Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-02-14 / 13. szám

49

vesznek valamely arany sat. ékszert, mert ebben legalább a pénz megmarad, s vagyonukat ilyenben he verte tik. Nem czélom most bővebben fejtegetni, miszerint a heverő pénz tulajdonképen nem áll, hanem értektelenülvén fogy, s maga az arany és ezüst is idővel veszti becsét; hanem csak azt említem fel ez alkalommal, mennyivel czél- szerübb ezeknél az ily apró összegeket valamely közpénzintézetbe összegyűjtve közhasználatra fordítani. A tulajdonos pénzét nehány év múlva megkétszerezve fogja szemlélni; a vidék pedig az ily pénzintézetek által oly pénztárra tesz szert, a mely tisztességes százalék mellett kölcsönözvén ki tőkéit, concurrentiát teremt a zsaroló tőkepénzesekkel szemben ; olcsó tőkét szerez s ez által gazdászat, ipar és kereskedelem felvirulását mozdítja elő.

Vélekedésünk szerint az idő hathatósan sürget. Itt a perez ugyszólva, hogy azok, kik ezen ügyben munkások lehetnek, a kezdeményezést megtegyék. Pénzintézeteket, népbankokat, takarékpénztárokat,biztositó egyleteket kell minél előbb létre szólítani. Kicsiny mint nagy tőkék biztosabb vállalatba jelenleg nem fektettethetnek. Eleven példa erre Brassó, hol hajdan egy takarék pénztár volt s megfelelt a szükségletnek. Jelenleg társa akadt a kisegítő egyletben s mind a mellett üzlete nem csak, hogy nem csökkent, hanem óriás mértékben emelkedett. — Brassó, K.- Vásárhely, S.-Szt.-György, Gy.-Szt.-Miklós külön külön állíthatnának részvények utján takarék- pénztárakat; ezeken kívül lehetne több helyeken népbankokat szervezni a hasonló külföldiek mintájára s valamely alkalmas helyiségen élet sat. biztositó intézetet.

Ezek által aztán sok apró, most hasztalanul heverő tőke fog összegyűlve gyümölcsözni, olcsó pénzforrás nyilni s vele az ipar, gazdászat és kereskedelem az elnyomó uzsorától szabadulva életre lendülni ; a pénz kiszivárgásának némely csatornája bedugatni s általa a közvagyo- nosodás előmozdittatni. így észlelték, igy tapasztalták ezt mások is s igy kell az ő péld áj ok után tenni nekünk is, ha nem akarjuk, hogy öntudatlanul az ők szolgái legyünk, s eljővén a várvavárt vasút hozzánk, nem a mi, hanem a mások számára jöjjön el.

Az erdélyi csendőrség ügye a képviselőház február 10-iki ülésén.

Az erdélyi csendörségre elöirányzottt 386.000 írtnál felszólal Orbán Balázs és mindenekelőtt politikai szempontból támadja meg e tételt, mely a közös hadügyminiszter alá rendelt zsandárság költségeit képezi, s mely tettleg útját állja az uniónak. Azután megtámadja czélszerüségi szempontból is, mert semmi sem igazolja annak léteiét. A megyék, vidékek és székek közegei ép úgy vagy jobban elvégezhetnék ugyanazt; ha ép a sisak, vagy a mi annak helyébe jött, a kakastollas föveg az, mi a közbiztonságot föntartja, ám tegyenek a magyar rendőrség fejére is ilyet. De abba nem egyezhetik bele, hogy a status quo fenmaradjon. A hazának államiságával ellenkezik, nem lehet összeegyeztetni, hogy egy fegyveres testület oly közeg felügyelete alatt álljon, mely nem felelős az országgyűlésnek.

