Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-04-01 / 4. szám
8. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. április ELŐD LÁSZLÓ Gondolatok, em lékezések három Szép Ernő-vers ürügyén ..Szép Ernő voltam ...” — mutatkozott be nemegyszer életpályája végén. Én így szerettem volna élni Én úgy szerettem volna élni Minden halandóval beszélni Mindenkinek nevét kérdezni Mindenkinek szivei érezni A járdán osztani virágot Tegezni az egész világot Megsimogatni ami állat Érinteni minden fűszálat Imádni végtelen sereggel A Napot ha fellángol reggel Es énekszóval összejönni Az esti csillagnak köszönni S testvéri csókkal hazatérni En igy szerettem volna élni 1884 júniusában Huszton született szegény zsidó tanító fiaként. Első versfüzete, az „Első csokor" 1902-ben jelent meg Mezőtúron. Ezután még évekig kellett várnia, mig ismert költővé vált. Barátjának fogadta Babits, Ady, lelkesedett érte Kosztolányi, Tóth Árpád és később Illyés Gyula. Érzékenysége tette, hogy olyasmit is meglátott, versbe emelt, amit előtte senki. Zárt világában az érzelmek széles skálája reagál emberekre, dolgokra, eseményekre. Illyés 1929-ben így szólt róla: „A szüntelen megújuló reményt és csodálkozást énekli: egy húron játszik, de varázslatosan — mindent költészetté emel.” Ne hidd (1942) Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló, Ne hidd, ne hidd. ami való. Hazugság, amit a lap ir, Eélrebeszél az a papír, Meredt szemekkel aki súg, Az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled; Nem tehet az, hogy képzeted' Nem hiheted, ha van hited. Gazember vagy, ha elhiszed. Ne hidd el, ne hidd el, mi gaz, Ordíts az égre: nem igaz! Szeme közé kacagj neki, Ki a borzasztót hirdeti. Hátrálj, zárkózz el, menekülj. Vigyázz, ne süllyedj, el ne züllj, Vigyázz, a szenny meg ne egyen, Ne rothadj itt elevenen. Hallod, ne hidd, mi nil, mi vad, Mi undort és gyötrelmet ad, A fényképed meg a tavasz, S az Igazság, az az igaz. Csak ami szép, jó, mindig az, Mit álmodtál, az az igaz, Mi nem divat, mi nem haló, Az, ami örökkévaló. Csak a kedvesség, az öröm, A pardon meg a köszönöm, A gyöngédség, a figyelem. Csak az az igaz idelenn. Csak a segítség, a vigasz, A barátság, az az igaz, Csak az a gyémánt-szeretet, Mi a szívekre veretett. Beléd döfték a kést; ne hidd, Kiszaggathatják beleid, Még lélegzet s eszmél agyad, A bűnt tagadd, tagadd, tagadd. Megmarkolom kél válladat, Szemembe nézz, ne hadd magad, Tiszta maradj, maradj szabad, Ne bukj el, meg ne add magad. Légy tiszta, hős iégv, légy erős. Holtrészeg Iégv, légy eszelős, A Földre felhőkből tekints, Te légy az Isten, hogyha nincs. Az érzékeny, szép szomorúságokat élő költő is üldözötté válik. Az immár hatvanéves Szép Ernőt is kivezénylik munkaszolgalatra. Ezekről a szívet-lelket megpróbaltató, pokoljaró hónapokról írta a megbocsátás és felmentés emberséges, és talán éppen emberségével vádirattá váló könyvét, az „Emberszag” (1945) című elbeszélését. Emlékiratszerű vallomásában is sajátos kedvesség, humor enyhíti a borzalmak leírását, mely leírás irodalmi értékével is kiválik a hasonló témakörű írások közül. A keresztényi megbocsájtás. a múlt feledésén át egy jobb jövő hitében való munkálkodás egyik legszerényebb s egyben legnagyobb