusztrátorából teljesértékü szerzőtárs lett. Az anatómiai viszonyokat szolgailag másoló grafikus ezúttal önálló alkotóként, teremtő művészként mutatkozik be, és a hullabeli szerkezeti viszonyok síkban ábrázolása, lélektelen papírra-rögzítése, tehát a halott újbóli megölése helyett mágikus erővel szinte életet lehelt fantasztikus képeibe és ábráiba. Ezek azonban nem térhatásúak, hanem sajátos technikai eljárások igénybevételével kifejlesztett szürrealista kompozíciójuk révén válnak alkalmassá arra, hogy új életre kelve, az olvasóban az ókor halottfeltámasztó mágusainak eksztázis-élményét felidézzék. E metafizikus festészet a maga szubjektív, irracionális megoldásaival, természetellenes színeivel, az álomképeket a realitással egybemosó absztrakt kompozícióival felfokozott hatású történelmi távlatot és megerősítést nyert a színesen megfogalmazott, de a szokványos orvostörténeti tárgyalásmódtól eltérő és új felfogást követő, nevezetesen az időrendi sorrend mellett az eszmetörténeti fejlődés jelentőségét hangsúlyozó szöveges részben A könyv első fejezete 93 oldalon keresztül az ember filogenetikai, majd ontogenetikai fejlődéséről alkotott legősibb elképzelésekből kiindulva mutatja be az ó-egyiptomiak „agy-gerincvelői" és „vér-eredetű" sperma-keletkezési elméletét. Felsorolja a pythagoreus, a hippokratikus, a humorálpatológiai stb. elképzeléseket. Rátér a pángenezis, a teleológia, a pneuma-tan, az eklekticizmus, az ősnemzés tanításainak ismertetésére, majd az iatromatematika, az asztrológia és más tévtanok