Az erdélyi csendörségre az itt előirányzott 386.000 írton kiviil fordittatik még a végkielégítésre fölvett 51,712 frt. s igy össszesen ez többe kerül, mint az erdélyi törvényhatóságok összes költsége. Ily drága közrendőr sehol a világon nincs. S nem is más a zsandárság, mint a germanisatió közege. A müveit, szabadelvű németekkel solidáris kulturtörekvésekben szívesen fog ö kezet, de abba nem egyezhetik bele, hogy a gendarmeria műveletlen egyénei németesithessék közbotrányra az országot. Még azzal sem mentheti magát a belügyminiszter, a mivel mentegette régebben az idegenek alkalmazását a pénzügyi és kincstári hivataloknál a pénzügyér, hogy nem kap oda való magyar hivatalnokokat, mert hiszen a zsandárság teendőit csak el tudják végezni magyar hazánkfiai is. A magyar rendőrség felállításánál előnyben lehetne részesíteni a honvédaltiszteket, sőt a 48—49-ki honvédeket is. A kormány, valamint a képvisélök, nem ismerik az erdélyi speciális viszonyokat, s ezért fön- tartják ez intézményt, mely hajdan a hazafiak börtönbe és bitóra hurczolását, most pedig folytatólag a választásoknál dletéktelen beavatkozást és kegyetlenkedést tartotta fofeladatának. О nem helyesli ez állapotokat s azért a következő határozati javaslatot nyújtja be : utasítsa a ház a belügyminisztert, hogy a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. XLII. tvezikk 53-ik és

58-ik §§-ainak szerezzen érvényt az erdélyi részekben j is, s ezzel kapcsolatosan az erdélyi k. k. gendarmeriát: megszüntetvén, ennak 386.000 írtban felvett költségei tétessenek át az erdélyi törvényhatóságok közigazgatási kiadásainak rendes költségei közé, a törvényhatósági rendőrség azonnali szervezése czéljából. (Helyeslés a baloldalon.)

Nehrebeczky: Az erdélyi viszonyoknak a csendőrség megfelel, ezért tartatott fönn. Kas per Mihály mellette szól. Bake si Ferencz pártolja Orbán módosit- ványát. Kemény István szerint Erdélyben a pandúrok valamely ottani nemzetiségből kellene hogy vétessenek, azok pedig egymás közt gyűlölködnek, s igy nem lehetnének oly igazságosak mint a német csendőrök. Kis János nem szavazza meg a költséget. Eitel Frigyes: Akárkitől elfogadja a jót; el ha absolut kormány adja is. Magyarország az absolut kormánynak köszönheti adórendszerét, a nélkül pedig nem haladhatott volna előre. A mi közigazgatásunknak nem legroszabb ága a zsandárság. О nem bánja ha eltörlik a székely földön, de meg akarja tartatni a szászoknál. Megszavazza a tételt.

Во ér Antal: Erdély még mindig nincs tényleg egyesülve Magyarországgal, azért meg kell szűnnie e különködésnek is. Móricz Pál: Nem szavazza meg a tételt. M ak r a i László a csendőrséget az Erdélyben fölmerült communistikus irányzattal szemben nem akarja rögtön megszüntetni. Ezért a következő határozati javaslatot adja be: „Addig is, migaz erdélyi rendőri közegek az alkotmányos viszonyok szerint rendeztetnének, utasittatik a kormány, hogy a rendőrség vezetése a közös hadügyminiszter hatósága alól kivétetvén — a honvédelmi miniszter hatósága alá helyeztessék.“

Csiky Sándor Eitel szavait utasítja vissza, mint a melyek sértők a nemzetre és képviselöházára. — Azt is mondá Eitel, hogy a szászfölden hagyassanak meg a zsandárok. Szóló úgy tudja, hogy ülnek a házban szász atyánkfiainak képviselői. Tán csak úgy ülnek itt, mint a magyar hazának képviselői. Ha pedig úgy ülnek itt, mint a magyar haza képviselői, miért akarnak ők külön országot abban? Azt akarják, hogy a hányféle nyelven beszélnek a haza területén testvéreink, annyiféle törvény alkottassék meg számukra, hogy a hány falu és megye van, mindeniknek külön törvénye legyen. Ez szerinte a helyes kormányzat? Hát ezt tanulta az absolut rendszer alatt a képviselő ur? Lázár határozati javaslatához csatlakozik.