megtestesítője volt e században. Szép Ernő a viszontagságait irja le mint én-regény, amely 1944. október 20-án kezdődik, amikor elvitték egy Pozsonyi úti zsidó házból a ház többi zsidó férfiaival együtt, és befejeződik 1944. november 9-én, amikor megszabadult, vagyis elengedték Erdővárosból. Ekkor engedték el ugyanis azokat, akik 60 éven felül voltak, védőlevelük vagy kormányzói írásuk volt. Szép Ernő benne volt a korban is, és svéd védő-, illetve menlevele is volt. Leírja a Pozsonyi úti ház életét, hogyan vitték őket napokon át gyalog a Veresegyházától három kilométerre lévő Erdővárosba, majd erdővárosi élményeiről ír. Itt a ,,musz"-osok egy téglagyárban laktak, innen jártak ki dolgozni. A már Erdővárosban lévő mérnök munkaszolgálatosok lettek az újonnan érkezettek szakasz-, illetve rajparancsnokai. „A mérnök urak lesznek a munkavezetőink ...” — írja. Az erdővárosi téglagyárban a parancsnok Megay százados volt. Szép Ernő őróla is megbocsájtóan ír. A szomszéd faluban, Csornádon lévő nyilas parancsnokság ala tartoztak. Az erdővárosi tábor nem volt üdülőtelep. Az itt szolgálók közül a kiváltságos helyzetűek, a szakasz-, illetve rajparancsnokok sorsa is a haláltáborokban végződött. Levelek egy mérnöktől: „Erdőváros, Téglagyár, 1944. május 3. ... Mi is örülünk itt annak, hogy az éjszakák zavartalanok, de nem magunk miatt (itt elég biztonságban érezzük magunkat, távol a fővárostól), hanem éppen miattatok .. . Oly szép itten is a tavasz, kertünkben csupa virágzó gyümölcsfa, a réteken a fű közt fürtös gyöngyike virít...” „1944. november 21. . . . rendes körülmények között sem volt Írásom könnyen olvasható, bocsásd meg hát, hogy most, szalmámon heverve a gyenge fénynél sem sikerül ez a művelet — igyekezetem ellenére — sokkal jobban ... Erről jut eszembe, hogy itt néhány napig együtt voltam egy író-költővel, akinek könyve, ,Sok minden’, otthon könyvszekrényünkben megvolt és belőle fel is olvastam. Szegény öreg Szép Ernő . .. ! ... Ehelyett azonban még mindig itt ülök már nyolcadik hónapja és várom, mi lesz. Talán egy-két nap múlva áttesznek Pestre és ott belekerülök a főváros ostromába. Az is lehet, hogy maradnom kell és utolsó pillanatban, mielőtt az orosz jön, elsétálunk a Dunántúlra. De az sem lehetetlen, hogy bekerít az orosz és fogságba esem. Akkor már írni sem tudnék hosszú ideig és csak gondolatban lehetnék Veletek ...” International Tracing Service, U S. Army — 26. April, 1950: „...born on 10. June, 1902 in Budapest, Hungarian nationality, was imprisoned in Concentration Camp Mauthausen, Pris. No. 130647. He died there on 26. April, 1945 ..." A Liszt Ferenc téren, az Ady-szobor mellett levő ház falán egy marvanytábla: „Ebben a házban élt 1945-től haláláig. 1953-ig Szép Ernő költő.” Emlékezések — 1978. január 10.: „Pár percig tűnődtem, bementem, megnéztem a névtáblát. A harmadik emeleti 2. szám alatt .Szép nővérek’ volt kiírva. Másnap a fentebb idézett erdővárosi levél másolatával újból elmentem és becsöngettem az ajtón. Körülbelül fél órát vártam, senki nem nyitott ajtót. Megpróbálkoztam a szomszédnál, aki bejáratos volt Szép Ernő még egyetlen élő húgához. Szép Bertához. Szép Ernőnek négy nőtestvére volt, ezek közül a legutolsó élő a 85-90 