Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 44. (Budapest, 1968)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Karasszon Dénes: A 104. honvéd zászlóalj főorvosának orvosi naplója
A 104-IK HONVÉD ZÁSZLÓALJ FŐORVOSÁNAK ORVOSI NAPLÓJA írta: KARASSZON DÉNES (Budapest) /~\rvosi napló 1849/50. Ennyi a molyrágta félbőr kötésű könyvecske címe, amely ott volt gazdájával a temesvári, szőregi, verbászi csatákban. Fekete tintával szántott sorok 169 sárgult papírlapon, amelyek a 48-as szabadságharc emlékeit őrzik. BaZassa-előadások kivonatai; kóresetek; háborús sérültek és venereás betegek kórrajza, mindaz, ami 1849. június 11. és 1850. május 24-e között Magyarországon történt egy „orvosnövendék" számára, akinek oroszlánkörmei azonban már akkor megmutatkoztak : ,,... mint 5. éves orvos, magány gyakorlati eseteim alig levén kórházi esetekre szorítkozom mindenkor feltartván a tanári előadások mellett saját véleményemet". A naplón nincs név, a bejegyzett „recipék" után nincs „subscriptio". A napló írója nem fedi fel kilétét, feljegyzéseit kizárólag „ad usum proprium" készítette. Mégis elárulja magát a 28. oldalon, ahol 24/9 keltezéssel ( = 1849. szeptember 24) a következő bejegyzés olvasható: „Három hó óta nem volt alkalmam e' naplót folytatni, a három hó alatt sok igen sok szomorú történt, de ez orvosi naplóba csak annyiban tartozik: a menynyiben a Muszka sereg előli Pestről távozni kénytelenittetvén a 104ik h.v.zálj. hoz fő orvosul neveztettem ki..." (Kézirat a szerző birtokában.) Erről a kinevezésről az Orsz. Levéltárban a Hadügyminisztérium egészségi osztályának 1849.2770. H jelzésű iratai között [10] a következő bejegyzés olvasható: „Korányi Frigyes orvosnövendék a 104. honvéd zászlóaljnál az ideiglenes főorvos. Alorvosai: Reiner Zsigmond abszolvált orvostanhallgató és Boehm József sebészmester — jelenti a temesvári táborból 1849. július 21-én a 4. hadtest rendező főorvosa". Korányi Frigyes „Emlékeimből" c. könyvének [3] bevezetőjében így ír fia, Korányi Sándor : „Atyám sokat foglalkozott azzal a gondolattal, hogy emlékeit megírja. Elfoglaltatása miatt folyton halasztotta tervének megvalósítását. Végül azt látásának megromlása tette lehetetlenné. Élete utolsó nyarát 1912-ben 84 éves korában anyámmal Ischlbèn töltötte. Időtöltéseik közé tartozott, hogy régmúlt idők emlékeit felidézzék és atyám azok összefoglalását anyámnak tollbamondta. Az így összegyűlt kéziratcsomó reám maradt. Nem volt, legalább változatlan formában, közlésre szánva. Belőle a folytonosság is hiányzik. Elmaradt az utolsó átdolgozás, simítás, amelyre helyenként talán szükség lett volna. De e feljegyzések sok olyat tartalmaznak, amik emlékének megőrzése vagy felidézése magyar orvosokat érdekelhet. Azért azokat közreadom..."