Schreiber Frigyes: Kívánja a csendőrség eltörlését, de most megszavazza a tételt.

Deáky Lajos szerint a csendőrséget az erdélyi aristokratia érdekében tartják fenn, hogy erdejüket védjék, a szászok érdekében, hogy a király földi oláhokat szabad müködésökben korlátozzák, s igy Lázár Adám határozati javaslatát fogadja el.

Szlávy József miniszterelnök: Ha elfogadtatnék az a módositvány, hogy a csendőrség a honvédelmi minisztérium alá jusson, rögtön megszűnnék az létezni, mert a honvédtörvény szerint ama közegek nem tartoznának tovább szol gfiim Különben úgy is csakhamar be fog terjesztetni a rendőrségről szóló törvény.

Erre a tétel a pénzügyi bizottság véleménye szerint elfogadtatik.

Országgyűlés.

A képviselőház ülése február 10-én.

Az erdélyi csendőrség tételét először is Orbán B. támadta meg, Makray L. a közös hadügy mi niszteriuni alól kivétetni, s a honvédminiszterium alá rendeltetni, Lázár Adám pedig eltöröltetni indítványozott. Mindamellett a pézügyminiszterium javaslata fogadtatott el. (Ezen tárgyról fent bővebb tudósítást hoztunk.) ^

A képviselőház ülése február 11-én.

Ma a közmunka és közlekedési minisztérium költ ségvetése került napirendre. A tanácskozást maga a miniszter nyitotta meg, előadván nézeteit a közmunkákról különösen a jövőt illetőleg.

Utána Ivánka Imre szólott Paczolay-nak minap a consortiumok ellen emelt vádját czáfolgatva, s egyikmásik intézkedését a kormánynak is helytelenítve mit Steiger Gyula is tett. II elf у Ignácz főleg a vasúti politikát vizsgálta, különösen a keleti vasút körül történt visszaéléseket elsorolván. Ezen vasút ügyének megvizsgálására a vasúti bizottságot utasittatni kéri. Szólott még Paczolay János is, a balközépnek szemére hányta, hogy némely oly közmunkát pártolt vagy épen indítványozott, a melyet csak vidéki s korántsem országos érdek javasolt.

A „Kronstádter Zeitung1“.

mint a „Nemere“ végrendelete végrehajtója.

A „Kronstádter Zeitung“ hazafias nemzetes kérődzői észlelhették, hogy egy idő óta az Ízletes sarjukos- toló helyett üres szalmát rágnak, mi alkalmasint nem volt elkénymsztetett inyökre. Észrevette ezt a mi élelmes „Kr.“ gulyásunk, látta hogy szalonabörén nincs paprika és volt annyi lelényessége magán segíteni. A baj abban állott, hogy jó ideig nélkiüözte az ő elsőrendű munkatársát, a „Sensations Artikel“-ek szerzőjét, a — — — Nemerét! Paradoxonnak látszik ezen állitás, de lényegét tekintve igaz. A „Nemere“ csak hozta a sok, szép czikket, a „Kotter Zung.-nak“ nem volt egyéb dolga, mint azokat leforditani és olvasóinak mint „leibspeis“-jukat feltálalni. Ez az éléskamra egy ideig fogytán volt, — őszintén megvallva — a Nemere is érdektelen vala, legalább a „Kr“-re nézve : nem foglalkoztunk a jámbor „Kanzleidiener“-rel. Még pedig több oknál fogva; először ő magával tulajdonképen soha sem bíbelődtünk, csak elvével vagy jobban elvte- lenségével, ezen vitát pedig befejezettnek tekinthetjük. Felnyitottuk az ország szemeit a szász bureaukratia hazafiságára, mozgalomba hoztuk az egész hazai sajtót — a közvélemény helyes irányban van, a többit elvégzi az országgyűlés. Felesleges szószaporitás volna tehát ez ügyről még beszélni. A mi pedig a személyes pisz- kolódást illeti, azokat nem tartottuk figyelmünkre méltóknak. Tanulmányaink és hivatalos elfoglaltságunk nekünk magunkra hagyott ifjúnak nem is engednének időt, hogy mindig kellően suhintsunk a csaholó éhes falkára, mely a „Kr.“ szerkesztőségének sisak rostélya megöl lépten nyomon ránk vigyorog. A szerkesztőt vonnók felelősségre, ha nem tudnék, hogy az csak olyan Paprika Jancsi báb, mely a bureaukratismus sodronyán mozog a Separatismus bódéjában. Alkalmas arra, hogy nyakát messzire kinyújtsa és valakit a közönségből megbökjön. És mivel épen nekünk van szerencsénk ott elöl vele szemben állani, rendesen minket érint a czél zás. A szász nép pedig körül áll és mulat és nevet és végtére — megfizeti az árát.