éves Szép Berta. Szép Ernő nőtlen volt, így más csaladja nem volt, csak a testvérei. Berta már teljesen szenilis, senkit nem enged be a lakásba, csak a szomszédasszonyát, de az is csak úgy jut be hozzá, hogy bedob egy cédulát, és akkor vagy áttipeg Berta őhozzá, vagy a megbeszélt időpontban beengedi a lakásába. A szomszédasszonynak elmondtam látogatásom célját, otthagytam a .mérnök úr’ leveleinek másolatát és kértem, hogy egy megbeszélt időpontban az ő jelenlétében hozzon össze Szép Ernő testvérével, mutassa meg a leveleket, hogy valóban Szép Ernő volt munkatársának leszármazottja nevében keresem. Az asszony megígérte, hogy segít. Másnap felhívtam őt, azt mondta, beszélt Szép Bertával, két nap múlva, reggel, pontosan 9-kor legyek ott, mert Berta kínosan ad a pontosságra. A megbeszélt időpontban ott voltam a szomszédnál és együtt mentünk. Csöngettünk — fél órát vártunk, de Berta nem nyitott ajtót. Ezt még két ízben így megpróbáltuk, sikertelenül. Utoljára már a szomszéd szégyellte, mondta, hogy olyan szépen a lelkére beszélt Bertának, aki látta a leveleket is, és az egész dologra csak annyit mondott: ,A mai fiatalokat már nem érdekli Szép Ernő.’ A leveleket visszakaptam és többször nem mentem el. A szomszéd még elmesélte, hogy a Szép testvérek mindig különc, saját maguk alkotta törvények szerint éltek. .Szép Ernő már egy hete halva feküdt a lakásban, amikor a ház lakói a hullaszagra felfigyeltek. NAGY KÁROLY: Tizenhatmilliónyi magyarságunk a Kárpát-medencében és világszerte számtalan tanújelét adta annak, hogy létszámát sokszorosan meghaladó mértékben képes gyarapítani mindazt, ami az emberiség szamára érték, minőség, műveltség, teljesítmény és alkotás. Tette pedig mindezt úgy, hogy a századok folyamán sokszor a létét, a megmaradását is fenyegető kataklizmák nyomorították. Ez a sokat átvészelt nép jelenleg is veszélyeztetett helyzetben van. Ahogy Gergely András, a fiatal történész írta a Mozgó Világ 1981. szeptemberi számában: „Fogyunk. Uralkodó tendenciává vált, hogy többen halnak meg, mint ahányan születnek. Az utóbbi években azonban mintha nemcsak megfogyni kezdtünk volna. Úgy látszik, a társadalom törékenyebbé vált. 1975-ben minden negyedik, 1979-ben minden harmadik házasság végződött válással. Újabban növekedett a halálozás. Ugrásszerűen növekedett az elmebetegek és a gyógypedagógiai iskolába járók száma. Az öngyilkosságok arányában első helyen állunk a világon.” Gergely Andrásból nem borúlátás, hanem riasztó, megkerülhetetlen tények, adatok szólnak. Hogy csak egy példát gondoljunk tovább az általa említettekből: csökkenőben van magyarságunk létszama. Az idén kevesebb magyar él, mint tavaly élt, és jövőre kevesebben leszünk, mint most vagyunk. Szociológusok, demográfusok, statisztikusok szerint, ha továbbra is ilyen aranyú marad a népességcsökkenés, akkor 2000-re majdnem félmillióval kevesebb lakosa lesz Magyarországnak, mint ma van. A Magyarországot környező országok némelyikének magyarságát ugyanakkor erőszakosan próbálják asszimilálni, tehát: felszámolni, fokozatosan megvonva tőlük a magyar nyelv és kultúra fenntartásának lehetőségeit. Ismét íróink, költőink vállalták a feladatot, hogy a magyarság, a nép, a jövőhöz való jogunk szószólói