Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 2 (127. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
2796 MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A véletlen úgy hozta, hogy a most lezárult általános vitá hoz szorosan kapcsolódik a napirend utáni felszólalásom, ugyanis a múlt héten az 55. évfordulóján megemlékeztem az 1956os mosonmagyaróvári sortűzről és mártírjairól. Ma a gondolatmenetet folytatva a megtorlást elszenvedő áldozatokról szólok, illetve az el maradt elszámoltatást egy tipikus példán keresztül szeretném bemutatni. A forradalom olyan szintű megtorlása, ami a gyilkos sortüzet követte, még azoknak is sokkoló volt, akik végigélték a Vörös Hadsereg ámokfutását, a kuláküldözést és az erőszakos téeszes ítést. Felfoghatatlan volt az áldozatok hozzátartozóinak, a sebesülteknek szembesülni azzal, hogy a kommunista hatalom és az ellenük irányuló megtorlás ilyen mértéket ölthet. Itt a rokonok, szomszédok, munkatársak ellen indított koncepciós eljárásokra is g ondolok. Több halálos és életfogytiglani ítélet született, de azok is, akik néhány év börtönt vagy pénzbüntetést kaptak, csak másodrendű állampolgárként élhettek tovább. Szinte nincs olyan tősgyökeres mosonmagyaróvári család, aki ne szenvedte volna meg a s ortüzet vagy annak megtorlását. Mindezek részleteire most nincs időm kitérni, így egy széles körben nem ismert területre szeretnék inkább fokuszálni. A megtorlások egyik célpontja a magyaróvári agráregyetem volt, ahol a titkosszolgálatok gyorsan megindítot ták a megtorlásokat, illetve az események kiderítésébe hamar bekapcsolódott a politikai rendőrség, a városi pártbizottság, az akadémia párt- és KISZvezetése ugyanúgy, mint az intézmény vezetői és dolgozói. Az igazgatótól a laboránsokig minden szinten talá lt magának bűnöst a rendszer, ami a személyes tragédiákon túl hosszú távon is megtörte az akadémia fejlődését, s nemcsak a megtorlás, de az ezt követő évtizedes mellőzés és megbélyegzés miatt is, óvári gazdászként ki merem jelenteni, hogy az egyetem máig t artó nehéz helyzete ’56tal kezdődött és azóta sem oldódott meg. Az elmaradt számonkérésről is ejtenem kell néhány szót. 1994ben kezdődött egy nyolc évig húzódó per Dudás István, a sortűz idején regnáló laktanyaparancsnok és három társa ellen. Az eljárást ’94ben indították, a büntetőper pedig ’99 szeptemberében jutott el odáig, hogy egyáltalán el tudott kezdődni. A GyőrMosonSopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa előtt kezdődött, és csak 2002ben fejeződött be. A vád Dudás István és társai ellen több embe ren elkövetett emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett volt. Dudás ítéletét végül három év fogházbüntetésben határozták meg, de a kirótt büntetést az 1990ben elfogadott közkegyelemről szóló törvény értelmében le sem kellett töltenie. A perből egy nagyon hosszú anyag készült, amiből csak néhány érdekességet emelnék ki, és ezek közül szemezgetnék. Például a harmadrendű vádlott esetét, aki a nyomozás során elismerte, hogy puskájával a tömegbe lőtt. A bíróság őt társtettesként elkövetett emberiség elleni bűntettben marasztalta el, és két év fegyházra ítélte, azonban a büntetést példátlan módon három évre felfüggesztette. A negyedrendű vádlottat annak ellenére felmentette, hogy az ügyészség fellebbezett ezzel kapcsolatban. A bíróság 2002. július 2ár a és 4ére tűzte ki a második fordulót. A bíróság kifejtette, hogy 1956. október 26án a fegyvertelen tömeg azzal a céllal vonult a mosonmagyaróvári laktanyához, hogy levegye az épületről a vörös csillagot. Minden beszámoló alapján erre a következtetésre j utott, és a korábbi események is ezt támasztották alá, hiszen ezt már több épületnél megtették korábban a felvonulók, tehát semmiféle támadási szándékra nem utalt semmi. A harmadrendű vádlott esetében az újabb fejlemények közül azt emelném ki, hogy még a L egfelsőbb Bíróság szerint is törvénysértő volt az ítélet, hiszen a megyei bíróság tévesen a büntetési tétel alsó határánál is enyhébb büntetést szabott ki, illetve azért is, mert felfüggesztette a szabadságvesztés végrehajtását. De mivel az első fokon eljá ró ügyész ebben az esetben nem jelentett be fellebbezést a harmadrendű vádlott terhére, a súlyosbítási tilalom miatt a Legfelsőbb Bíróságnak lényegében hegyben kellett hagynia a saját megítélése szerint is felháborító és törvénysértően enyhe büntetést. Zét ényi Zsolt ügyvéd, a mosonmagyaróvári sortűz sértettjeinek jogi képviselője az utolsó napi tárgyaláson a sortűzper tanulságaként úgy fogalmazott, hogy “visszás, mi több tragikus és