De térjünk át tárgyunkra.

„Egy kihaló nemzet“ czim alatt közölte a „Kr.“ némely német lapnak czikkét, mely Weszelowszkynak félremagyarázott felolvasása alapján a magyar nemzet kihalását helyezte kilátásba. Meglátszott a „Kr.“-en, hogy majd megreped efölötti örömében. Nagyon természetes, hogy Weszelowszky helyreigazítását egyene sen a „Kr.“-re irányoztuk, hadd pukkadjon most mérgében. Rövid megjegyzésünk ez volt: (Ajánljuk a „Kr“-nek.) S ez elég nagy szeg volt neki, hogy bele- akaszsza piszkos bundáját. Végre valahára kiköthetett velünk ismét; talán el is felejtette bánatát afölött, hogy a magyar nemzet a „Kr.“ kedvére nem szíveskedik kihalni. Reményelte, hogy lesz most egy kis felszólalás, azt meg ő le- és elforditíatja s ezáltal egyszersmind megczáfolja, számítva a prudens szomszédok circum- spectus combinatiójára, melyszerént: ha a „Nemere“ vádjai igazak volnának, azokat a „Kr.“ csak nem venné fel saját hasábjaiba!!

Ez ötletből egyszersmind alkalmat vett magának a „Kr.“ egy tendentiosus kaján hir terjesztésére. Azon reményben, hogy az által a „Nemere“ iránt bizalmatlanságot ébreszt, gyanút kelt, az olvasókat elkedvetle- niti, az előfizetőket elriasztja —- szemtelenül azt hiresz- telte, miszerint a „Nemere“ élete fogytán van s nemsokára megszűnik létezni. Azon ajánlást, mely utolsó életjelünk volna, hozzája intézett végrendeletünknek állítja s végső kérelmünk teljesítéséül közli az említett helyreigazítást ! ! !

Ha csakugyan meg kellene halnunk, végrendeletünk ez volna: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Ezen végrendelet végrehajtására pedig a „Kr.“ bizonyoson legkevésbé sem vállalkoznék.

De bizony most az egyszer nem halunk ki, sem nemzetünk sem a „Nemere“ - nem is volna kedvező egyik se a „Kr.“-nek. Ha a magyar nemzet — valami ószász varázsigére —, csakúgy hirtelenjében elpusztulna: akkor a „Kr“-t kancsukával tanítanák muszka declinatióra. Ha pedig a „Nemere“ kivész, mivel fűszerezi a „Kr.“ heti 16 oldalát?!

Most pedig könnyű neki henczegnie: Van két ha talmas de különféle irányú segédszerkestzője : a „Nemere“ és a „N. fr. Presse“ ; van egy nyaláb munkatársa és szerény számú és igényű olvasója; ő magának nem is kell tudnia, mi van lapjában; saját nyomdájában a személyzet üres órákban „Kr.“ szedéssel foglalkozik; megélhet ö egyetlen előfizető nélkül is hirdetéseiből, midőn még a magyar törvényhatóságok is neki küldik hirdetményeiket, úgyszintén az ügyvédek feleik megkérdezése nélkül noha gyakran olyan vidékeket illetnek, hol a „Kr.“-nek hire sincs. Mondják azon-