Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Kamal, H.: Encyclopaedia of Islamic Medicine (Karasszon Dénes)

rosszindulatú daganatok és áttételeik előfordulási gyakoriságának kimutatása. A nagyméretű adatfeldolgozás hangsúlyozottan a daganatosság előfordulásának illusztrálását szolgálta. Ennek érdekében közreműködött a Német Rákkutató Központ Dokumentációs és Statisztikai intézete is. Az viszont sajnálható, hogy ha már ilyen hatalmas anyagfeldolgozást végeztek, kimaradt belőle egy általános halálozási (alapbetegségre és közvetlen halálokra vonatkozó) statisztika. A statisztikai összeállítások nem túl izgalmas olvasmányok. A jó statisztika csupán számokat közöl megfelelően csoportosítva, amelyekből kiolvashatók az összefüggések, így kiiktathatnak minél több szubjektív tényezőt, különben könnyen érvényesül egy hajdani kiváló sebész ironikus megjegyzése, amely szerint „van kis hazugság, nagy hazugság és — statisztika". Kórbonctani leletek statisztikai feldolgozásánál könnyebben mellőzhetők a kozmetikázó szubjektív szempontok. így a száraz adatok szakszerű csoportosításából olvashatók ki a következtetés-értékű összefüggések. A jegyzőkönyvek formaváltozásának bemutatására 10 éves időközökkel leközöli 1—1 jegyzőkönyvet, összesen 14-et, részben fotókópiában is, és ezzel sikerült némileg ellensúlyozni a táblázatok mégiscsak álmosító hatását. Meglepő, hogy csak 1931-től regisztráltak több quantitativ értéket, pl. a tetem hosszát és súlyát. Szaktörténeti szempontból is értékes forrásanyagot jelent ez a könyv, pl. daganatelőfordulások változása az egyes szervekben a decenniumok egymásutániságában. Hazai pathológusainknak külön is figyelmébe ajánlható, mert nálunk a jegyzőkönyvegységesítés és a gépi adatfeldolgozás még megoldásra váró feladat. Lambrecht Miklós Kamal, Hassan: Encyclopaedia of Islamic Medicine. Kairo, General Egyptian Book Organisation, 1975. 864 p. A Mohammed (571—632) által alapított vallás, az iszlám (= odaadás) a kard erejével bámulatos gyorsasággal járta be hódító útját Ázsiában, Afrikában és Európában. Az arab nyelv a tudományok terjesztése számára alkalmas vehiculumnak bizonyult, Al Ma'mun (815—833) kalifa alatt a Baytal Hikmah (Bölcsesség Háza) Bagdadban a fordítók központja lett (830). A görög, kaldeus, szanszkrit és más idegennyelvű művek arabra fordítása után hamarosan önálló alkotás is született: ebben az időben írta Hunayn Ibn Ishaq az első szemészeti kézikönyvet. A VIII. századtól rohamos fejlődésnek indult az iszlám medicina, és fokozatosan emancipálta magát az idegen befolyások alól. Bár az emberboncolást a mohamedán vallás is tiltotta, ezt a nehézséget áthidalták majmok boncolása segítségével. Az aranykorát élő arab műveltség a XI. századtól kezdve Monte Cassino szerzetesei és Toledo közvetítésével a Nyugatot is elérte, és rövid idő alatt uralkodóvá vált a középkori olasz, német, francia és angol egyetemeken. A greco-arab orvosi irodalom százai kerültek Európába, Roger Bacon és Albertus Magnus egyaránt az arab tudósok műveire építette tanításait; az arab szemészeti műtéttan a XVIII. század végéig érvényben volt Európában. Hogyan lehet mindezt egyetlen — mégoly vaskos — kötetben maradéktalanul összefoglalni? Hogyan lehet Avicenna Canonját, Rhazes Mértékletes Életét, Averroes Colligatumát, Ibn AI Qu ff