Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 92. (Budapest, 1980)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - J. Frater Zs.: Az 1855. évi kolerajárvány Magyarországon (Karasszon Dénes)

zik e könyv megírásához. A történeti áttekintés után a medicina jelenlétét keresik a 20. századi társadalomfilozófia alapkategóriában, tárgyalják a pszichoanalízist és a marxizmus medicina-képét. Az antropológia fejezetben a beteg ember fenomenológiája és etikája, a betegség lényege, a segítségnyújtás, a beavatkozás kérdései és az orvosi etika struktúrája és szempontjai kerültek megvilágításra. A medicina elmélete és metodológiája hatott ugyan a filozófiára, mégis ezen a területen mérhető leginkább a két diszciplína szétválása. Figyelemreméltó az utolsó fejezet, amelyben az elvárásokat regisztrálják a szerzők, a feladatokat, igényeket, feltételeket mindkét irányban, de fokozottabban a filozófiától, amely nélkül nem oldható meg a medicina jelenségeinek filozófiai síkon való feldolgozása: hiszen mindkét tudomány a cselekvő, szenvedő, reménykedő emberrel foglalkozik. A kötet bő jegyzetanyagot, személy- és tárgymutatót és részletes irodalomjegyzéket közöl. Rákóczi Katalin J. Fráter Zs.: Az J855. évi kolerajárvány Magyarországon. (Tört. Statiszt. Füz. 5.) Bp. 1980. 377 old. Az Indiában régóta honos kolera a 19. században több pandemiát okozott, ezek idörendiségéről azonban más-más szerzők járványtörténeti munkáikban más-más adatokat közölnek. Ez a kronológiai bizonytalanság a hazai járványokra is érvényes: Rigler (1910) adatai pl. a magyarországi kolerajárványokkal foglalkozó későbbi szerzők müvei alapján — úgy látszik —- átértékelésre szorulnak. Az 1855. évi járvány pusztításairól a legrészletesebb adatokat az osztrák Dräsche (1860) monográfiájában találjuk, e kitűnő epidemiográfus munkáját viszont a kolerajárványok történetével foglalkozó hazai szerzők nem idézik. Az elmondottak után megalapozottnak látszik az a véleményünk, hogy őszinte elismerés illeti a szerzőt az 1855. évi kolerajárvány nagyváradi, pozsonyi, budai, kassai és soproni kerületben okozott pusztításairól hetenként készített községsoros statisztikai jelentések közreadásáért. Az abszolutizmus korának nagyrészt rendezetlen levéltári anyagából kellett ugyanis kiválogatni azokat az adatokat, amelyek a megjelent füzet 156 oldal terjedelmű járványstatisztikai részét alkotva, végre hozzáférhetővé váltak és értékes forrásmunkaként szolgálnak a további kutatások számára. Kár, hogy anyagának feldolgozása során a szerző sem az egészségügyi statisztika korszerű analitikai módszereit, sem a kolera történetével foglalkozó hazai szakirodalmat vette kellőképpen figyelembe. Ennek tudható be, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a most megjelent és itt ismertetett mű sem jelentheti a címben közölt probléma végleges lezárását, ellenkezőleg: további feladatok megoldásának szükségességét világítja meg. Elsősorban nyomatékosan mutat reá a hazai járványtörténeti kutató munka szervezetté tételének, színvonala korszerűsítésének halaszthatatlan voltára, különösen a járványok okozta pusztítások történelmi szerepének, társadalmi-gazdasági kihatásainak jobb megismerése érdekében. A statisztikus munkája azonban az anyag feltárásával és közrebocsátásával véget ér, a többit az orvostörténésznek kell elvégeznie. Karasszon Dénes