legyenek. Sütő András így biztatja, erősíti kisebbségben szorongatott népét az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című könyvében: „Azért vagyunk a világon, hogy a szavainknak valahol helyet teremtsünk benne", mert „nincs más számonkérés: csak a gyermekeink tekintetében. Ahány szóra váró gyermek: a jövőnek megannyi lámpása, a meglódult időben.” Csoóri Sándor így ébresztgeti a többség felelősségérzetét a magyar kisebbségek jövője iránt (1981. november 2-án, Tompa László Illyés-estjén): „Ha egy ország nem emel szót a nyelvét beszélők és a kultúés csak külső beavatkozásra engedték meg, hogy Szép Ernőt elvigyék a hullaszállítók. Azt mondták, hogy amíg otthon a teste, otthon a lelke is . . . ’ ” A gyertyának repült lepke Az a kevés kis sercegés Amint a gyertyának repült a lepke és A szárnya megégett: Az az élet rájához tartozók érdekében, akarva-akaratlanul cinkosává válik azoknak, akik egyebek közt épp a nyelve és a származása miatt büntetik a kisebbségi sorsra jutott embert. A magyarság ne támadjon senkit, de legalább nyíltan védekezzen!" Varga Domokos az összmagyarság közös gondolkodását igyekszik mozgósítani megmaradásunk érdekében, amikor így ir az 1981. november 14-i és 21-i Élet és Irodalom-ban a népesedési gondokról: „Milyen eszközeink vannak, hogy megállítsuk a hazai népesség mindinkább fenyegető gyors megfogyatkozását s növeljük a társadalom életerejét biológiai és minden egyéb téren? Gondolkozzunk: mit és hogyan cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Legyen ez közös célunk! Mindnyájunké, akik e hazában élünk. Vagy akár e haza határain túl is.” Fekete Gyula pedig a baljós tünetek okait keresi, amikor ezt mondja Köteles Pálnak, az Alföld 1980. júniusi számában: „Egészséges. korszerű nemzettudat, hazaeszmény nélkül elemeire bomlik, atomizálódik, szétesik a nép, az adott társadalom elveszti kohézióját. Mi, azt mondhatom, mindmáig a nemzettudat rombolásával voltunk elfoglalva, holott már évtizedek óta a nemzetépítés volna a történelmi lecke." Köztünk, Nyugaton élő magyarok közt is sokan vagyunk olyanok, akiknek mindennapos szívbeli gondunk és vállalt felelősségünk a magyarság jövője. Természetesen nem azokra utalok itt, akik szélsőséges újságcikkekben állandóan magyart a magyar ellen uszítanak és Nyugat magyarságának azt próbálják diktálni, hogy szakítsa meg kapcsolatait Magyarországgal. Aki nem tartja családjával a kapcsolatot, az szeretni sem tudja, gazdagodni sem tud általa és segíteni sem akarja igazán. Nem is az antiabortusz-prókátorokra gondolok, akik külföldről a magyar népességgyarapodás gondjait úgy akarják másokkal megoldatni, hogy biológiai diktatúrát követelnek a magyar nők ellen. A külföldi magyarok között is inkább azok erősítik a magyar megmaradás lehetőségeit, akik megtanulják, megőrzik, gazdagítják és gyermekeiknek, környezetüknek is továbbadják kultúránk értékeit, és amellett az emberi jogok, az emberi szabadság — benne a magyar jogok, a magyar szabadság — teljesebb megvalósításán fáradoznak mindenütt a világban. MÉG KAPHATÓ! Nagy Károly: „MAGYAR SZIGETVILÁGBAN — MA ÉS HOLNAP” c. könyve. Megrendelhető: Püski-Corvin, 1590 Second Avenue, New York, N.Y. 10028, USA, ára: US-10.-. VÁLLALT FELELŐSSÉGÜNK!
